DK2011 - Epilógus

Demgardi Krónikák 2011 - A Zagrozai Szövetség
Epilógus

Mint minden jelentős esemény Demgardon, a Zagrozai Követjárás sem telt el bonyodalmak nélkül. Napokon keresztül lázban égett a város népe a Káosz állítólagos ügynökeinek felkutatása okán, kik végül bölcsen lapítottak, a kutakodást pedig végül egy Valmir Ignotius nevű akadémikus szenvedte meg, kinél végül nyomot találtak arra, hogy volt élete során köze a Káosz erőihez. Tárgyalása után a Brigata Fenice, a zsoldosbanda melynek tagjaként érkezett, támadást indított a Felsőváros ellen társuk kiszabadítására, ám kevés sikerrel. Végül kénytelenek voltak túszokat ejteni elvonulásuk biztosítására, ám ez is csak részleges sikerrel járt, mivel nem tudtak időben végezni a túszokkal, amikor a város népe megfontolatlanul teljeskörű támadást indított ellenük.

“Halandók vagyunk, s mint olyanok, tévedhetünk. Gyarlóságunk okán van, hogy olyan dolgokat cselekszünk - sőt, általában merő jóhiszeműségből - melyek nem bizonyítanak minket jobbnak vagy erkölcsösebbnek, mint az erők, melyek ellen küzdünk. Tetteinket visszamenőleg meg nem történtté nem tehetjük - ám lehetünk, sőt lennünk kell minden erőnkkel azon, hogy csökkentsük a kárt, melyet okoztunk. Arassur és a Hármak irgalmazzanak bűnös lelkünknek, és imádkozzunk azok üdvéért, kik ártatlanul hullottak el azon a napon.” - Gottfried von Kreuzenach báró naplójából, B.i. 1990.07.03.

A követjárás összességében sikeresnek volt nevezhető, hiszen nem csak a kontinens két nagyhatalmát ültette le egy asztalhoz, de az Uspen Nagyfejedelemségen belüli belviszályok elsimításában is komoly előrelépést jelentett. Ugyan korántsem állíthatjuk, hogy Demgard népei ezen naptól kezdve félreteszik nézeteltéréseiket, de az biztos, hogy elindult egy folyamat, melynek valószínűleg csak gyermekeink, vagy az ő gyermekeik, vagy éppenséggel a gyermekeik gyermekei tapasztalják majd igazán hatását...

A legnagyobb rövidtávú előnyt talán Zagroza maga szerezte eme három napban. A követjárás után a városban egy új nemesi ház emelkedett fel, a da Giorghio család, melynek tagjai hűen szolgálták a Herceget e vészterhes időkben, valamint ismét vagyonukhoz jutottak a d’Ibelinek, a város maga pedig ismételt gazdasági fellendülésnek indult, ám ez már egy másik történet...