Beszámolók, értékelés, kritika

A játék lezajlott. Holnap vagy holnapután, ha végre kialszom magam, én is írok ide valamit, addig is a nálam kipihentebbeknek hajrá.

Első körben szeretnék elnézést kérni a szombat esti kirohanásomért azoktól, akiket megzavartam ezzel. Az IN-es és OUT-os problémáimon kívül kijött rajtam a nem épp szokványosan túlzsúfolt hét feszültsége is. A játék mérlegének nyelve összességében számomra a pozitív oldalon állt meg így egy kiadós alvás után, bár közel sem állítom, hogy abszolút siker lett volna. Volt amit már említettem illetékesnek, de mégis ideírom ismétlés és az írás maradandósága végett.

Akkor bele is vágnék (bögrényi forró csoki/kupa bor/igény szerint más bekészítése javasolt a kényelmes ülőhely mellé = nem tervezek rövidnek lenni):

„A könnyű feldolgozhatóságon kívül Demgard második ismérve a lehetőségeinkhez mért leglogikusabb felépítés és maximális következetesség, mely egy kitalált világban előfordulhat: mindennek van oka és következménye.”
(Demgardi Krónikák – Útikalauz 2011.pdf)

A fenti idézetet nem véletlen biggyesztettem ide. Úgy érzem az elv több soron is csorbát szenvedett a játék folyamán. (BTW: megjegyezném, hogy a sokak által nem fellelt istenek megnevezései, szimbólumai is ezen dokumentumban találhatóak meg.)

Bár magammal sem vagyok kibékülve azért, hogy délelőttre tervezett indulásom helyett késtem, és megértem, hogy az időjárás sem volt épp kedvező az előkészületekhez, érkezésem időpontjától függetlenül már egy picit zavart, hogy a játék kezdése nem keveset csúszott, valamint hogy a táborunk elrendezése csak féloldalasan emlékeztetett arra, amit a korábbi tereprendezéskor felvázoltak nekem. Igazából semmi komoly.
Kissé nehézkesen indult be maga a játék menete a periférián. A „belvárosról” nem tudok nyilatkozni. Valószínűsítem, hogy még csak ekkor futottak be a követségek.
Gyors ugrás a szombat reggelre és a nem épp 9 órás kezdésre. Persze ahhoz mindenkinek talpon kéne leni, hogy ténylegesen működhessen. A következőkhöz annyit elöljáróban elmondanék megboldogult karakteremről, ki a birodalmi főváros, Marengart akadémiáján tanulta fiatalabb éveiben a mágia művészetét, hogy tanulmányai során felállított egy elméletet ami az egyensúlyra való törekvésről szólt és kifejezetten foglalkozott ennek kapcsán a káosz kutatásával, ám épp annyira nem kívánt kultista lenni, mint amennyire szentéletű sem. Tehát az, hogy varázshasználóként kutatásaim után megkaptam a megjegyzést a karakterlapomra, hogy képes vagyok a káosz recepteket használatára még teljesen érthető volt számomra, de az hogy lehet hogy kapok is indulásból már kicsit megemelte a szemöldökömet. Mondhatni azt, hogy én, mint nem főrangú mágus, aki még az alapvarázslatokból sem tudom mind az ötöt, valószínűtlen, hogy pont a káoszt üldözők közt élenjáró Birodalom fővárosának nyilvános akadémiájáról, az általam elérhető könyvtárból ilyen recepteket szerezzek. Ennél nagyobb meglepetés már csak most szombat reggel ért (szóhoz sem jutottam igazán), mikor is nem hogy néhányat, de az összes káosz receptet meg még a káoszhoz köthető alkimista receptet és egy káosz varázstárgyat(!) is megkaptam. És itt most emlékeztetnék mindenkit a fentebbi idézetre. (Az csendben jegyzem meg, hogy a holtaiból más, immár velejéig káoszista pap nem kapott meg ennyi mindent indulásból.) WTF, vállvonás, cuccot beraktam a sátor legtávolabbi, legeldugottabb végébe, elvégre IN-es sátor, csak ne legyen egyszerű megtalálni, aztán éltem tovább az életem.
Ahogy haladt tovább a játék, minden a legnagyobb rendben volt részemről. Leírt céljaim megvalósulni látszottak, minimális erőfeszítéssel és fölösleges hadakozás (életem kockáztatása) nélkül szaporodott kis vagyonom, méghozzá számottevő sebességgel. Ennél jobban már városőr fegyvertársaim kerestek.
Aztán OUT hívott a szervező és nem kevés ember jelenlétében közölte velem a felsőváros hátsó bejáratánál, hogy ott már úgy is mindenki tudja rólam, hogy káosz kultista vagyok. Szavait már csak azért is jobban megválogathatta volna és csendesebben vethette volna oda, mert zsoldos kompániánk szent, fanatikusan káoszt üldöző harcosa, aki kb másfél lépésnyire állt tőle, semmit nem sejtett még csak kutatásaimból sem. A kultistát pedig post-humusz is kikérem magamnak. Mindegy, tudjak róla, készüljek rá, szervezkedjünk.
Személyes meglátásom, hogy értem én, hogy kicsit megint leült épp a játék de ez akkor is erős volt ilyen formában. A hír, hogy én leszek elővéve már csak azért is fura volt, mert előtte IN hozzávetőlegesen hat kultistáról hallottam, amivel úgy voltam, hogy ha magamat is beleveszem akkor még mindig marad öt, akivel lehet itt rémisztgetni mindenkit illetve csak csinálnak majd azok valamit, ha ők ténylegesen az (ős)erő sötét oldalának követői.
Innentől szerencsétlen döntések és némi pech vezetett a tárgyalás kimeneteléhez és a karakterem abszolút halálához. És itt a tárgyalásnál szeretnék kicsit elidőzni, mert nem csak az fáj benne, hogy egy karakterem, amin szabadidőmhöz képes meg egyébként is kurva sokat dolgoztam, hogy bele tudjam illeszteni a világképbe és kerek, logikus előtörténete legyen felszerelései, képességei és jelen zsoldos állapota mellett, meghalt.
Jó, középkorban is népszerűek voltak a nyilvános kivégzéssel kecsegtető dolgok, sokan odajöttetek. Az már érdekesebb, hogy a felsővárosba, ahova korábban még fegyvertelen sem mehettem be, a per idején bárki simán bemehetett, azt vehetett volna el, amit akar, azt késelhette volna meg a palota környékén, akit akar. (megint csak az a szerencsétlen, sokat szenvedett elv…)
Megjegyezném, hogy jó volna, ha varázslótársaim csak olyasmit kérdeznének meg fürkészés folyamán, amit meg is tudhatnak. Az aznap elvarázsolt illetve épp betöltött varázslatok például nem ilyenek.
Megkezdtem életem első és egyben utolsó harcát DK-n, mint Valmir. Fegyvertelen. Ez van. Az élet kegyetlen. Ámde a sok harca kiéhezett ember olyan hévvel bocsátkozott harcba a hercegi gárda helyett, nagy buzgósággal, hogy még a megszentelt(!) fegyverrel harcoló zsoldos társaimat is holmi „Pusztulj káosz hívő!” felkiáltással próbálták meg levágni.
Meglepő volt számomra az „ellenlökés” varázslat is, mely az szabályok közt sehol nem szerepel. Egy igen szép, gyors szúrás után (gratu Iffar) a bal kulcscsontom alá próbáltam főleg egy kézzel harcolni, kétes sikerrel. A túlbuzgóság és harcra kiéhezettség később sem hagyott alább, miután szemből kétszer leszúrtak, beleszorítva a falba, hogy az építmény ágaiban estem már el és roskadtam össze, még biztos ami biztos alapon három olyat kaptam a hátamra, hogy szivacsozás ide vagy oda, azokat azért megéreztem.
Tudom én, hogy nem vagyok kis ember, de ha az első két méter után a hullaszállítók már csak húzni bírnak, akkor a „Bazd meg MagicHorse, hány kiló van benned?” helyett szólni is lehet vagy nekem, hogy legyek kooperatívabb halott, vagy másoknak, hogy segítsenek. A sáros, törmelékes földön szerintem senki nem szeretne ekét játszani a ruhájával.
Szerencsémre a szerencsétlenségben tudtam eleget változtatni a karakterem kinézetén, mivel megbeszéltem előzetesen két emberrel is, hogy OUT vívunk kicsit, így beszuszakoltam zsákjaimba és felcipeltem a vívómaszkon kívül egy gambesont és egy pár páncélkesztyűt. Más kérdés, hogy – bár a szervezőnél biztosan elérhető a telefonszámom is legvégső esetben – egyikük sem jelezte, hogy mégse vigyek ilyesmit, mivel náluk nem lesz cucc. A páncél hiányát védőmágia híján második zsoldos karakterem meg is érezte miután egy íjász alaposan megtűzdelte a túszdráma végkifejletekor.
És akkor megint gyorscsévélés előre, ugrás a túszdrámára. Az íjászokat már csak azért is érdekes volt fölküldeni, mert (bár csak később, a roham során falon átszurkálás után jutott nekem is eszembe) a szabály értelmében csak legalább 50x50 cm-es nyíláson lehet átnyúlni, következés képen bármi más módon áthatni is.
Annak is itt adnék hangot, hogy még a szituáció elején, nem értem miért sérelmezi valaki, ha a Lökéshullám hatására, a törmelékes lejtőn nem dobok hirtelen egy hátast csak úgy.
Ha már varázslás. Ha az van leírva egy varázslatnál,hogy „és elkiáltja magát: “LÖKÉSHULLÁM!”” az számomra nem egy halk „Lökés.” Megjegyzés jelöl, mert ha épp páncélban vagyok, meg sem hallom. Főleg nem sisakban, normális béléssel.
Szintén ütközést láttam azzal a résszel, miszerint „A varázslatok létrehozása közben az alkalmazó kezében csak azok a tárgyak lehetnek, melyeket az adott varázslat igényel.”, mivel ha én képes voltam többé-kevésbé egy kézzel egy tényleg szorongatott szituációban elrakni, majd elővenni kardomat korábban, akkor az a varázslókollega, akit épp egy egész sereg támogat, ne két kézzel fogja a botját varázslás közben, hogy utána már harcra is emelhesse.
Ismét sértve érzem az idézett elvet, méghozzá játékosi oldalról. Hogy a palotánál a vélt káosz ellen szinte mindenki hadba szállt, az rendben van. De hogy egy olyan ügyben ami csak egy adott nemesi házra, a hercegre, az őrségére és bármely egyéb hivatalos fegyveres szervre tartozik, miért kockáztatja bárki más az életét? Felajánlott fejenként vagyonokat a herceg vagy mi? Szerintem a szerepjátékba az is beleférne, hogy nem túl kellemes megsebesülni, ne adj ég meghalni acél által, még akkor sem, ha ott vannak a papok után meggyógyítani/feltámasztani. Menj be a konyhába, fogd meg a kenyérszelő kést (az nem is recés, de éles), vág meg az ujjad. Ha fáj gondolj bele, hogy ez semmi ahhoz képest, amikor valaki lándzsával felnyársal. Főleg ha olyan ment oda az „ingyen háborúra” aki esetleg főleg rangja végett vagy csak önvédelemből hordja magával a fegyverét. És fegyvert fog felvértezett, hivatásos katonákkal szemben, akik ebből élnek meg? Hol van itt a beleélés?

Hallottam, hogy egyesek szerint tápos a lökés varázslat. Szerintem pedig nem, csak sok volt a mágiahasználó. Azt esetleg lehetne korlátozni. Ha négyessével dobálták volna be a villám-őselemi mágikus lövedéket, még gyorsabban vége lett volna a rohamnak a záró jelenetnél.

„Demgardon a mágiahasználat egyszerűbb formái a mindennapok részét képezik, a komolyabb mágikus tudományokról azonban ez nem mondható el. Átlagosan minden századik demgardi járatos valamilyen mágiaformában, ám ezek majdnem háromnegyedének tudása kimerül néhány profán mágikus fogásban …” (Demgardi Krónikák – Útikalauz 2011.pdf)

Például ha jelentkezés után létszámtól függő mennyiségű mágiahasználó hely volna biztosítva a játékra, mondjuk azzal a feltétellel, hogy az jelentkezési sorrendben lehet ezen szerepeket betölteni. Na akkor tényleg értéke lenne a mágiának. (Jelentkezésnek komplett karakterrel értem, hogy ne azon múljon ki lépett fel előbb a netre.)

Amit erősnek érzek jelenlegi formájában a mágiából az a specializált Fürkészés. Három másodperc semmi! Jóformán minden megnézhető, bármi feltűnés vagy felhajtás nélkül. Teszem hozzá, a nyugodt körülmények számomra nem azt jelenti, hogy egy erdei ösvényen, a bokrokat kerülgetve fogom valaki vállát és fürkészem az alanyom.
Javaslom, hogy a spec. Fürkészés is legyen valamivel hosszabb, járjon látható jellel az összpontosítás (pl.: lehunyt szem), és személy esetén vagy védjen ellene a mentális ellenállás vagy kelljen beleegyezés. Vagy pedig személyt csak ugyan úgy lehessen Fürkészni, mint mikor egy tárgyat úgy akarok, hogy ne érvényesülhessen a hatáskártyája semmiképpen sem. (Akik nem olvasták a mágiát azok kedvéért röviden: Ha csak alap varázslatként tud valaki Fürkészni, illetve tud specializáltan, de csak a gyors, 3 másodperces módszert választja, akkor lehetnek olyan hatáskártyák, amik Fürkészésre is aktivizálódnak. A specializáció leírása alapján csak akkor úszható meg ez az effekt, ha az illető specializált varázsló és a rendes, 5 perces meditációt választja.)

Summa summárum túl sok energiát és időt áldoztam erre a játékra, minthogy bíztam a meghívásos rendszer szűrőképességében. Hallottam is olyan megjegyzést, játékközben (a személyt és a témát pontosan direkt nem írom le. Az önvizsgálat sosem árt, akkor sem ha vétlen az ember.), hogy Kildar túlzottan bízik az játékosokban.
Nekem pedig túl magasak voltak az elvárásaim. Nem rossz, nem rossz, de még mindig van hova fejlődni. Évente elég kevés larpra van időm, így most úgy érzem, ez nem volt szerencsés választás részemről, bár ismétlem amivel kezdtem, összességében pozitív volt a mérleg számomra.


Zárszóként, vagy még inkább utóiratként megjegyezném, hogy hallottam, olyat miszerint valaki azt méltatta nyilvánosan, hogy az én felszerelésem 100% korhű volt. Demgardon 1990-ben szerintem messze nem csak nekem volt korhű a ruházata. Ha pedig a földi középkorral akarunk összehasonlítani bármit is, akkor üzenem az illetőnek, hogy tévedett. Szándékosan voltak nem korhű részei a ruházatomnak, mivel számomra így jobban passzolt az én karakter és fantasy elképzelésembe. A felsőruházatomnak gyakorlatilag csak részletei voltak amik „kor hűek” voltak.

Köszönöm észrevételedet, magam sem állítom, hogy minden terv szerint haladt volna - az észrevételeid jogosak, és ahogyan helyben is elmondtam, a Téged ért kellemetlenségekért elnézésedet kérem, valóban rosszul kezeltem a játék előtt utolsó pillanatban eltűnő kulccsszerepű játékosok problémáját, és ennek sajnos leginkább Te szenvedted kárát.

A következő játékig meg fogunk tenni mindent a felmerült problémák orvoslására, valamint jobban figyelni fogok arra, hogy ki előtt mit mondok el outban - mentségemre legyen mondva, a játék során egyetlen ilyesfajta "botlásom" volt, bár ez Neked nem segít. Mindazonáltal csak remélni tudom, jövőre adsz nekünk még egy esélyt.

Az én írásos értékelőm este várható, akkor majd bővebben kifejtem.

Mielőtt belefognék, pár sort írnék MagicHorsenak magyarázatul a túszejtős ostromról. A túszejtés a Serrato családon, hercegen és a gárdán kívül ránk, Winiferrákra is tartozott, hiszen korábban a Serrato család asszonyát biztosítottam róla, hogy megvédjük őket. Az, hogy a vendég szeretetünket élvező uspeni küldöttek is csatlakoztak hozzánk, ugyancsak egy korábbi egyezség miatt történt.

No és akkor az értékelés.
Én nagyon jól éreztem magam, és szerintem nyugodtan beszélhetek a család többi tagja nevében is. Eddig itt láttam a legtöbbet megvalósulni azokból az elvekből, amik szerintem jóvá tesznek egy játékot.

Amit a játék hiányosságai közé sorolnék, az a családok közötti kapcsolat volt, pontosabban annak hiánya. Karakterem, Waltyr ebben a városban nőtt fel, és semmit nem tudott szinte a város főbb családjairól, még a legközelebbi szomszédjáról sem. Jól tudom, hogy ez nagyon sok munka ha egyetlen ember csinálja. A megoldás nem is ez kéne, hogy legyen. Ha a játékon megjelennek nemesi házak, akkor azokat is ki kell dolgozni, ez pedig a játékosok feladata. Szerintem a megoldás valami olyasmi, hogy a karakterhez hasonlóan, a nemesi házat is kelljen kidolgozni, ahhoz hogy játékba kerülhessen. Legyen leírva a múltja, jelene, mivel foglalkozik, és nem utolsó sorban az is, hogy mit tud, hallott róla a többi itt lakó illetve ház az elmúlt 1 évben (pl). A szervezőknek pedig koordinálniuk kéne csak és kiszűrni az esetleges marhaságokat.
Nem tudom, most ez hogy működött, melyik ház mennyire lett kidolgozva (és ki által), én speciel nem vagyok megelégedve a sajátommal, sokkal jobbat és részletesebbet is össze tudtunk volna hozni Sad Viszont a többiek által ismert információk biztosan kimaradtak, pedig ez fontos.

Másik érdekes téma a nemesség és a többi karakter közti viszony. A legtöbb játékon ahol megfordultam a nemeseknek nem nagyon adták meg a nekik kijáró tiszteletet. Hétvégén kellemes csalódás ért, többször érezhettem magam úrnak, mint ahányszor bosszankodtam (outban) emiatt. Külön kiemelném a küldöncöt (szégyen, hogy nem emlékszem a nevére, pedig még outban is beszéltem vele... :S), aki hozta nekünk a herceg levelét, egyik legemlékezetesebb pillanatot okozta nekünk, azzal az aprósággal, hogy miközben hozzám beszélt lesütötte a szemét és egy pillanatra sem nézett fel.
Viszont volt pár olyan eset is, amikor szerintem nem megfelelően lett kezelve a téma. Egyik az a zsoldosok irányából érkezett, amire végül kaptam is magyarázatot outban, de továbbra is úgy gondolom, hogy egy zsoldos kompánia csak akkor kaphat munkát egy nemesnél, ha tisztelettel beszél vele és nem kiabál ki az utcán álló társainak. Ha pedig az adott karakter stílusa ilyen, kell hogy legyen egy olyan ember is a csapatban, aki megköti a szerződéseket. Egyébként a csapat banditákká, bűnözőkké változik, vagy éhen marad.
A másik negatív élményem a kereskedő házzal kapcsolatban volt sajnos. Természetesen nem ismerem a karakterek hátterét, de nekem furcsának és irreálisnak tűnt, hogy a nemesember, aki előzetes egyeztetés után, tárgyalni jött a borát érintő pénzügyi részletekről, az ajtóban állva kelljen végighallgatnia az elutasítást, és még egy sértést is el kelljen viselnie, mely szerint rossz minőségű a bor amit termel. Nem hiszem, hogy egy kereskedő ház (még ha a legvagyonosabb is a területen) megengedheti magának, hogy ellenséget szerezzen egy nemesi család személyében. Az ügy végül elcsendesült, így nem állt módomban megtorolni a sértést.

Még egy apróság, ami előkerült a végén az értékelésen is. Amikor a zsoldosok és a pap megpróbálták beszedni az egységes egyházi adót épp a fent említett bor témájában tárgyaltam Culebrával, így nem igazán sikerült megértenem, hogy mi is volt az a probléma amit out sérelmeztek az "adószedők". Ezt esetleg kifejthetnék az illetékesek, kíváncsi vagyok rá.
Amit én érzékeltem a következő:
Tárgyalok épp a kereskedőház egyik tagjával (vagy fejével? ez nem egészen volt tiszta ) és jönnek az adószedők. Teljesen egyértelmű, hogy nem fog Waltyr befejezni egy ilyen fontos tárgyalást. Közölve is volt az urakkal, hogy a házfő épp tárgyal, várjanak, vagy jöjjenek vissza később. Ebből végül valami out felháborodás lett vagy nem tudom, de sérelmeztek valamit az udvarház tényén, később pedig előkerült valami olyan hogy a "pórok előtt étkezünk"... nem egészen értem ezt
Az udvarházunknak volt egy épülete (ahol egyébként irl aludtunk) egy terasza, egy kerte és egy kerítése, mi is volt ezzel a gond?

Összességében, mint már említette, egy nagyon jó élmény volt ez a pár nap, amit Zagrozában tölthettem. Köszönöm a szervezőknek és a játékosoknak is a ráfordított időt és energiát. Jó volt veletek játszani.

Iffar írta:
Az udvarházunknak volt egy épülete (ahol egyébként irl aludtunk) egy terasza, egy kerte és egy kerítése, mi is volt ezzel a gond?

Mindössze annyi volt a gond, hogy valaki a bent lévők közül (outban) közölte, hogy az a kifeszített madzag egy fal amin nem látunk be. Mi pedig outban közöltük hogy de, belátunk. Ha pedig nem látunk be, akkor fejenként 20-an vagyunk. Ott kicsit kiakadtunk.

Iffar írta:A másik negatív élményem a kereskedő házzal kapcsolatban volt sajnos. Természetesen nem ismerem a karakterek hátterét, de nekem furcsának és irreálisnak tűnt, hogy a nemesember, aki előzetes egyeztetés után, tárgyalni jött a borát érintő pénzügyi részletekről, az ajtóban állva kelljen végighallgatnia az elutasítást, és még egy sértést is el kelljen viselnie, mely szerint rossz minőségű a bor amit termel. Nem hiszem, hogy egy kereskedő ház (még ha a legvagyonosabb is a területen) megengedheti magának, hogy ellenséget szerezzen egy nemesi család személyében. Az ügy végül elcsendesült, így nem állt módomban megtorolni a sértést.

Visszautalva az általad említett fő problémára, miszerint a nemesi házak nem ismerték a többi családot, rámutatnék, hogy te is "természetesnek" veszed, hogy nem tudsz semmit azokról akikkel beszélsz, vagy üzletelsz. Az egész játék alatt talánha két ember volt aki kérdezett a sogránokról (ebből az egyik a kedvenc krónikásunk volt) és mindenki más kb meg sem próbálta kideríteni kik vagyunk (még azután sem, hogy a herceg adó és tövényjavaslatai erősen támaszkodtak a mi érveinkre). Pedig inben is nemrég érkeztünk, tehát indokolt és hiteles lett volna az utánakérdezés... Tehát:
Az Ad Astra kereskedőház IS NEMESI ház volt. Nem voltunk helyiek, de a hercegtől megvettük a Zagrozai nemesi leveleket is, hogy a kereskedelmi jogaink teljesek lehessenek. Erre mondjuk rájöhettél volna, abból, hogy érdekes módon ott voltunk a törvények megszavazásánál. Tehát a szitu a mi részünkről INBEN eképpen nézett ki:
Előzetes egyeztetés NÉLKÜL megérkezett egy fickó, aki állítása szerint már tárgyalt velünk valami borról. Ellenben minket előzőleg csupán két HÖLGY ebből az udvarházból kért meg a boruknak nevet adni, majd át lettek irányítva a fogadóhoz, mivel mi nem vagyunk italmérés. Részünkről, mint szintén nemesi család számára, bármilyen pénzügyi megbeszélés (és nem egyszerű bolti vásárlásnál) a minimum elvárás az lett volna, hogy előre üzennek, és megkérdezi hogy a nagyasszony ráér e tárgyalni. Nem pedig beállít és arrogánsan (a jelek szerint nem is sejtve kikhez és milyen társadalmi rangúakhoz beszél) előadja hogy ő most és itt jött megbeszélni a részleteket. Különösen érdekes volt ez a türelmetlenség attól az embertől aki minden addigi hercegi tárgyalásról a legtöbbet késett
Az állítólagos "sértés" pedig ingame vélemény volt. A sográn kereskedőház egzotikus és különleges tárgyakkal, étkekkel és italokkal foglalkozott. Ehhez a bor bizony kevésnek bizonyult, de ezt is csak akkor kapta meg ilyen formán miután a sértődött nemesút távoztában foghegyről vetette oda, hogy nem vár meg a boruk. Hát akkor mi sem várunk illendően a véleménnyel, és visszakiabáltuk, hogy a bora bizony hígnak bizonyult. Lehet népszerű termék a fogadókban és kocsmákban, de messze volt minden valódi különlegességtől, ami a mi portfóliónkat képezte...

Annyit tennék még hozzá, hogy más nemesházak nem viselkedtek velünk ilyen arrogánsan és érdekes módon nem is keveredtek ilyen szituba Talán azért, mert ők tudták, hogy mi is nemesek vagyunk, és talán arra is vették a fáradságot, hogy tisztázzák ki kicsoda a családban...
Ugyanis a Sográn csapat háttere meglehetősen jól ki volt dolgozva, és átbeszélve, tehát igen sokat és szívesen meséltünk volna akár a házunkról, akár a tagokról akár a sogránokról Egyébként mi ingame élveztük a helyzetet, a "mindigkéső, de mégis türelmetlen" nemes ficsúr remek ingame tréfáknak adott később alapot.

Üdv mindenkinek! Szeretném megköszönni mindenkinek a játékot, első körben. Második körben rögtön témát is váltanék és elvonatkoztatnék a nemesi házaktól..

Kaptam ugyanis INgame egy kihívást bárdversenyre Gjintől és Nirwastirtól, amire ahogy hallottam eléggé készültek, készítették a Serrato ház lakóit is, miközben Eglarral gyakoroltunk, vagy disznó dalokat énekeltünk a konyhában Veronicaval...
Szóval már minden készen is állt volna, amikor a szervezők egy snittel elvágták ezt a szálat és helyette értékeltünk. Mivel ez is vagy 2 órát igénybe vett, és időközben egy pár dolog kiderült ennek során (pl Nirwastir káoszhívő, vagy hogy kicsit rá akartam segíteni a bárdverseny győzelmére, és Sonirral kotyvasztattam valamit) így ezek után tényleg nem sok értelme volt lejátszani.
Ezeket sajnáltam...

Mart írta:
Kaptam ugyanis INgame egy kihívást bárdversenyre Gjintől és Nirwastirtól, amire ahogy hallottam eléggé készültek, készítették a Serrato ház lakóit is, miközben Eglarral gyakoroltunk, vagy disznó dalokat énekeltünk a konyhában Veronicaval...
Szóval már minden készen is állt volna, amikor a szervezők egy snittel elvágták ezt a szálat és helyette értékeltünk. Mivel ez is vagy 2 órát igénybe vett, és időközben egy pár dolog kiderült ennek során (pl Nirwastir káoszhívő, vagy hogy kicsit rá akartam segíteni a bárdverseny győzelmére, és Sonirral kotyvasztattam valamit) így ezek után tényleg nem sok értelme volt lejátszani.
Ezeket sajnáltam...

Az én kiértékelésem is később jön, de gyorsan elmondanám a félreértések elkerülése végett:

amennyire én tudom, nem volt "szervezők", csak Kildar.

1. Téged csak Gjin hívott ki versenyre - én csak felkonferáltam volna az eseményt
2. Kildar nem tudott róla (nem lehetett megtalálni meg úgy gondoltuk, elég rugalmasan tudja kezelni a dolgot), nekünk meg fogalmunk sem volt arról, hogy mindenki lejátszotta a szálát, így mire a fülébe jutott, már megvolt az elhatározás a kiértékelésről (ami amúgy kellett szerintem, és másnap reggel már biztosan nem lett volna rá hajlandó senki) és
3. utána simán lehetett volna IN party, de az OUT dolgok megbeszélése nagyobb ingerszintű volt mint a beígért félhivatalos INelés, főleg mert sötét és hideg is lett.

Egyébként valamikor tartsunk egy félhivatalos-tűzugrós-táncolós-(részegen)éneklős IN partyt erdőbeen : D

Nos akkor, ahogy beígértem, én jövök.

Nagyon nehezen vettem rá magam egy-másfél évvel ezelőtt, hogy elkezdjem a tényleges munkát a játékon, és ez az utolsó egy-másfél hónap volt az egészből a legnehezebb, kiemelten a csütörtök és a péntek reggel, amikor egyszerűen minden elveszettnek tűnt az időjárás, és az emiatt sorra érkező "szar ez az egész" jellegű hisztitámadások miatt - gyakorlatilag volt olyan egybefüggő négy óra amikor csak panaszkodást hallgattam, mintha az időjárás is a szervezés hibája lenne, mondanom sem kell, hogy mennyire demotiváló hatással. Mindez elég komolyan rányomta a bélyegét mind a pénteki előkészületekre, valamint az én képességeimre is, a karakteremből sem tudtam kihozni azt, amit illett volna. További nehézséget jelentett, hogy a 75 feljelentkezettből 12 mondta vissza a játékot, ebből 6 a játék előtti utolsó 48 órában, így hiányukhoz alkalmazkodni elég nehéz volt, végülis a játékon 63+1 fő vett részt, illetve örömteli apróság, hogy ebből a nemek aránya 46/18ra jön ki, ami egy ekkora játéknál azért nem olyan gyakori.

Szervezői oldalról a megvalósulási és hatékonysági rátát a tervezetthez képest olyan 60 százalékosra ítélném - rengeteg dolog nem valósult meg, rengeteg dolog késett, a saját felszerelésem elég sok elemének megvalósulását is fel kellett áldoznom hogy a játék létfontosságú részei meglegyenek egyáltalán, és részemről is volt nem egy hiba, ennek leginkább MagicHorse itta meg a levét, aki már felkészülése és hozzáállása miatt is ennél sokkal jobbat érdemelt volna, ezt nem tudom elégszer hangsúlyozni.

Amit elsőként mindenképp megemlítenék, az a felszerelés. A képeket elnézegetve és visszagondolva a játék közben látottakra, azt kell mondjam, nincs már semmi szégyellnivalónk - úgy látom, a többség elérte már azt a szintet, amire néhány éve még a nyálunkat csorgattuk, hogy "bezzeg a nyugati larpok". Egyszerűen annyi jó felszerelést láttam, hogy nem tudok kiemelni egy legjobbat sem.

A legnagyobb agyfaszt szokás szerint ismét a mágiarendszer hozta - gyakorlatilag csak azok a varázshasználók tudták normálisan a varázslataikra vonatkozó szabályokat, akik alig varázsoltak valamit a játék során. Legnagyobb mágiahasználói szarvashibák voltak a "mit fed fel a fürkészés", a "hogy működik a lökés", a "létezik-e ellenlökés" (valójában nem) és a "mit csinál az áldás" kérdéskörei, így arra a következtetésre jutottam, hogy a jövő évi játékon aki mágiahasználó kíván lenni, annak kötelező lesz tartalék karakterrel készülnie, a játék előtt pedig egy karikázós tesztet kitöltenie a mágiarendszerről - ha nem 100%-os, akkor a tartalék karakterével kell játszania, a mágiahasználója megy a levesbe, IC elszúrt egy varázslatot és elnyelte a Káosz.

A második akadálypont leginkább a karakterek közti előzetes kapcsolatok és információáramlás kérdésköre volt, ez bizony elég nehézkesen működött, de erre már van egy megoldás a fejemben, egyelőre nem lövök le semmit, nem akarok olyat ígérni amit nem tudok megvalósítani.

A Mart és Nirwastir által hiányolt ingame buli hiányán őszintén szólva én is meglepődtem - hiszen be is jelentettem az értékelő előtt, hozzá is öltöztem, lementem részt venni rajta, aztán egyszercsak feltűnt hogy nem történik semmi, szóval úgy tűnik, a sztorizgatási kényszer tényleg erősebb volt. Talán itt érzem fontosnak megemlíteni, hogy még mindig nagyon sokunkban erősebb az out dicsekvés vágya, mint a hiteles karakterjátéké - rengeteg nempublikus karakterinfót eldicsekvést hallottam, az értékelőn is, pedig direkt kiemeltem, hogy szorítkozzunk a publikus részekre, ez a kérésem úgy tűnik elsikkadt.

Örömteli pozitívum viszont, hogy a játékosok jó részének úgy tűnik, végre nem kell fogni a kezét minden lépésénél - egészen a szombat délutáni elfogásos-zsoldosos-répelős eseményekig a játék zéró szervezői beleszólással haladt, pusztán a karakterek motivációiból kiindulva. Ha mindenki vette volna a fáradságot, hogy időben - nem a határidő után két-három héttel, vagy éppen a játék előtt két nappal - összerakja karakterét és annak céljait, simán kitartottunk volna a játék végéig, és nem hallottunk volna ilyen panaszokat, hogy "unalmas a játék" meg "nem történik semmi". Persze, utólag könnyű okosnak lenni, de az elmúlt öt év tapasztalata az, hogy gyakrabban unják magukat azok, akik nem készültek saját célokkal, lehúzva utána a felkészülteket is, minthogy egy jól felkészült játékos unja magát.

Végül megemlíteném azt a problémát, mely szerint túlságosan megbízom a játékosokban - ez sajnos így van, ugyanis kénytelen vagyok így tenni. Ha mindenkiben az érdemei szerint bíznék meg, marhajól eljátszanánk maximum harminc-harmincöten az erdőben, és sose lenne ilyen volumenű játékunk. A sors iróniája, hogy ezen csak azok fognak elgondolkodni, aki valóban érdemes erre a "túlzott" bizalomra, mindenki más el fogja intézni annyival, hogy ő mindent megtett, benne meg lehet bízni feltétel nélkül.

Mindazonáltal azt kell mondjam, ez volt az első olyan Cell/DK, melyet nem úgy zártam, hogy "soha többet ilyet bazmeg", ez azért már egy kis bizakodásra ad okot. Természetesen szokás szerint elhalmoztatok a játékzárás utáni elképzelésekkel, igényekkel, kérésekkel vagy éppen burkolt követelésekkel, ezeknek nagy részét már elfelejtettem, a maradékára meg azt kell mondjam, még nem döntöttem el konkrétan semmit, de nem attól lesz a következő játék úgy ahogy lesz, hogy valaki a saját elképzelését elég sokszor hajtogatja.

Igen, ez azt jelenti, hogy lesz következő, remélem Ti is adtok még egy esélyt a játéknak.

Találkozunk 2012 nyarán.

Pangloss approves.

Első élőszerepjátékom, ahol egyrészt írtam egy baromi hosszú előtörténetet, másrészt meg volt értelme, ugyanis többször visszaköszönt, hogy hitelesen és tényszerűen eljátszva visszaköszönt a múltam egy-két kérdésesebb pontja, ami miatt mint nagykövet, főtt a fejem.

A követkedés jó volt, végre tényleg úgy éreztem, hogy a különböző kultúrából származó embereknek nem csak a zászlaja más, hanem TÉNYLEG különböző kultúrából származnak, eltérő volt a protokoll, az értékek, ezt főleg Kildar birodalmi ténykedésein láttam, illetve volt egy eléggé kellemes beszélgetésem Zsófival, gyönyörű volt a matriarchális kereskedő társadalom találkozása az arisztokrata, pozícióorientált fejedelemségi felépítésűvel.

Alapvetően az Uspen szál baromira jól előjött, ahol aztán pár elejtett mondattal sikerült az egyértelmű tényeket úgy elferdítenem, hogy a végén, bár az emberem elvesztett egy párbajt, én makulátlanul kerültem ki a dolgokból: intrika powa!

Én várom a következő játékot, illetve: AFTERMATH!!!

Pangloss approves. A játékban előbb vázolt problémák szerencsére engem nem érintettek, kivéve talán a sok varázshasználót: Tényleg aránytalanul sok volt. Jó magam egyetlenegy fürkészést lőttem el egész játék során, ráadásul alapfokon, a többire nem volt szükség. (ellenben milyen jó IN perceket okozott a kis teológiai hátterem...)

Nohátakkor.

1. kicsit én is sajnálom a bárdversenyt, de ha ez van, hát no problem, majd legközelebb.
2. Aminek nagyon örültem, hogy a karakterem végülis az előre eltervezett céljait szinte maradéktalanul teljesítette. (Sikerült elfogadtatnia a családdal, hogy bárd, hogy szabad akar lenni, kiderült a kisebb nyilvánosság számára, hogy bárd, és édesanyja elengedte egy tanulmányútra ezügyben.
Az abszolút win-érzés talán az volt, mikor a Gjint állandó jelleggel fegyelmező mostohanővérre a családfő szólt rá, hogy mit csinál, (vívott a piactéren), és viselkedjen nemeskisasszonyhoz méltóan. Van hatása a karakternek.)
3. én nem éreztem nagyon a laposodási problémákat. Nyugisan átINeltem a necces időszakot.

Összességében szerintem kiváló játék volt. Akikkel én játszottam, azért szerintem hitelesen és beleéléssel játszottak, s ez engem is motivált.
A túszejtés pedig csúcs volt. Azóta sem röhögtem ki magam rendesen.

Ami talán kicsit zavart, hogy sok információt nem tudtam outban,, amit a karakterem elvileg tudott. Ezeket sajnos pár perces outos kiállásokkal rendeztem játék közben. (nyilván nem ez a legelegánsabb, de más nem jutott eszembe.)

Akkor nézzük az én értékelésemet meg hasonlókat.

A játék szerintem jó volt, ebben az évben bizonyosan a legjobb (bár igaz, hogy ebben az évben nincs sok konkurens max a lumina) A jelmezek tényleg tök jók és nem találtam egyetlen olyat sem az elkészült képek között eddig amit le kéne tagadnom ha épp a külföldi larposoknak mutogatom.

Játékra leérkezés után azonban azonnal felmerült egy probléma mégpedig hogy a laboromnak lévő hely eléggé foghíjas volt az összetákolt asztal pedig amikor teszt gyanánt rátámaszkodtam azonnal kidőlt szóval a megérkezésem utáni pár órát azzal kellett töltenem, hogy próbáljak egy olyan asztalt alkotni amire rakhatok törékeny dolgokat illetve valahogy labor formára varázsolni a helyet. Ez nem sikerült annyira mint szerettem volna de mivel előtörténet szerint is szar helyem volt annyira nem gáz.
Voltak még kisebb nagyobb problémák, hogy ugye nem kaptam hatáskártyákat és recepteket másnap reggelig és amikor jöttek kérdezősködni, hogy milyen főzeteket tudok készíteni random bullshiteket kellett tolnom. Mondjuk ennek ellenére sikerült három „főzetet” (kettő hatás nélkülit, illetve egyet Kildarral megbeszélve) eladnom még a pénteki napon.
A komponensekkel kapcsolattal is volt egy-két kisebb kavarodás amit végül sikerült rendezni és azért szerintem mindenki megérezte, hogy kevés volt a herbalista mivel néhány nem jött el. Mondjuk szombat délutánra már sikerült különböző forrásokból szereznem annyi komponenst hogy esélyesen én voltam a legjobban ellátva ilyen szempontból, ennek is volt köszönhető, hogy aznap végül készítettem három feltámasztó italt, két erős gyógyitalt, három sima gyógyitalt, két mérget és egy nem csinál semmit italt (az igazság szérum ugyebár) illetve még pár „egyéb” IRL főzetet. Lehet, hogy kihagytam valamit de most így ennyi rémlik.

Sajnos az összes papot sem sikerült zaklatnom apró cseprő problémáimmal ahogy eredetileg terveztem, valahogy mindig Gerhart atyát sikerült folyton megtalálnom és őt zaklatnom mindennel de ennek végül lettek jó eredményei is. A másik alkimistával (Kanixxal) történő rivalizálás szerintem egész jól sikerült a zsoldosok igen hamar szét is akarták verni a laborom, és sajnos erre vezethető vissza, hogy megpróbáltam valahogy a zsoldosok ellen tenni aminek végül magichorse itta meg a levét azzal, hogy „rábizonyítottuk”, hogy káosz kultista.

Mindenesetre a mindenki által emlegetett vezetői tárgyalásra mikor állítólag mindenki átment mindenki outolásba én már a Sográn kereskedőházban csevegtem az ott lévő kereskedőkkel és készítettük a csápos virsliket alias polipfalatokat (készült: polipból és falatokból) és úgy láttam voltak egész sokan akik azért le tudták foglalni magukat in-es dolgokkal. Mondjuk én már amúgy is megtanultam hogy amikor kicsit leülnek a dolgok akkor kell elmenni kajálni/kaját szerezni, abból gond nem lesz. Mondjuk ha valaki out helyszínen kajál akkor azért mégis... Többek között ezért vagyok az out helyszínek ellen mindig.

A varázslatokkal kapcsolatban csak annyit hogy az igazság szérumomat kb minden második ember lefürkészte aki meglátta, szóval volt egy kis mágikus túltengés. Ezzel kapcsolatban még annyit hogy a beszélgetéseim során kiderült hogy iszonyatosan sok ember nem olvasta a világleírást. Volt aki saját bevallása szerint meg sem találta és ennek hiányába az átlag fantasy felfogással pótolták be a hiányzó részeket. Annyira mondjuk nem lepődtem meg a dolgon mert teljesen tisztában vagyok vele hogy minden játékon a játékosok legalább 10%-ának lövése sincs a pontos szabályokról csak úgy nagy vonalakban van fogalma róla. Aztán ez a szám csak nőni tud...

Az viszont hogy játék pénzért irl kaja volt a fogadóban példa nélküli magyarországon, legalábbis ilyen szinten. Ha előbb tudom meg hogy volt ott brassói például akkor nem a városőröknek szórom el az indokolatlan mennyiségű pénzem hanem ott költöm el.
Ha pedig már indokolatlan mennyiségű pénz, mikor a csápos virsliket kezdtük árulni addigra már olyan sok pénzem volt hogy a közelben járó adószedőnek aki csak az egyik fogadóstól szedte be az adót már önként adóztam, illetve az első feltámasztás italért is csak 15 pénzt kaptam (33 a minimum ára elvileg) a másik kettőért pedig egyáltalán nem kaptam pénzt, pedig folyamatosan vásároltam komponenseket meg hasonlókat. Szóval volt egy pont amit még most sem tudok igazán beazonosítani, hogy hol te iszonyatosan megugrott a nálam lévő pénzmennyiség, ugyanis reggel még alig volt amikor a zsoldosok tették nálam a látogatást, pár órával utána pedig már alig tudtam mire költeni.

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe aztán lehet még kiegészítem pár dologgal.

Hali!

Noh akkor többmintháromperces kritikám érkezik Bár usually az ilyeneket privátban szoktuk vala, de mivel "saját kutyánk kölyke" - ahol tudom nem lesz sértődés a vége - ezért merem publikban is leírni mások okulására.

Kezdetként a szubjektív pontozásom a magyar larp szcénát figyelembe véve 10-ből 9-es!
Ugyanakkor a játékot önmagához és a lehetőségeihez mérve már csak 10-ből 6-ot adnék.

Kezdjük a feketelevessel.

Technikai hibák.
A szokásos késés, kellékezős kisebb-nagyobb problémák itt is megvoltak, de a tűréshatáron belül. Ehhez egy dolgot fűznék hozzá: már több larpon kiderült nincs normális zár-kulcs rendszer. Vagy ha van, akkor sem ad érdemi pluszt
Ezeken kívül két zavaró technikai baki fordult elő.
- OUT körbekiabálások. Játékosok részéről és szervezői oldalról is (pl. kuruttybéka lopása után és az outos "valami készül" szervezői kihirdetés). Hihetetlen mód hangulatromboló.
Javaslat: erősen kerüljük.
- Az ominózus 3perces beszámolósdi. Véleményem szerint durva hiba volt ezzel elrontani a szombat estét. Hosszú, totálisan mythfucker és a maradék esélyét is elvette annak, hogy bárki is inelhessen még egy sort (még ha nem is egy globális rendezvényen) Továbbá, most vált igazán világossá, hogy mennyire nem működik 60 embernél az, ami 20-nál még szoszo igen. Az biztos, hogy mostantól bármilyen live feedbacket legfeljebb frakciószinten fogok engedni a szervezéseimen, a privát vélemények és redundáns körbedicséretek/kritikák megmaradnak a fórumra.
Javaslat: véleményvezetőknek meghagyni a lehetőséget, de csak tényleg játékzárásra, nem előtte.

Játék dinamikai hibák.
- Első és legfontosabb a koncepcionális zavar. Ez leginkább abban mutatkozott meg, hogy egyrészt egy "nemesek és házanépe" témát tekintetek kívánatosnak, majd az ilyen egyértelmű hierarchikus rendszerből ines okokból - ámde igen kis trúfaktorral lásd lentebb - kivonjátok a vezetőket. Igen, azokat a vezetőket akiknek kb bármiféle joga is lenne döntéseket hozni, kezdeményezni, cselekményeket indítani, a "háznépüket" mozgatni...stb. A vezetők és döntéshozók nélkül a "HITELES" viselkedés legtöbb esetben azt is jelenti hogy minimális interakcióba keverednek az alárendeltek. Ezek után úgy vélem a szombat délutáni naaagy köroutolás csak max 20-30%-ban a játékosok hibája és a többi az koncepcionális baki.
Nem tudom elfogadni azt az érvelést sem, hogy "megsértődtek volna ha nem hívnak meg mindenkit", egyrészt én még bíztam az anno említett koncepcióban (miszerint a családok egyfajta versengése jobban megjelenik, kicsit menzoberranzan style) másrészt mert a totálisan fiktív és megfoghatatlan, helyi jelentőséggel nem bíró dolgok megtárgyalása out szemmel nézve is elég siralmasan zajlott, inben pedig egyenesen katasztrófa volt. Erre kár volt időt fecsérelni.
Javaslat: eleve úgy felépíteni a koncepciót, hogy ne legyenek olyan események melyek sok vezetőt vonnak ki tartósan.
- A már említett kapcsolati információhiány. Bár akkor és ott nekem sem jutott eszembe (utólag könnyű okosnak lenni) de pl a diplomáciai "álproblémák" helyett sokkal praktikusabb lett volna egy olyan esemény szervezése ahol a házak/érdekcsoportok kicsit jobban bemutatkozhattak volna.
Javaslat: Így utólagosanokosmódon én azt mondanám, hogy a pénteki napon kéne egy mulatságot/eseményt tartani, ahol barátságos versengés és a "publikus ismeretek" kinyilvánítására lenne lehetőség, vagy akár ilyen-olyan módon kötelező lenne.

Végül de nem utolsósorban a "maradék".
- Bár folyamatosan érezni az enyhe erőltetését a "pórnép megjelenítésének" illetve értem én, hogy trú lenne a sok szolgáló kevés nemes, de ha egészen őszinte akarok lenni, szerintem továbbra is necces a nemeskedés. Ha valóban a hitelesség lenne a szempont, akkor kb 1 mostani család létszáma lehetne nemes és mindenki másnak alárendeltnek vagy pórnak kéne lennie. És bár perpill nem tudok szebb-jobb megépített magyar terepet, de még mindig keserédes mosolyra húzódik a szám, amikor az erdő közepén összehordott fák közti deszkatákolmányokon kuporgó nemeskisasszonyokat látom a gyönyörű ruhákban. Anno vampire játékokon elfogadható volt a civilizált közegben a gót/akármilyen udvari ruhák tömkelege, de erdőben annyira ordítva kilóg, hogy ihajj. Részben a fiúkra is igaz ez, bár nekünk az a szerencsénk, hogy a legtöbb cuccunk erdőkompatibilisebb.
Javaslat: kevesebb nemes, kevésbé forceolt parasztok, több polgár (és a várható társadalmi státusz arányában tervezni a környezetet is)
- A szokásos gazdasági rendszer érintő problémák itt is megjelentek, bár voltak ötletes megoldások. Egy személyes probléma: ha lehet sehol ne kelljen áruknak és alapanyagoknak 3 emberen átmennie a késztermékig. Már az egyszintes kereskedelmi rendszerek sem nagyon működnek a larpokon, nemhogy a 2-3 lépcsősek, ez ismét bebizonyosodott.
A pénzfelhalmozódás is megjelent, és elkölteni nehéz volt. Nem volt voltak "fenntartási" költségek és kb a kaján kívül más mindenki számára értékes cucc nehezen vagy nem volt található.
Javaslat: több általánosan elérhető értéket, ésvagy szolgáltatást. Továbbá nagyon fontos, hogy ezek elérhetőségét és egyáltalán a létét valahogy jobban kéne "reklámozni" és motiválni. Mint utólag kiderült rengeteg melót tudtunk volna ajánlani embereknek, de sajna sokuknál csak szombat délutánra-estére ismertük meg a lehetőségeiket, amikor már pörgés vagy éppen outolás zajlott. És ha már sok a panasz a varázshasználókra, hát akkor több fizetős komponenst nekik! (gyakorlatilag a mágikus kellékek vásárlása alapján mintha nem is lettek volna varázslók)
- Munkák és tevékenységek: szinte szélsőségek voltak csak, nemesek akik csak "pofáznak" és az aljanép az aljmunkákkal. Csak egykét burkolt kivétel érződött a polgári szintű melólehetőségeket illetően. Leszámítva a "tápolómelókat" mint alkimista és tsai, a legtöbb közemberi munka ment a levesbe (és ez szó szerint értendő a szakácsokra )
Javaslat: "életpályamodell" azoknak akik nem akarnak nemeskedni de nem is favágó szinten gondolkoznak. Kovácsok, szatócsok, zenészek, írnokok és mindenféle kézművesek, vagy egyéb kreatív alkotók és vagy szolgáltatók lehetőségeit növelni.

Ennyit a kíméletlen szervezői szemmel írt kritikákból. Nézzük a saját véleményeket.
Bár jól éreztük magunkat, de elfáradtunk mint a dög, és a cipekedés nagyon suxx. Erre a terepre az tutti, hogy sokkal kevesebb cuccal jövünk valaha is Másrészt baromi jó volt a hely, és a kis kereskedőudvarunkat is nagyon megszerettük (stipistopi jövőre! ) Az építkezések eredményei és a tereprendezés az nagyon ott volt, de ezt már elmondták sokan sokféleképpen.
A ruhák és felszerelések kúlak voltak, a karakterek erős zöme nagyon bejövős. Még a "türelmetlen ficsúr" is full inben volt olyan amilyen, és nagyon élveztük az élcelődést a karakterével. Akadtak azért problémás részek, különösen a katonaság volt néha nagyon... érdekesss... amire inkarakter az alkalmatlan szót használtam
Mindenesetre volt egy olyan pillanat amikor határozottan elgondolkodtam rajta, hogy milyen buli lenne kiirtani a Zargozai nemesség zömét és a herceget "egy füst alatt". Persze ezt a gonosz outos gondolatot elhessegettem, de a lehetőség adott volt inben...

Az Ad Astra kereskedőház élete szerencsére jól alakult, sok üzletet kötöttünk, kimaradtunk a szarkavarásból és a tanoncok is felkészülhettek a vizsgáikra (ha valaki nem tudná, szakmai gyakorlaton voltak az unokaöccseim! ) A nemesházakkal a viszony korrekt volt, leszámítva a türelmetlen uraságot bár a szombati nap végére a herceg megítélése kicsit romlott a szemünkben. Az a néhány ember aki pedig nem csak "bótosok" szinten nézett ránk, reményeim szerint egy kicsit bepillantást nyerhetett a Sográn nép gondolkodásmódjába.
Bár jómagam varázsló is voltam (lévén mágikus cuccokkal kereskedtünk kellett hogy konyítson hozzá valaki) de ezt sem hirdetni nem kívántuk, sem feleslegesen használni, így hát 0 varázslattal toltuk le a játékot (magic betöltés nélkül).

Sajna, mindvégig megvolt az a halovány érzés, hogy sokkal több lehetőség volt ebben a játékba mint ami ki lett végül használva, és ennek egyik oka szerintem az Ashi által említett szitu, hogy kb Kildar kezében futott össze minden. Ugyanaz a hiba amit Luminán nemegyszer láttunk már, ahol Agnus került ugyanebbe a slamasztikába nemegyszer.
A két évvel ezelőtti játékon sem az volt a gond, hogy helyszínszervezők voltak, hanem az, hogy nem volt rászánva egy nyamvadt órácska, hogy leüljenek és a főbb elemeket átbeszéljék. Gyakorlatilag nem a szervezők száma, hanem az információhiány volt a gond ott és mint láttuk itt is.

Bár látszólag több a kritika mint a dicséret, de talán elmond valamit a véleményemről az, hogy 2012-ben maximális támogatásomat és segítségemet felajánlom a DK következő részéhez. Még úgy is, hogy ez vagy a Projektprijot vagy a CJ kihagyását jelenti. Nagyon nagy lehetőségeket látok ebben a játékban, és ismerve az eddigi larpok "életpályáját" ez és a következő év jó eséllyel még mindig a felszálló ágat képviseli.

kivételes alkalmak egyike, hogy nem vittem karaktert, s csak fotóztam, ettől függetlenül vagy épp emiatt rettenet jó volt ez a másfél nap, amit lent töltöttem, főleg, hogy 1,5 nap alatt fogyaszthattam magic-et, megahalált, nameless poisont és boros vizipipát egyaránt, (a gyomrom azóta is meg van halva)..szóval nagyon kellemes volt... legközelebb is megyek és valami ennél is ütősebb mérget kérek, mert ezekre már kifejlődött az immunitásom...! :DDD

(ja, és plusz királyság, hogy újra lejöttek régi emberek, akik már évek óta nem voltak larpon, s megint tudtunk beszélgetni egy jót..) na meg ilyenek...

Üdv, Népek!
Ugye már féltek?

Élménybeszámolóm következik vala,
Utána nyirvogok, s végül becsmérlések hada (nem).



Néhány szó a karakteremről: El Hefe egy őselemi pap akinek sürgősen le kellett lépnie egy rendházból(minden kincsével együtt). Azóta bújkál és keresi helyét a világban.

Koldusként remek élményekben volt részem, miközben ismerkedtem a várossal és a benne élőkkel. Kezdetben a fórumon kunyerálgattam igen nagy sikerekkel és az adakozók házait meg is jelöltem későbbi lejmolások megkönnyítése végett.
Legelőször az Ad Astra háznál kezdtek gyanakodni kilétemre, mert kiszúrták kígyós gyűrűmet (szar ügy, ha csak az ember ujjával együtt lehet leszedni), de mint kiderült az ebből induló pletykáknak köszönhetően a varázshasználók is sokkal óvatosabban kezeltek és koldushoz képest 3x akkora taszító aurával kezdtem rendelkezni
Amikor a fellegvárba mentem és az érdeklődő tekintetek a rémületbe csaptak át kunyerálásom láttán az fenséges volt (nagyobbat ugrottak hátra, mintha üvöltve, harci pöröllyel támadtam volna sajnálatos módon ki lettem tiltva onnan. Másodszor Ad Astráékhoz sikerült bejutnom néhány zsoldoshoz csapódva, de sajnos a tüzüket nem állt módukban megosztani és kiverettek a kéznél levő zsoldosokkal (akikkel természetesen osztoztunk az ezért kapott pénzen). A továbbiakat némi információcsepegtetéssel és kutakodással töltöttem. Másnap a Zsoldosok betörése alatt a sebesültek és hullák kifosztásával foglalatoskodtam nagy sikerrel, mikor valaki(k) leütött(ek) és bántottak. Fájdalmas ébredésemre vígaszt jelentett, hogy a kapukon kidobált zsoldoshullákat még nem kutatták át így egy gyógyitallal gazdagabban dumáltam ki magam sikeresen a városőrök bárdja alól. A zsoldosokkal lógtam majdnem egész játék alatt, mégse tűnt fel senkinek hogy őket segítem. Például egy fáról jeleztem nekik merről kerülik az íjászok a túszejtőket, valamint az egyik zsoldost a csata után az én gyógyitalom tett mozgásképessé (akinek az arcán a furcsa fekete tetoválások voltak). Jó tett helyébe jót várj alapon lekötelezetteket szereztem és készültem a végleges beköltözésre az Ad Astra családhoz, vagy a sír mellettiekhez (itt már mécsest is gyújtottam, hogy beédesgessem magam), amikor jött ez a nem várt "OUT megbeszélés és értékelés" :S Aztán készültem a másnapi játékra, de semmi :S

Egymás verbális fényezésére nem tudom mi szükség volt, annyian voltak a felszólalók, hogy az információ mennyisége miatt is csak szélbe suttogás volt az eredménye és senki nem emlékszik már másra, csak a saját monológjára. Erre a célra ez a fórum tökéletesen megfelelt volna.

Az időjárás tökéletes volt! FÁZÓ LARPER NINCS, CSAK FELKÉSZÜLETLEN!

Az éjszakai táborban mást aludni nemhagyó, másnap reggel sokáig alvók pedig kicsit elgondolkodhatnának rajta, hogy megéri-e kockáztatni, hogy legközelebb nemkívánatos személyek legyenek...

Cuccok ászok voltak, karakterek szintén, a helyszín ütős (bár osztom Homár véleményét az erdőbe ruházkodásról), valahogy mégis kicsit szürkének éreztem a játékot. A hibát magamban meg is találtam (hiányoztak a szörnyek és a teljes éjszakás full contact harcmodor és feszültség, de ezeket nem ezen a játékon kellett volna keresnem).

Végezetül: Köszi a szervezést és a játékot mindenkinek!

Nah, nagyjából én is összeszedtem a gondolataimat, úgyhogy leírom én is az élményeimet.

Azon emberek közé tartoztam, akik nem igazán dolgozták ki mélyebben a karakterüket, de valahogy mégis mindig megtaláltam a tennivalót.

Szóval, péntek délután. Némi kavargás után 5 körül csak sikerült megtalálni az autós utat felfele (így számomra ezután 1000x egyszerűbb lesz a logisztika). Pozitívan csalódtam az út minőségében, ennél sokkal rosszabbra számítottam (kis kereséssel Érden vagy Pesten lehet rosszabb minőségű utakat találni, mint a felvezető földút). Már eleve késve érkeztünk, és a Kildarral történt első szóváltás után már láttam rajta az idegbajt, úgyhogy nekiálltam pakolni. Ekkor jött, hogy fel kéne hozni még embereket. Na ennek köszönhetően 8 óra előtt nem tudtam átöltözni, úgyhogy ilyen többet nem lesz. Pont. Ne is kérdezze senki.
Miután sikerült végre INbe helyeznem magam, már sötét volt kb. Egyetlen melót kaptunk a kereskedő háztól, a karavánjuknak kellett kíséretet adni. Rövid út volt, balhé nélkül, a 2 korsó ital árát megérte. A nap többi része nagyjából eseménytelenül telt.
Másnap reggel körbenéztünk, hogy mihez lehet kezdeni. Mivel nem akadt túl sok meló, ezért gondoltuk, hogy csinálunk majd magunknak, de végül erre nem került sor. Dél körül volt egy kis fiaskó, amikor az őselemi pap és az őrkapitány testvére kicsit összekaptak és szegény pap picit kilyukadt, de végül sikerült rákennünk egy ismeretlen csuklyás tettesre. Ezután beálltunk Dreegarral a városőrségbe. Első feladatunk a pap támadójának felkutatása volt. Az ügyet profin megoldottuk, hamar előkerült egy bűnbak szegény Árnybíró személyében. A dolgot végül remekül megúsztuk. Ezután kis pihengetés, járőrözésnek álcázott pihengetés és kocsmában történő pihengetés után meglepve láttuk hogy Valmirt (Magichorse) tucatnyian kísérik a fellegvárba, majd le is tartóztatják. Sajnos a kiszabadítási kísérlet nagyrészt miattam nem valósult meg, kicsit túl egyértelműen álltam hozzá és még el is kapkodtam. A játék további részét már csak feszültséglevezetésnek fogom fel, túl sok értelme és haszna nem volt (konrétan leszarták a túszok halálát, a ház nagyja tudott róla, hogy menni fogunk, stb).
Összességében nagyon jól éreztem magam, néha csúnyán kiestem a szerepemből, de nem mondhatnám hogy unatkoztam volna.

Reagálnék még a nemes kérdésre, mert bassza a csőröm. Egy olyan kultúrában ahol a nemesi címet venni lehet, senki ne várja el, hogy egy söpredék zsoldosbanda bárkit is tisztelni fog, akik nem erősebbek náluk (a gárdával és 1-2 követséggel szemben nem mertük volna megengedni ezt a stílust. Mint ahogy a Birodalom területén sem). Nekünk nem volt célunk, hogy mindenáron munkaadót találjunk, pláne nem volt célunk, hogy szerződést kössünk egy városi nemessel. Kis mázlival meg tudtuk volna mutatni 1-2 fontosabb embernek (fontosabb = olyan, aki fel tud bérelni egy egész bandériumot), hogy tudunk harcolni, ha kell, de végül nem volt rá lehetőség.

Kritika, ami kimaradt: nos, alapvetően örültem, hogy új emberkék is voltak lenn játékon, remélem ez ezután is így lesz....DE, azért vannak határok:

1. ha jól tudom, a larposok egy olyan közösség, amely nem kereskedelmi célokból forgalmaz bizonyos termékeket egymás között.

2. az erdő nem egy szemétlerakó hely, mi éppenséggel tudunk vigyázni a tisztaságra, és képesek vagyunk magunk után a szemetet, papírzsepit a megfelelő helyen elhelyezni, és NEM random jelleggel és igénytelenül széthajigálni közvetlen környezetünkben.. mi az utolsó nap a lányok szállása körül indokolatlan mennyiségű zsebkendőt találtunk, melynek persze nem akadt gazdája... szerintem aki ennyire életképtelen, hogy a saját mocskát nem képes elkaparni, NE JÖJJÖN LEGKÖZELEBB JÁTÉKRA! Én legalább is nem támogatom, és inkább én nem megyek le , ha ilyen emberek lemennek...

3. köszönni tudni kell..ennyi

nagash írta:
1. ha jól tudom, a larposok egy olyan közösség, amely nem kereskedelmi célokból forgalmaz bizonyos termékeket egymás között.

wut?

arra utal hogy nem voltunk eléggé kommunisták

Na.

1. Többekkel úgy tűnik, nem értek egyet, ám szerintem a szombat esti értékelés fontos és hasznos volt. Miért? Mert amennyire én tudom eltűnnek az emberek larp után, és a szervező csak jóval később hallja vissza az esetleges negatív tapasztalatokat, esetleg eltorzítva, sokadkézből. Így viszont lehetőség volt ott, azonnal elmondani őket, illetve olyan embereket is szóra bírtunk akik amúgy nemnagyon szólaltak volna meg.
Mindenki a karakterével dicsekedett meg a király dolgokat elmelte ki - hát istenem. Amennyire én tudom, az utóbbi időben csak itt volt ilyesmi (javítsatok ki, ha nem), és ha másért nem is, arra mindenképp jó volt, hogy akik sokat melóztak (gondolok itt Manóra és Mariannra), azok bezsebeljék a megérdemelt dícséreteket. Mert igenis hatalmas motiváció, nem csak nekik, hanem másoknak is, akik esetleg a későbbiekben terveznek ennyi energiát egy hétvégébe fektetni.

Miért volt még jó? Valamennyire egy pár emberben (bennem például) megerősítette a közösségi érzést/csapatszellemet - szóval azt, hogy mi ott, az a ~60 ember egy helyen voltunk, a közös hobbink gyakorlása miatt, közösségként.

2. Szerintem az építési problémák egy része is ebből adódik, hogy vannak, akik erősebben érzékelik, fontosabbnak gondolják a közösséget (nyilvánvaló példaként hoznám fel Ashit, aki végigtolta az összes építkezést meg amúgy is foglalkozik a tereppel hogy nekünk legyen hol játszani), és vannak, akik kevésbé fontosnak. Nyilván mindenhol így van, ezzel viszont nagyon jól meg lehet magyarázni, hogy miért voltunk lent egy páran már szerdán építeni (és miért csak ilyen kevesen), miért volt az, hogy voltak, akik pénteken még bekapcsolódtak az építésbe, és voltak akik inkább beszélgettek/töltötték az időt.
(Akinek nem inge meg fontos dolga volt, ne vegye magára. Ezért is beszélek általánosságban.)

3. Erre szeretném mondani/javasolni, hogy a jövőben erre figyeljünk kiemelten. Amikor ott vagyunk egy erdőben hatvan másik emberrel, akkor már valóban nem individuumként kéne gondolkodni, hanem valamennyire közösségként, és arra is tekintettel lenni, mivel mekkora szívást okozunk másoknak - például lehet, hogy én még pihizek egy kicsit, de más közben megszakad, hogy elvégezze a munkát, amit ketten hamarabb befejeznénk, vagy ott hagyom a zsepimet/szemetemet, amivel másnak kell szívnia.

Ezúton szeretnék bocsánatot kérni, amiért az OUT táborban este hangosak voltunk, remélem hogy ennek ellenére tudtatok pihenni. Megígérem, hogy legközelebb - és ezután mindig - jobban figyelek erre.

4. Egyébként a közösségi létnek pozitívumait is láttam játékon - nagyonnagyon barátságos embereket, akik azonnal ugrottak segíteni, ha baj volt, megosztották velünk a tüzüket/kajájukat és természetesen a remek IN játékot is köszönöm sok embernek. Mart, Lorin, Mariann és Manó, Gjin, Kanix, az ő anyja és Zsombi (bár neki kicsit tényleg indokolatlan volt a karaktere : D) jutnak eszembe kapásból, akikkel nagyon jót lehetett INelni, a többieknek általában keveset láttam a karakteréből vagy INes okok miatt, vagy mert az zárkózott volt (zárkózott karaktert lárpon jól előadni necces). A Serrato ház szolgálóinak köszönöm a tánctanulást - majd valamelyik játékra betanulunk rendesen és előadjuk, jó, csajok?
(és igeeen legyen több tánc és zene lárpon!)

5. Amit még én is hiányoltam, az a kapcsolatrendszer, bár ez amennyire én tudom, szintén nem Kildar hibája volt, hanem a sok utolsó-pillanatban-jelentkezem-változtatok-meggondolommagam emberé, akik közé sajnos én is bekerültem, s csak június közepére tisztázódott, hogy tudok jönni.
Velem az volt a gond, hogy szívesen szerveztem volna magamnak a játék előtt, ám egyszerűen nem tudtam, hogy _szabad-e_, szóval legközelebb ezt esetleg ki lehetne emelni, hogy igen, kedves játékosok, nyugodtan beszéljétek meg egymással ki kit honnan mikor miért.
Sokkal, de sokkal izgalmasabb is lehetett volna, ha például a káoszosok tudnak egymásról és még a saját pici csoportjukon belül is intrikáznak

6. A saját teljesítményemet az elvárthoz képest olyan hmmmmm 50%ra ítélném:
A zeném lehetett volna jobb is, bár a hónapokig gyakorlás meghozta gyümölcsét - ezúton köszönöm Gjinnek. Hosszú távú terveim között szerepel a LARPokon (és főleg Demgardon) megjelenő zene öööö fejlesztése? Szóval kéne egy ilyen alap zenei kincs, amiből kb tudjuk hogy lehet játszani, sokkal több fantasys/középkorias dallam, amire tudunk magyar szöveget írni. Előttünk egy év, szóval aki jövőre szeretne jönni a bandába, jelentkezzen nyugodtan
A jelmezem ergya volt, turkálós cuccok, béna cipő, nem volt időm foglalkozni vele. Remélem nem nyújtottam kifejezetten ronda látványt
A szerepjáték - lehetett volna jobb is. Kezdő larpernek tartom magam, ez lévén az ötödik vagy hatodik alkalom hogy IN játszottam, és bár az előzőekhez képest fejlődtem, még nagyonnagyon sok tanulnivaló van.
Sajna az, hogy kapcsolati hátterem alig volt, kicsit megvágta a lehetőségeimet, például káoszoskodni meg szervezkedni nem tudtam úgy, hogy senkit sem ismerek szinte és napjában háromszor lefürkésznek.
Itt szeretném kiemelni, hogy pahjallai ügynök voltam, tehát nem feltétlenül vááhkáoszmostmindmeghaltok, szóval a karakterem azzal, hogy nem keltett nagy feltünést és simán lejelentett mindent, teljesítette a célját.

Ja, és olvassunk világleírást. Azért szenvedtünk vele annyit, azért adtunk nektek nyomtatott /ragasztott /kézzel kötött könyveket.
(Lorinnak ezúton üzenem, hogy a pahjallaiaknál kifejezetten ki volt emelve, hogy szőke illetve vörös hajuk van. Ettől eltekintve gyönyörű volt a meséje a boszorkányról, aki romba döntötte a nagyapja testvérét. : ) )

Ja, királyak voltak a jelmezek, a fények, meg a rendező És az utolsó, outolós este is. : )

Sziasztok,
szeretném én is megosztani veletek azt, hogy miként éreztem magam a játékon.
Korábban, a bemutatkozásnál már elmondtam, milyen indítékok hoztak közétek, most csak felsorolásszerűen említem: látni és megtapasztalni akartam azt, mit is csinál a fiam, amikor LARP-on van, kik a társak, milyen a hangulat és egyáltalán miről is van szó? Ez utóbbi kérdés már a diplomamunkám része is.
Nekem ez volt az első játékom, még asztali előzményeim sincsenek, gyakorlatilag riadtszemű amatőrként csöppentem a történetbe.
Évek óta támogató szülőként alapvetően pozitív elképzeléseim voltak a LARP-ról, de amit a hétvégén megtapasztaltam, az felülmúlt minden várakozást. A terep nagyon tetszett. Játékra pont megfelelő nagyságú, izgalmas struktúrájú. Az épületek lenyűgözően igényesek, a viseletek pedig nagyszerűek voltak. (Röstelkedtem is rendesen a saját nyomorult kis cuccomban, de most csak ennyire futotta, bocs.) Eleinte sokszor kiestem a karakteremből, de szombaton már lubickoltam a szerepemben. Hihetetlenül szerencsés választás volt a Krónikás, mert rengeteg info gyűlt össze nálam akaratlanul is. Gyakran utaltam is ezekre, segítve másoknak is a szálak kibogozásában. A mászkálás nekem pont elég volt, igyekeztem mindig ott lenni, ahol valami fontos esemény történt.
Sokszor meglepődtem a saját reakcióimon is: igazi félelmet éreztem a boszorkányvadász közelében, és valós életveszélyként próbáltam a kerítés tövében lekuporodva átvészelni a Herceg elleni támadást. Így utólag már megértem, hogy a középkorban látványosság lehetett egy kivégzés, hiszen én is odaültem a párbajozókat buzdítók közé…
A karakteremet lehetett volna sokkal merészebben is játszani, de így is sikerült a tikos küldetés: renegát boszorkány nemesként beleírtam a lelkemet a KÓDEXBE (s ezáltal megmentettem), anélkül, hogy lelepleződtem volna.
Még azt a meglepődött morajlást is élveztem, amit ennek a titkos karakternek a felfedése kiváltott.
Nagyszerű emberekkel ismerkedtem meg, mindenki nagyon rendesen, segítőleg állt hozzám, pl. egy gárdista segített cipelni a vizünket, Mamuszék segítettek felverni a sátramat, másoktól kaptam tintát, a boszorkányvadásztól merített papírt.
Lobster, Milán, Ashi, Nagash, Ligeia, meg még sokan, rengeteg segítséget nyújtottak a dolgozatomhoz. Többükkel meg is maradt a jó kapcsolat civilben is.
Nagyon köszönöm, hogy részt vehettem ezen a játékon, varázslatos élmény volt.

Sziasztok!

Én is csatlakoznék egy - két mondatban az élménybeszámolóhoz.
A játékot megelőző hetem elég sok volt a munkám és bár játék előtt pihenni szerettem volna, hogy teljes erőbedobással vigyem a matriarchát (ezúton is köszönöm Culebrának, hogy kisegített a bajból és átvette a fő matriarcha szerepét), gyakorlatilag péntek estére panda szemekkel értem le a terepe. Ebből a fásultságból szerencsére péntek estére az udvarházba érkező Uspeniek rángattak ki. Martot nem győztem beszéltetni az életéről (hihetetlen, hogy az akcentusából egyszer sem esett ki), Panglossal és Culebrával egy igazán jó kulturális értekezést folytattunk.
Másnap végre a karavánoknak hála elő tudtuk pakolni azokat a komponens alapanyagokat (egzotikus zöldségeket, gyümölcsöket), amiket oly lelkesen vásároltuk össze. Az meg kifejezetten vicces volt mikor Kanix a felszeletelt csillaggyümölcsöt (komponens alapanyagot)vásárlás után nem kis megrökönyödésünkre megette. :-)
A koldus. Annyira tetszett a játéka, hogy kimentem a Főtérre és kapott tőlem alamizsnaként egy májkrémes kenyeret. Hogy hogy bukott le a Sogránok előtt? Culebra megjegyezte, hogy nagyon tetszik neki a koldus kígyós gyűrűje, mire egymásra néztünk és egyszerre villant fel a felismerés: koldusnak gyűrűje? :-) (ezúton is bocsi, hogy egyszer elrugdostalak az Udvarház elől).
Ami még itt új tapasztalat volt, nem hittem volna, hogy valaha is idegesíteni fog a zene, de amikor délután több órán keresztül volt szerencsén hallgatni az elment a két lány első két sorát, azért kinyílt a zsebemben a polifoamozott bicska. Szerencsére Sonir megmentett, ezért is jár neki a glória. :-)
Külön megtiszteltetésnek éreztem, hogy az öt darab meghívót megírhattam. Mivel grafomán vagyok teljesen belefeledkeztem a feladatba.
A Sográn táborba megtalálható volt a Demgardi kódex és abból Xaviér (Homár) tartott felolvasást az apródoknak. Sajna egy kicsit elengedte magát a ragasztás, de jó volt hallgatni a Sogránokról szóló kis okítást.
A játék megakadását valóban nehéz kivédeni, de erre az eshetőségre felkészülve elhoztam magammal a horgolásomat és elfoglaltam magam mire az események kicsit felpörögnek, bár Sonir polipfalatjai mellett nem lehetett szó nélkül elmenni.
A szombat esti értékelés: Szerintem is max. frakciók legyenek, mert túl hosszú volt, de ami engem felettébb zavart, hogy egy idő után annyira sötét lett, hogy azt sem láttam ki beszél. Főleg olyan játékosnál volt ez probléma, akivel nem beszéltem annyit, így nem tudtam a sötétben a hanghoz hozzákötni az arcát.
Végül:
Ashi említette, hogy szeretné ha több IN-es étkezés lenne (gondolt itt az udvarházakra a szolgálókra és uraikra). Amennyiben jövőre megoldható lesz, hogy tényleg fel tudjunk jönni az autóval, akkor szívesen bevállalom, de sajnos amíg minden ládát ilyen messziről kell felhozni, addig biztos nem.

Köszönöm a játékot!

Hint: autóval fel lehetett jönni Vértesszőlős felől, viszont csak a csütörtök délutáni megbaszesőig, utána valakik elakadtak, onnantól inkább azt javasoltam az embereknek, hogy NE akarjanak autózni, mert gyalog feljönni és liveozni még mindig jobb, mint sötétedés után autót ásni a sárból.