Vértek, pajzsok és egyéb védőfelszerelések

Szerintem meg összhatás alapján simán nurgle. És még mindig utálom a műanyagvérteket. És a linkek között is van.

én azért a linkeltek közül bármelyiket elfogadnám

(senkinek sem jut eszébe, hogy azért elég sok Chaos Undivided rendház is van, esetenként saját jogon démoni vezetőkkel? Pl a Night Lord rendház sem tartozik specifikus isten alá, hanem a saját erőből démonná vált Krieg Acerbust követik... ill a nemjuteszembeanevelilavérteskehelycímeres rendháznál a káosz csak mutagénként van jelen.)

jó de alapvetően van a 4 fő káosz isten van még féltucat kisebb a többi meg igaz, hogy démon meg minden de az igazi káosz istenek bármikor abba az irányba pofozzák őket amelyikbe épp terelgetni kell a híveket is

Ott van a stilizált 3 szögben a 3 kör XD ez Nurgle.

és mivel páncél képekből sose lehet elég:

http://grognard.booru.org/index.php?page=post&s=view&id=5668
http://grognard.booru.org/index.php?page=post&s=view&id=5672
http://grognard.booru.org/index.php?page=post&s=view&id=5673
http://grognard.booru.org/index.php?page=post&s=view&id=5684
http://grognard.booru.org/index.php?page=post&s=view&id=5698
http://grognard.booru.org/index.php?page=post&s=view&id=5710
http://grognard.booru.org/index.php?page=post&s=view&id=5714

Te Sonir, szerinted hasznos linkek közé poénból linkeltem flickr galériákat?

nem látok a fejedbe de mindig is humoros embernek tartottalak.

Akkor hasznos linkek ->flickr galériák, böngészd szorgalmasan. Csak mert minden vasról amit belinkeltél több és jobb minőségű kép van bennük

a változatosság gyönyörködtet

Mivel Kildarnak túl nagy lenne a kesztyű, amit eredetileg adni akartam neki, újat kőne majd csinálni. Ha van rá igény, dokumentálhatjuk a folyamatot, hogy műhellyel, idővel és energiával rendelkező emberek szégyentelenül másolhassák a munkánkat. Apropó, Magitor, Kildarnak kesztyűt kőne majd csinálnunk... XD

Másfelesből? XD Én benne vagyok minden rosszban tudod XD Szombaton kezdhetjük!

Bár vannak elképzeléseim, gondoltam nem árt ha megkérdezek olyanokat, akik járatosabbak a témában.

Tehát van egy lovag karakter (mondhatni a szokásos fantasy klisékkel - szent, kiválasztott és egyszemélyes bosszúhadjáratot indít.) akinek szeretnék valami vértet összehozni. Én első körben egy mellvért+vállvas kombinációján gondolkozom, amit idővel, reményeim szerint egyebekkel is kiegészítek.

Viszont mellvértre nem nagyon találtam "szabásmintát", bár lehet én nem tudok jól keresni Ebben a témában pl van-e valami anyagotok?
Apropó anyag, milyen alapanyagot használtok / ajánlotok?

Segítséget előre is köszi

Játszani az egyes - avagy egy milliméter vastag - hidegen hengerelt acéllemez is bőven jó. Ezt még a legtöbb lemezolló viszi.
Aztán jön ez: http://www.armourarchive.org/patterns/globose_chest_rainald/
Érdemes hozzá tudni domborítani, különben nem lesz túl használható.

Ha nem ragaszkodsz a merev lemezhez meg a látványos csillogó acélhoz, valamivel egyszerűbb ennél a wisby coat of plates illetve a különböző brigandinok, fantasy szerepjátékokban ezeket szokták "szegecselt bőrvért"-nek nézni, mert kívül csak a bőr és a szegecselés látszik, a fém pedig a belső oldalra kerül. Ha nagyon rajoskodni akarsz, a késői brigandinok borítása készülhet bőr helyett bársonyból is.

Ha egyáltalán nem ragaszkodsz a fémhez, kérdezz körbe hogy van-e valakinél még Játék Határok Nélkülös PVC mellvért, Kanixnál tuti van egy csak szakadt szíjjal, Spectrének meg előfordulhat hogy még van elfekvőben.

Domborítóvályú nélkül meg se próbáld az a szabásminta jó, az a lényeg hogy a lemez alja ne érjen lentebb mint a lengőbordáid közé húzott vonal, és akkor még mozogni is tudsz benne.. Domborító vályúhoz kell egy gömbfejű kalapács, illetve egy kb 20cm átmérőjű csapágybelső vagy hasonló kemény valami, vagy egy fatuskó amit kimélyítesz. ha nem tudod kidomborítani írdalamtalnalúl csúnya lesz, és használhatatlan

Korhű brigandin bele
Korhű de nem eredeti, utángyártott személyes kedvencem

Gyorsan utánaszámolta a brigihez kell egy cirka fél tábla 1 es lemez az olyan 4000 forint kb
kell hozzá ha szépet akar az ember bársony annak 2400 fm je abbol kell 2méter 4800
kell hozzá még ugyanennyi erős lenszövet a belsejébe hogy adjon tartást a bársonynak az 700 fm mel számolva 2800
mert duplán kell bevarrni.
meg kell hozzá ha kb 1600 szegecs előre 1200 hátra ha "háromszöges" szegecselést csinálsz. 4x8 as félgöm acél szegecs ára 3.64 forint 8840 ft kb a szegecs nagykerből (kiskerbe 15 forintot is ellopnak érte 42k huf lenne csak a szegecs grr) Szal kb 20440 forintnál kezdődik egy jó brigi ha boltban vásárolsz. És ez alá ugyanúgy kell a fegyverkabát

Hmm
Domborító vályú-t hogy kell elképzelni? Úgy értem, van egy nagyobb fatuskóm, mennyire kell kimélyíteni, és milyen átmérője legyen a kimélyítésnek? (akár egy képet is linkelhetnétek, ha esetleg van kéznél.)

Sorry az egysorosért - tudsz angolul, vagy álljak neki végre fordítani?

Tudok.

Olyanon mennyire érdemes gondolkodni, hogy hátvért? (csak h ne legyen egyszavas a post )

Kildar írta:Ha nem ragaszkodsz a merev lemezhez meg a látványos csillogó acélhoz, valamivel egyszerűbb ennél a wisby coat of plates illetve a különböző brigandinok, fantasy szerepjátékokban ezeket szokták "szegecselt bőrvért"-nek nézni, mert kívül csak a bőr és a szegecselés látszik, a fém pedig a belső oldalra kerül. Ha nagyon rajoskodni akarsz, a késői brigandinok borítása készülhet bőr helyett bársonyból is.

Azért én nem állítanám ilyen meggyőződéssel hogy normál brigandint egyszerűbb összerakni mint a merev vértet. Sőt. A külső bársony borítás igazából csak díszítő funkció, az alapot vagy kívül belül 1-2 réteg bőrrel, vagy min 10-15 réteg zsákvászonnal kell kialakítani.
Legegyszerűbb merev vért a segmentata. Ha elég a nem merev, akkor brigandin helyett inkább lamellásat javaslok, 1365 wisby-i csata ásatása, kismillió lamellást is előásta. Lényegesen kevesebb szopás, könyebb javíthatóság, olcsóbb anyag (bőrből max szíjak kellenek, de akkormár tanácsos selyemzsinórokat használni, tartósabbak). Legkevesebb szopás a bőr lamellással van talán ha nem ragaszkodsz fém vérthez. Viszont mindegyikhez illik csinálni egy gambesont.

Hátvérten érdemes meditálni, fixálja a mellvértet, vállakat is egyszerűbb rögzíteni.

Na. Hátvért célszerű, ha van, minél nehezebb a front, annál jobb. Ha a front könnyű, és megfelelően fekszik fel és megfelelően van szíjazva, akkor annyira nem lényeges. A vállak rögzítésében hol segít, hol nehezít, a mellen, háton és a vállon múlik, ill a rögzítés módja is eléggé beleszámít.
...
Alap esszék
Egyszerűbb szabásminták

Ezek alapján el tudsz indulni, valamint ha még él az arador.com, akkor ott fennvan a Basic Armouring, azzal is mehetsz valamire. Anyagnak próbálj 1mm meleghengereltet szerezni, nagyon könnyű alakítani. Arról ismerheted meg, h a hideghengerelt lemez fényes, a meleghengerelt matt és általában feketés-kékes. Meleghengereltnél egyedüli gond, hogy célszerű a munka végén felkeményíteni, azaz átkalapálni az egészet, hogy a szemcsefinomodást elérd. Ha túlságosan felkeményíted, törni fog, hideghengereltnél az eleve jelen lévő szemcsefinomodás miatt szűkebb a tűrés.

Én raktam össze fantasy-sített Wisby coat of plates-et, két délután alatt megvolt. Igaz, a bádoglemezek (mert abból volt) már előre fel voltak vágva csíkokra, így csak vágni meg fúrni kellett. Még domborításhoz is lusta voltam, csak a közepükre ütöttem egy gaggyer bordát. Ami miatt fantasy-s lett (már a felhasznált anyagokat nem nézve), hogy nem hátul, hanem oldalt lehetett nyitni. Nem korhű, ellenben sokkal könnyebb volt felvenni. Mellesleg nem nézett ki szarul.
Ha még egyszer mellvértre adom a fejem, az valszeg megint CoP lesz, csak mostmár kicsit több tapasztalattal, szebbre lesz megcsinálva.

A fegyveres topic helyett inkább itt folytatom:

Egyáltalán nem lett volna off, ha lett volna annyi eszem, hogy a páncélos topicban kezdem el a vonatkozó agymenésemet... úgyhogy szerintem sokadik alkalommal megkérem Kildart, hogy kissé szerkesszen.......
Estefele meg kicsit nekiesek annak az esszének, mert kb egy tonna dolgot kihagytak, ami nem túl meglepő, figyelembe véve a változók iszonyatos számát. Röviden a fő probléma az, hogy 1, a csapágygolyó nem öntöttvas, 2, a sík rögzített lemez nem komplex térgörbékből álló rögzítetlen mellvért, 3, a 90°-os beesési szögű találat adatai közel lényegtelenek mellvértre frontálisan leadott lövések esetén, 4, az acél által elnyelt energia nem ekvivalens a teljes védőfelszerelés által elnyelt energiával. Ettől függetlenül az esszé hasznos, mert megtudjuk belőle, hogy a 2mm vastag edzetlen kovácsoltvas mit bír merőleges beesés esetén, és innen már elég triviális, hogy 2 mm kvázi szennyeződésmentes edzetlen szénacél még többet bír, pláne rendesen formázva. Like I said, Kildar, a plackartod maroklőfegyverálló.

Én azt nem értem, hogy nem maradt a 17. századot megelőző időszakból, egy olyan páncéldarab, amin nincs semmi extra(ergo nem túl értékes), hogy ezt ki lehetne próbálni.

A probléma az hogy aránylag kevés a jó állapotú fennmaradt cucc (értsd: van értelme tesztelni), ezek között még kevesebb ami a karbantartás során ne vékonyodott volna drasztikusan, ezek között pedig imho nincs olyan ami ne lenne kifejezetten értékes.

Maradni maradt fenn megfizethető eredeti, más kérdés, hogy azokat, ahogy Gem is mondta, szarrátakarították, ergo értékelhetetlenek. Viszont a gráciakkal talán egyszer érdemes lenne beszélni, hogy a náluk lévő pl rohampajzsokra (halomban áll a rohadékoknál, némelyiken olyan mély horpadásokkal, hogy aki használta, fixen mélyen vallásos lett a találat túlélése után) adjanak már le pár lövést azonos korból származó fegyverrel.
Viszont, amint mondottam, kicsit nekiesek az esszének. Hosszú lesz.
Kezdésnek célszerű lenne tisztázni, hogy mikorról beszélünk, ezáltal mik a páncél céljai. Európára jellemző, hogy a kor legfejletteb páncélja megfogja a kor legerősebb személyi fegyverét, azaz az újabb páncélok értelemszerűen erősebbek, illetve a taktikai-stratégiai elképzelések változása miatt más tervezési elvek érvényesültek.
Én eredetileg a 15. századra akartam utalni a számszeríj ill Agincourt specifikus említése miatt, amikor teljes felszerelésű nehézlovassági emberkeként annyit kellett tudnod a lőfegyverekről, hogy hangosak, ne emeld fel a sisakrostélyt, és ne fordíts hátat nekik, valamint adott jelre a haverokkal vágódj be közéjük, és daráld le őket. A beszélgetés később fokozatosan későbbi dátumok felé tolódott, amikor viszont a teljes felszerelés is mást jelentett, mint korábban, valamint a nehézlovasság használata is nagyon nagyban változott, továbbá a lövészek lassan elérték kritikus fontosságú fegyvernem szerepüket.
A 15. század vértjeinek elsősorban aránylag lassú, de viszonlyag nagy tömegű lövedékekkel kellett szembenézni, valamint értelemszerűen a közelharcban használatos összes eszközzel, ideértve mindent konyhakéstől a kopjáig. A későbbiekhez viszonyítva kisebb létszámú, de átlagolva jobban képzett és felszerelt hadseregek miatt fontos volt, hogy minimalizálhassák a világ legköltségesebb fegyvernemének veszteségeit, azaz a vértnek a lehető legnagyobb felületet kellett lefednie, miközben az anyagvastagságot és -minőséget a kritikus fontosságú területekre kellett koncentrálni, hogy a manőverezőképesség ne sérüljön a nagy súly miatt. Még ezeken kívül is vannak fontos szempontok, de a különbségek szempontjából lényegtelenek. Ami fontos, az az, hogy ezek az igények egy több, mint 100 évig konzisztens páncéltervezési alapelvrendszert hoztak létre. Lövedékek szempontjából a leglényegesebb, hogy a vért alapesetben nem kínál merőleges beesési szöget, ha valahol ennek mégis fennáll az esélye, ott a mellvért jelentős mértékben eláll a testtől, egyfajta torzulási-lassítási zónát hozva létre az edzett felületről esetlegesen nem lepattanó lövedékeknek. Nézzetek meg bármilyen 1530 előtti teljes vértet, és gondoljátok át, hogy ha szemben állna veletek, találnátok-e olyan területet, ahol a vért vagy nem áll el legalább 75mm-re a testtől, vagy ahol nem tér el nagyon az esetleges beesési szög a merőlegestől. (a bélésruhára később térek vissza)
A tervezési szempontok a 16. század első harmada-közepe tájára megváltoztak. Ekkorra kezdett komolyabban elterjedni a korábbiaknál kevésbé képzett, gyengébben felszerelt, de rengeteg lőfegyvert használó gyalogság. Ha a nehézlovasság kitart a korábbi igények mellett, akkor a növekvő költségek miatt akkora számbeli hátrányba kerülnek, hogy a gyalogság vajazókésekkel is lehengerelné őket. Ezért, illetve a lőfegyver által nyújtott előnyö kihasználása végett megjelent a fegyelmezett alakzatban mozgó és harcoló lovasság, ami a korábbi könnyű-nehéz felbontásról váltott a nehéz-közelharci, nehéz-lövész, könnyű-közelharci, könnyű-lövész felosztásra. A könnyűlovasság kevés vagy semmilyen vértet sem kapott, mivel ideális esetben ők nem bonyolódnak olyankor harcba, amikor az ellenségnek lehetősége van kihasználni a lövészeit. A nehézlovasság azonban, akár lövész, akár közelharci, jóval közvetlenebbül operál, és fő feladattól függetlenül jellemzően részt vesznek a döntőnek szánt rohamban, azaz náluk még mindig fontos, hogy a vért nagy területet fedjen, de főleg a lövészeknél már kifejezetten előtérbe kerül, hogy a mellkas és a fej ismételt lövéseket is kibírjon. A főleg közelharci alakzatoknál ez kevésbé fontos, mert őket ideális esetben akkor vetik be, ha lehetőségük van a kontramars irányára minimum merőlegesen érkezni, lehetőleg akkor, amikor az ellenséges alakzat már csökkent értékű, fegyelmű.
Az említett lövedékállósági igény a pikásoknál is felmerült, és gyakorlati szempontból azonos elvek érvényesültek a lovasság és a gyalogság vértjeinél. A vért szemből érkező lövéseknek ne adjon merőleges beesést, legyen a lehető legerősebb, a közelharcra alkalmatlan egységekről az alacsony találati valószínűségű területeken távolítsák el a vértet, kerüljön nagyobb hangsúly a vért szívósságára a korábbi keménység helyett, illetve a létfontosságú területek védelme abszolút elsőséget élvez a végtagok védelmével szemben. Ezek eredményeképpen megszületett és a 17. századra egyeduralkodóvá vált a középen erős éllel rendelkező, hasra középen rálógó, a korábbiaknál vastagabb, anyagvastagság terén egyenletesebb mellvért, az egyenletes vastagságú sisak, a szinte hajtogatottnak ható vizor, valamint gyakorlati okokból hastájékon, ahová nem ér már le a mellvért, megnövelték a torzulási zónát, ráadásként ezek alá a ruhán kívül egy általában térdig érő vastag bőr kabátot is húztak (buff coat). Karvértet, eltekintve a balos könyököskesztyűtől, már csak a nagyon közelharcra specelt egységek viseltek, vagy aki saját zsebből megvette és hordani akarta. Értelemszerűen volt átmeneti időszak, illetve a fővonaltól eltérő megoldások, amik közül a középen hegybe menő mellvért emelendő ki elsősorban. Ez a forma minimális változásokkal 1430-tól 1575-ig, vagy még szélesebb időintervallumon volt jelen. Előnye, hogy hatalmas torzulási zónát ÉS erős szögeket biztosít, hátránya viszont, hogy a felület jóval nagyobb, azaz azonos vastagság mellett jóval nehezebb.
...
A következő programpont tisztázni, hogy az adott lövedék vagy fegyver útjában mi áll, és azok milyen ellenerőket fejtenek ki a behatolni szándékozó tárgyra, ugyanis a legtöbb modern teszt naív hozzáállása jellemzően csak az acélra koncentrál, míg a felszerelés többi rétege legalább ugyanolyan fontos.
Az első réteg jó eséllyel maga a lemez. Optimális esetben a lemez felülete legalább annyira kemény, mint a behatolni kívánó tárgy - ez nagy energiájú lövedékeknél differenciált hőkezelést igényelne, ami költséges és bonyolult az egyszerű kovácsoltvas felhasználásához képest, ráadásul a felület nagyobb keménysége tompa behatás esetén nem számít akkora mértékben, mint az ékhatásra hagyatkozó eszközökkel szemben. Tehát első körben a lövedéknek meg kell kísérelnie áthaladni a lemezen. Használjuk az esszé adatait, és számoljunk 2mm vastagsággal (ami, főleg a 17. századra inkább az alja a spektrumnak, nem az átlaga): tudjuk, hogy a lemez kilyukasztása merőleg érkezésű ólom esetén 1.5KJ. Csakhogy, ez a 1.5KJ csak az a munka, amit az alakváltozás emészt fel, közben a lövedék meg is mozdítja a mellvértet, mely mozgásnak a bélésruha és az emberi test elasztikussága is ellentart. Az ezáltal elnyelt energiát számolja ki, akinek hét anyja van, én inkább arra szavazok, hogy dobjuk össze a pénzt ballisztikai zselére, és mérjük le. Node, tételezzük fel, hogy muskétával adták le a lövést, mégpedig közvetlen közelről, azaz a minimum 1.5KJ elnyelt energián felül maradt még másik 1.5KJ. Nézzük meg, mit kell ennek a maradék energiának megoldania, mielőtt belekezdhet az emberi szövet roncsolásába: ha öntöttvasról beszélünk, akkor szépen magával kell vinnie vagy le kell löknie az általa letépett kupakot a lemezből, ha ólom, akkor meg kell birkóznia azzal, hogy gömbből lap lett. Ezek után be kell hatolnia vagy a bélésruhába, ami ugyebár erős szövésű szövet, vagy ha a vértes visel buff coatot, akkor még ezelőtt át kell ütnie minimum 6mm vastagságú bőrt. Ehhez bizony sok sikert, javaslom, aki teheti, próbáljon meg átkalapálni egy akár csak 10mm átmérőjű csapágygolyót 6mm bőrön, amit disznóhúsra tesz. Ha esetleg nem sikerülne, akkor próbáljátok meg ólomgolyóval... Node, legyünk részrehajlóak, és tételezzük fel, hogy mindezek csak 1KJ-t nyelnek el, azaz marad 500J, mire a lövedék a bőrhöz ér, és behatol a testbe. Mármint, behatol, feltéve, hogy a célpont nem burzsuj, aki selyeminget hord mindezek alatt. De most nincs selyeming, behatol a gyolyó, és... nos, igen, 500J kibelezi a célpontot, bár át már nem üti, sőt jó eséllyel a test közepén nem halad túl.
Remélem, emlékszünk még, hogy ez 2mm kovácsoltvas, muskétával, közvetlen közelről. Akkor most jön a kevésbé vicces rész - nézzük csak meg, hogy maga az esszé milyen vastagságokat ad meg. Jellemzően magasan 2mm felett... Következő aljasság - a merőlegestől 20°-os eltérés, azaz 70°-os beesés is azt jelenti, hogy az adott területen az eredeti anyagvastagság cca 106%-val néz szembe a lövedék; ez 4mm vastagságnál 4.25mm-t jelent. Nem tűnik soknak, viszont aki dolgozott már acéllal, az tudja, hogy mekkora különbség van 1mm és 1.2mm között.
...
Mivel baromira lusta vagyok, nem állok neki számolgatni, pláne nem ennyit, pláne, hogy lemérni gyorsabb és pontosabb lenne, de a lényeg az, hogy magát az acélt se annyira egyszerű átütni gömblövedékkel, és ha mégis átment, se valószínű, hogy marad elegendő mozgási energiája a lövedéknek a további rétegek leküzdésére - pláne, hogy a muskétások nem közvetlen közelről lőttek, és nem is volt annyira nagyon átlag az a 3KJ.
Természetesen végig ideális eseteket vettem figyelembe. Ha nehéz-közelharci lovasságot eresztenek frontálisan lövészekre, akkor jó eséllyel aránylag sok lovas fog felfordulni. Ha a muskétásnak van elegendő lélekjelenléte közelharcban közvetlen közelről oldalról vállon-karon lőni a vértest, jó eséllyel minimum megnyomorítja. Ha a hadvezér rosszkor veti be a lovasságot, vagy ha az ellenség okosabb volt, vagy ha beleszaladtak valami újabb, erősebb fegyverbe, akkor persze a vért se véd meg kötelezően.
Hja, és szintén fontos megemlíteni, hogy a "volt öntöttvas lövedék" közel sem egyenértékű az "elterjedt volt az öntöttvas lövedék". Alakváltozásra kevésbé hajlandó lövedékkel szemben valamivel kevesebb esélye van a vértnek, viszont elég kevés épeszű katona cipel magával tábori körülmények között nem pótolható lövedékeket, központilag pedig az alacsony kihasználtság miatt nem érte volna meg, ugyanis a komoly vérttel rendelkező egységek jelentős számbeli hátrányban voltak, azaz az öntöttvas golyók jó része valószínűleg olyan célpontra ment volna el, amire az ólom is bőven elég lett volna.


Röviden, az esszé matekrésze teljesen rendben van, az abból levont következtetések jó része is, az összkép azonban hiányos. Abban meg egyetértek, hogy a próbalövések esetileg szándékosan gyengített töltettel mentek.

Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy pár dolgot kihagytam, sorry. Ha valami nem világos, vagy konkrét balfaszság található, jelezzétek.