Rivergard 3 - több karakter vagy töltés?

Szóval ez a helyzet. A 4. opció az első játéknál volt elvileg hivatalos, a 3. hellyel-közzel a másodiknál, most én a 2.-ra hajazok, de azért megkérdem a közvéleményt. Több karakteres rendszernél annyi hátrány van talán hogy nem elég egy karaktert kidolgozni és a többinél (legalább minimálisan) változtatni kell a kinézeten az elsőhöz képest, de azért vegyétek figyelembe, hogy mivel csak egy egy napos játék így két karakternél nem igazán lesz szükség többre.

Egyértelműen második.
Aki fekszik, az nyugodjék békében, kari lap kettétép, előtöri megsirat.
De amíg nem fekszik, addig tegyen meg minden szabályos dolgot, hogy megmentse tyúkszaros kis életét.

De ez nem ok a csalásra. (Ez sem. Meg különben is...)

Egyet kell értsek a két előttem szólóval, és velem együtt Soloval!
Én is a másodikra szavazok, ha nem is varázslatokkal, de elixírekkel nem árthatna visszahozni a karaktert, netán ha valaki felcsert hoz, akkor az képes legyen gyógyítani ilyen szempontból de akkor a testet érdemes felosztani többféle találati zónára is, mert nehogy már egy kar vagy lábsérülésbe belehaljon valaki, eképpen talán nem lesz mindenki harcos, lehet csapatjáték, hogy egymást segítik a karakterek.

Soloviel írta:a testet érdemes felosztani többféle találati zónára is, mert nehogy már egy kar vagy lábsérülésbe belehaljon valaki

Bizalmi alapú harcrendszer lesz.

Én is a másodikra szavazok. Mindig is azt tartottam a legértelmesebbnek, hogy a csatából könnyebben kidőljön valaki, viszont csata után még meg lehessen menteni. Azaz a harcképtelenné tétel ne rögtön maga a halál legyen.
Így nem kell egy szekér karaktert gyártani, viszont nem is az a furcsa helyzet lesz, hogy a Bélának már negyedszerre vágom le a fejét, döföm át a szívét, és fél óra múlva már megint a képembe röhög

Én is a másodikat támogatom.
Egyrészt játéktechnikailag nem mindig jó szervezői részről sem, ha valaki hamarabb meghal, meg a játékosnak sem jó élmény, ha a gondosan megalkotott karaktere hamar a kukában köt ki. Másrészt viszont az ember is hajlamosabb arra, hogy minden mindegy alapon harcba bocsátkozik, hiszen "20 perc múlva úgyis újta élek". Ez viszont csökken a játék realitásán. A 2-es lehetőség egy arany középút a kettő között.

Meg azért is jó a második, mert itt legalább nem az van amikor meghalsz, akkor vagy kidőlsz és ott kell feküdnöd, amíg a többiek szétalázzák a holttested, vagy felállsz és "no akkó én most megyek a tőtőre" felkiáltással otthagyod a terepet.

Így a másodikkal létrejöhet az, ami anno a nagy csatákban is volt, hogy pl megölik a vezéreket, a katonák pedig sebesülten távoznak a terepről, mert hiába álltak ellentétes oldalon, nekik egymással sok bajuk nincs, csak a vezérekért öltek. Ha nem is lesznek puszipajtások, akkor is hagyják egymást elmenni.

Továbbá alapvetően érdekes eljátszani a sérültet is, és ilyenkor jó egy felcser karakter, mert itt jön a következő érdekesség, hogy ahogyan eljátssza a játékos a sérülést, úgy kell a felcsernek viszonyulnia a sérülthöz, és eljátszania az ellátást.

Netán pl van maradandó sérülés, és így ezt is érdemes eljátszani a következő csatában, és itt jön a képbe a memória, mennyire jegyezted meg jól, hogy az ellenfeledet hol ütötték meg durvábban, ha ugyanott ütöd meg még egyszer, ahol elvileg már kapott egy sebet, akkor az biza annak jobban fáj, így pl a maradandó sérüléssel rendelkező karakter is azon testrészét jobban fogja védeni.

Nekem is a 2. szimpatikus, és asszem elég sok mindent elmondtatok már a dologról, úgyhogy nem is csépelném a szót.

2.

Szintén 2.