DK2011: Útmutató Zagrozához

Zagroza egy független városállam Irtria kelet-középső részén az Irtriai-dombvidék lábánál, hatvanezer körüli népességével a nagyvárosok között viszonylag átlagos helyet tölt be. Környékén nyolc kisváros és több száz falu található, melyek közül csak egy tucat falu tartozik közigazgatásilag Zagrozához, a többi – az irtriai városokhoz hasonlóan – kisebb hatalmú önálló városállam, illetve ezekhez tartozó falu. Fő megélhetési forrása a kereskedelem, a feldolgozóipar, a domboldalakon termő gyümölcsösök, némi külszíni bányászat, valamint a környező erdőkben való fa- és vadgazdálkodás. Gabonából és egyéb alapvető élelmiszeralapanyagból – mint minden nagyváros – komoly behozatalra szorul.

Jelenlegi Hercege Bertoldo di Eusebio, kinek családja immáron négy generáció óta tölti be ezt a posztot és mindegyik felmenője igazságos – vagy legalábbis stabil hatalmú – uralkodó hírében állt. Közvetlen testőrsége a Zagrozai Hercegi Gárda, akik a Felsőváros – a város legmagasabb pontjára épült megerősített palota – és közvetlen környékének biztonságát szavatolják.

Zagrozában jelenleg négy nemesi ház él, bár ebből csak kettő rendelkezik komolyabb birtokkal. Korábban itt élt még a di Silvestro és a Novia család is, előbbi a jelenlegi Herceg ükapja, Clemente di Eusebio megválasztásakor vonult ki a városból tiltakozásképpen, utóbbi pedig a szomszédos Pescasa kisvárosával való folyamatos csatározásokban veszett ki családfőjével és örököseivel együtt. A jelen nemesi házai közül a legrégebbi helyi múltra visszatekintő a de Ibelin család, ám ők mára teljesen elszegényedtek előző családfőjük háborúskodásai miatt, így mostanra csupán a nevük maradt – egyik fiuk hercegi gárdistaként, másik fiuk pedig zsoldosként próbálja megkeresni a napi betevőt. Utánuk következik a Serrato família, kik Irtria-szerte híresek a szőlőhegyükön megtermő kiváló boraikról. Jelenlegi házfőjük Regina Serrato, miután másfél évvel ezelőtt férje lovasbalesetben életét vesztette, fiúörökös nélkül – két leányuk, Gjin és Jasmine pedig nemrégiben került eladósorba.

Zagroza jelenének harmadik nemesi háza a Winiferra család. A Winiferra ház jelenlegi házfőjének, Waltyr Winiferrának nagyapja még sokadszülött birodalmi nemesifjúként érkezett Zagrozába, ki zsoldoskodásból próbált megélhetéshez jutni, ám az akkoriban zajló háborúskodás épp kapóra jött – szolgálataiért cserébe a város akkori Hercege nemesi rangot és az akkortájt kihalt Novia család birtokait adományozta neki.

Végül de nem utolsósorban a negyedik nemesi ház a sográn Natalis kereskedőcsalád egy oldalága, kik nagyjából egy hónapja érkeztek ide, pénzért és anyagi jellegű szolgáltatásokért váltva nemesi rangot a városban. Röviddel ezután telket vásároltak a város piactere szélén, és felépítették az Ad Astra néven elhíresült kereskedőházukat.

A városban egyaránt megtalálható mind a Hármak, mind az Őselemi istenek hite, irtriai módra nem ritka, hogy valaki mindkét vallást egyaránt kövesse, isteneihez egyaránt imádkozzon. Mindazonáltal totális vallásszabadság nincs – a Káosz híveit itt is üldözik, mint minden civilzált államban.

Zagroza falain belül több fogadó, kocsma és hasonló vendéglátóipari létesítmény működik, ám a Felsőváros környékén kettő a legismertebb: Az egyik a helyiek által csak Brava Guardie, azaz „A bátor gárdistához”-ként ismert kocsma, a hercegi gárdisták kedvelt mulatóhelye – érthetően az igazán komoly rendbontások itt elég ritkák, hiszen ki szeretne balhézni gárdisták által közrefogva, a Felsőváros kapuja mellett. A másik híres – vagy ez esetben inkább hírhedt – létesítmény a Kicsorbult Rapírhoz címzett fogadó, melyet a Lu Presti testvérek üzemeltetnek Zagroza piactere mellett. Azt mondják, sokféle kétes alak megfordul arrafelé, bár a Felsőváros közelsége miatt komoly rendbontások itt is csak nagy ritkán akadnak, hiszen a Felsőváros kapujából közvetlen rálátás nyílik a bejáratra, komoly probléma esetén a gárdisták perceken belül megérkezhetnek.

Ezen felül még Zagroza ezen részének három ismert helyszínéről érdemes szót ejteni. Elsőként a piactértől északra fekvő épületben található orvosi rendelőt illenék megemlíteni, melyet a sokat látott, tanulmányai során a civilizált világ nyugati felének szinte egészét bejárt magiszter, Tadeus Agonius üzemeltet. Második és harmadikként kicsit furább szerzetek felé fordíthatjuk figyelmünket, a város két átellenes végében él ugyanis a másfél éve érkezett Gaverna Enerion nevű sográn, valamint a nagyjából öt éve ideérkezett Sonir Norend nevű besignacoi tudósember és alkimista. Előbbi az ősi történelem és a letűnt idők lényei, különösen a gyermekmesékből és legendákból ismert gyíkemberek iránti érdeklődése, utóbbi pedig különösnél különösebb kísérletei – melyek a város déli kapuja környékén a telekárakat igencsak lecsökkentették – révén vált ismertté Zagroza falain belül.

Pár napja érkezett a városba a Brigate Fenice, avagy a Főnixbrigád néven ismert irtriai zsoldoskompánia, kik táborukat a Felsőváros lábától északra levő üres telken verték fel, melyet viszonylag ritkán hagytak el eddig. Beszámolók – és saját bevallásuk – szerint megbízókat keresnek, miután előző – alkalmatlannak bizonyult – kapitányuk leváltása után szerződések nélkül maradtak.

Mindazonáltal ami a város közéletét leginkább mozgásba hozta az elmúlt pár napban, az a követjárás híre. A pletykák szerint ezen tettét Bertoldo herceg már szinte trónra kerülése óta fontolgatta, ám csak a közelmúlt eseményei – Észak-Dalinföld és Siebengart eleste – után határozta el magát tettének tényleges kivitelezésére. Küldöncei nagyjából egy hónappal ezelőtt indultak útnak, ugyan viszonylagos titoktartás mellett, ám az irtriai pletykakultúra nem igazán kedvez az ilyesféle titkoknak – a megjelölt időpont napokon belül kitudódott, így közeledtével a város egyre inkább mozgolódni kezd: A nemesek próbálják legjobb arculatukat mutatni a külhoni nagyhatalmak felé, a Hercegi Gárda fokozta a biztonsági óvintézkedéseit a Felsővárosban, a város többi részén pedig a nagy vásárok, karneválok és fesztiválok idején tapasztaltakhoz hasonlóan pedig csak gyűlnek és gyűlnek a különféle népek, változatos célokkal és szándékokkal...