Demgardi Krónikák 2011/09/24-25 - Ralsenberg ostroma

Minden oldalnak van egy megbeszélős dokumentuma, ahol a karakterekről és hasonlókról huzamosabb együttéléssel megszerezhető infók vannak. A te karaktered mivel többé-kevésbé kívülálló, majd külön kapja meg az infóit. Zörögj rám, ha látsz online msnen.

Én is Pest felől megyek, szóval ha van hely, szívesen beugranék

OFF: Onac, majd Offtopikba dobj egy bemutatkozást légyszi.

ON: Kikúrt beteg vagyok. Örülök, hogy levegőt kapok, de természetesen nem maradok távol a játéktól, legfeljebb kevésbé kell félnie a birodalmiaknak.:C

ha ez megnyugtat nekem most van leszálló ágban a betegségem szal csak remélni tudom hogy 100%-os leszek játékra

Ezen jeligére akkor megosztanám, hogy nagyon szomorúan fogok arra nézni, aki erősebben rákoppint a bal kezemre, ill yey, jórészt fél kézzel fogok fát darabolni. Ha még 3-4 ember jelzi, hogy beteg/mozgáskorlátozott, akk javasolni fogom, h adjuk elő a korhű szakadt, beteg, nyomorék kolduskompániát.

valhol elvileg van egy szakadt fehér lepedőm meg egy csengőm is

Hello szeretném itt is jelezni, hogy kétesélyes a megjelenésem sajnos.
Meló ügyben vagyok elhavazva, holnap kiderül remélhetőleg mi a helyzet.
Most azt mondanám kb 40% hogy tudok menni.

Akinek esetleg van elfekvőben valami jó erős cucca megfázási tünetek enyhítésére (coldrex, fervex, akármi) és lehozza, azt hősként fogom tisztelni : ) Én is megkaptam az ilyenkor esedékes vírusos mifenét, bár ahogy látom, nem én vagyok az első.

hozzon egy fél zsákkal az az egyén akinek van ilyenje

Úgy néz ki megyek, már csak fel kell kelni.

Heinz

Heinz Valdemann káplár sosem volt egy jókedélyű katona. A kedélye azonban rohamos tempóban fordult cudarabbra ahogy a kis csapat birodalmi - a vert sereg maradéka - közeledett Ralsenberg felé. A Kapitány egy puhány volt a tüzérségtől verődött hozzájuk, és az egyetlen dolog amihez igazán értett az az ágyú volt. Az ágyú Sigelinde egy csodálatos szerkezet volt, démonigázó tűzköpő rettenet. A súlya is rettenetes volt. A csapat erejét felemésztette a cipelése. A Kapitány mindennemű stratégiai érzék nélkül született és később sem tett szert ezirányú ismeretekre úgyhogy lényegében a Strázsamester vezette a csapatot. Annak meg érdekes elképzelései voltak arról ki haljon meg először. Heinz nem nagyon komálta a pozíciókat amikbe osztották, de nem reklamált annál fegyelmezettebb volt.

A faluba érve aztán minden roszabbra fordult. Heinz kiszúrta a közeledő káosz-kultistákat és riasztotta társait aminek az eredménye az lett, hogy a Vajda kerek perec elutasította a birodalmi jelenlétet a faluban vagy a várban. Heinz erre azt gondolta most megoldják a vajdaság minden gondját baját és vajdátlanságot csinálnak belőle, de a Kapitány másként döntött. A parasztok is pofátlanok voltak Heinznek kedvére lett volna kardélre hányni egyet kettőt csak hogy megteremtse az alaphangot. Amikor először meglátta a kultistákat egyből kiszúrta a felderítőjüket a káosz-íjász aggasztotta, ha meg akarják lepni a kultistákat Heinz tudta, hogy először őt kell hidegre tennie. Balsejtelemmel eltelve figyelte ahogy a feketébe öltözött maszkos figura visszahúzódik az erdő rejtekébe.

Miután a birodalmi katonák elhagyták a falut bevették magukat egy völgybe ami siralmas védelmet kínált a számukra, nem csak hogy kétfelől is támadhatóak voltak, de még a magaslatról is tűz alá vehette őket az ellenség. A varázsló jelenléte különösen problémássá tette helyzetüket, a bűbájos káoszfattyak legalábbis ami a pusztításra való képességüket illeti könnyedén felértek egy-két ágyúval a csatatéren.

Heinz körüljárta a környéken vezető ösvényeket, ellenséges tevékenység nyomai után kutakodva, de csak egy bolondot talált aki a földön fekve valami bolondságot űzött. Ezek a parasztok cseppet sem féltek a kultistáktól Heinz szerint nem volt ez így rendjén. Amikor visszafelé bandukolt hirtelen tudta mit kell tennie. Ahogy hátulról közeledett a bolondhoz aki közben felült és feltehetően üres tekintettel bámult maga elé Heinz halkabbra vette a lépteit, csendben letette számszeríját a földre és előhúzta a tőrét. Befogni a bolond száját és elvágni a torkát gyerekjáték volt. Heinz ezután a varázsló botján látott jelet véste tőrével a halott mellkasába. "Ez majd megtanítja nekik... Átkozott bolond..." mormolta Heinz.

Amikor visszaért a táborba a Strázsaőrmester őrséget állított majd elment aludni. Igazi veterán, ahogy lehúnyta a szemét már horkolt is. Heinznél kezdett betelni a pohár járőrözés címen elillant, hogy még jobban körülnézzen. Meg akarta találni koszos káoszfattyak búvóhelyét, hogy a kapitány végre kiélhesse magát hőn szeretett agyúja mögött és végre a Vajda is kifogyjon a kifogásokból, miért nincs a segítségükre.

Épp közelebb lópódzott a faluhoz, amikor egy pillanatra meglátta az íjászt. Heinz sejtette, hogy az is meglátta őt, úgyhogy különös óvatossággal kezdte cserkészni a beszélgetőket. Túl későn eszmélt rá, hogy a vadászból hirtelen zsákmány lett a káosz-íjász jó volt, piszkosul jó. "Az őrdögit!" kiabálta Heinz ahogy az utolsó pillanatban félrevetődött de a nyílvessző még így is eltaláta a bal lapockáját átfúrta magát a láncingen és beleállt a csontba. Heinz letörte égő fájdalom nyilalt a bal karjába és elgyengült teljesen. Jobb kezével felmarta a fegyvereit és esetlen futásnak eredt vissza a többiekhez. Szerencséjére az ellensége nem üldözte.

Heinz kezdte igazán személyesen venni a káosz-íjász kérdését. Szakadatlanul esküdözött hogy elkapja és kegyetlenél kegyetlenebb módokat eszelt ki a megölésére. A pap nem volt egy kedves ember nem érezte szükségét misztikus gyógyerejének használatára, miután kivágta a hegyet fekete lőporral égették ki Heinz sebét. Heinz nem volt boldog. Sosem volt egy különösebben jó ember, de a körülmények a legroszabbat kezdték el kihozni belőle. Öngyilkosságnak tűnt ott maradni ahol voltak, előre menni méginkább Heinz érezte az íjász se lehet messze talán éppen őket cserkészi, hogy a legjobb pozícióban legyen amikor a kultisták támadnak.

Amikor végre elindultak, Heinz érezte, hogy itt fog meghalni. Ez nem aggasztotta különösebben, de esze ágában sem volt meghalni mielött kedves ellenségét maga elé nem küldte. Semi értelme nem volt osztani az észt stratégiai döntésekben Heinz tudta csak ronthat a helyzeten. Előreküldték felderíteni nem kellett messzire mennie, hogy kiszúrja a káoszdaliát Heinznek nem tetszett amit a szemeiben látott. Sikerült jó pozícióba felkűzdenie magát, amikor egy paraszt kölyök kiszúrta és egyből meg is mutatta az ellennek Heinz rejtekhelyét aki vissza is vonult.

Hosszasan nézett farkaszszemet a két csapat a kultisták szerették volna a birodalmiakat kicsalogatni az elágazásba ahol több irányból támadhattak volna rájuk, a birodalmiak próbálták becsalogatni a kultistákat a kanyar mögé egyenesen az ágyú torkába. Heinz tudta, hogy idővel csak roszabbodhat a helyzetük, érezte, hogy a parasztokra nem számíthatnak a Vajda egy gazember volt de nem hülye, kijátszotta egymás ellen őket ez világos volt mostanra.

Heinz a dezertálást fontolgatta. Most lenne itt az ideje megpattanni, és ez az aprócska esély rohamosan fogyott. Heinz végül úgy döntött visszavonul, de ahelyett hogy megfutamodott volna, úgy döntött esélyt ad a társainak azzal, hogy oldalba kapja a kultistákat és kiveszi a játékból az íjászt és lehetőleg a varázslót. Hatalmas kerülőt tett, hogy ne hallják a csörtetését, sikerült is meglepnie a kultistákat kétszer is, számszerja amit megviseltek a menekülés mostoha körülményei azonban csődöt mondott. Heinz átkozta magát és a sorsot meg a gonosz isteneket, akik a káosz híveit védelmezték...

Az íjász ezúttal üldözőbe vette, Heinz füle mellett elsüvített egy nyílvessző, fél kézzel visszafordulva megeresztett egy válasz lövést de az csúnyán mellément. Ekkor Heinz látva, hogy az íjász egyedül van előrántotta messerét és nekirontott. Az iíász nyugodtan térdelt le, ajzotta fel íját és lőtt azonban Heinz felugrott ahogy rávetette magát így csak a jobb combját találta el a vessző, keresztül is ment és hátul a láncingbe akadt bele. Heinz estében még egy hatalmasat vágott a menekülő íjászra azonban ahelyett, hogy a gerincét csapta volna ketté a tegezt aprította be ami felfogta a csapást. Heinz elesett sietve feltápászkodott és elkezdett botokálni a lábából kiálló vesszővel visszafelé.

Végül Heinz visszatért a sorba, épp időben, mert hirtelen roszabbra fordult a helyzet. A varázsló felbukkanása után szemernyi reményük az maradt, hogy az ágyúval meglephetik a káosz-fattyakat.

A Strázsamester elemében volt a kultisták ódzkodtak a közelébe menni, és a Közlegény a birodalmi címeres toronypajzzsal hatékonyan védte az ellenséges íjásztól. Azonban csak a vak szerencsén múlt hogy a borzalmas pusztító varázslatok elkerülték őket és még mindig életben voltak. A Strázsamester nem volt humoránál előre parancsolta Heinzt hogy fedezze őket annak ellenére, hogy alig maradt használható végtagja. Heinz bosszúsan beletörte a vesszőt a lábába és ment. Több lövést leadott de a varázslót nem sikerült leszednie csak felbosszantania.

Amikor egy szerencsés találat leterítette a Strázsamestert visszaesett a birodalmi vonal. "Itt halunk meg." jelentette ki halálos komolysággal Heinz mejd felemelte a félreejtett birodalmi zászlót és arra támaszkodva előhúzta messerét. A kultisták félve közeledtek, mintha a büszke lobogónak varázsereje lenne, de elszántságuk és gyűlöletük győzött a félelem felett...

Ahogy hullottak mindkét oldalon Heinz látta, ahogy az ellenséges íjász elveszti egyensúlyát és elesik Heinz rávetette magát és addig szúrta amíg mozgott aztán még párszor biztos ami biztos. Ezután egy pillanatra úgy tűnt a káosz hívei kikaptak, gazdáját elveszítve a szörnyeteg sem volt olyan bátor és távolságot tartva acsargott. Heinz próbálta közelebb csalogatni, majd különböző a keze ügyébe akadó fegyvereket vágott hozzá sikertelenül. Épp jobb keze és bal lába is kezdte felmondani a szolgálatot a kimerítő csata után, amikor rádöbbent, hogy a káosz harcos még él és felé tart rettegett fegyverével. Heinz próbált hárítani de a lábát majd gerincét kettészelte egy egy csapás, ahogy a sötétség ereszkedett a szemeire még hallotta a harcost "...gyere egyél!"

A birodalmiak hősi halált haltak és Heinz szelleme szomorúan szemlélte ahogy egy ghoul lakmározik a belsőségein.

UI:
Helyesírás ellenőrzőm csak angolul működik szal megeshet hogy tele van hibákkal. elnézést.

Lehetne még rajta reszelni, de ez is sokkal több mint amit eredetileg terveztem.

További elnézést azoktól akikkel kissé elszállva beszéltem a végén káromkodtam meg nyomorékoztam meg ilyenek semmi személyes nyilvánvalóan csak fel voltam dobva.

Jó játék volt.

Mivel Deman ide írta az értékelést, én is ide fogom.

Bár lenn már megtettem, mégegyszer köszönöm a játékot. Jó volt látni, hogy egy egynapos játék kedvéért ennyien vesszük a fáradtságot és lejövünk , másrészt ha már ott vagyunk megtiszteljük egymást a kiöltözéssel, sminkkel és egyéb kiegészítőkkel.
Főként a lányok kreativitása tetszett: a patkányfogó öltözéke és patkányai, Mariann sminkje és karmai, valamint a pék nővérek cipói sokban járultak a hangulat növeléséhez.
A fiúk közül Kanix fegyverei, azt hiszem megint jó látványosra sikeredtek.
Egyébként is nagyon jó, hogy már nem első alkalommal ehettünk finom INes kajákat! Ha így folytatódik, akár az enni-innivaló készítést is beilleszthetnénk egy topicba lassan, receptek, ötletek keresgélése végett.
Sajnos üresjárat most is akadt: amíg a káosz-kultisták és a birodalmiak egymást csépelték az erdőben, a vajda testőrsége kijárási tilalmat rendelt el a várból. Részemről addig Zag-zaggal beszélgettem ( a két öreg), de sok mindent nem tudtunk csinálni addig.

Szóval, mikor lesznek képek?

Még vissza se értünk vazze!

https://picasaweb.google.com/maillor101010/OsziDK2011
képek

http://www.filesonic.com/file/2165223654/DK_ősz.rar

3d képek + kis video

ajánlott lejátszó: 3D-s megjelenítő + Stereoscopic Player

zagi képei nem sznob formátumban:
https://picasaweb.google.com/maillor101010/Oszidk2011_zagikepei

A képeket köszi (Mariann külseje így képről is nagyot üt, megint )
A játékról pár szó, kezdve rosszal, hogy a végkicsengés pozitív legyen.
Először is, szégyellem magam, mert ennyire készületlenül és összeszedetlenül még egy játékra se mentem (hogy miért vagyok összeszedetlen, azt meg tessék érthetőnek tekinteni, mert az.)
Ami nem esett jól: meghalni. Bár, becsületemre legyen mondva, ez volt talán az egyetlen dolog a karakteremből, amire tudatosan tréneltem magam.
Eglar karakterével jót elmélkedtünk a káosz csodálatosságáról, Mariann falusievő hajlamait is megpróbáltam pogácsával kezelni. Csak utólag derült ki, hogy miért ízlett neki annyira egy sima pogácsa. (Ugye-ugye, kedves Brott nővérek? ) Elég nőiesre sikerült a lavírozásom, így hát észrevétlenül maradtak évtizedes hajlamaim...
Miután megmenekült a falu népe, durván primitív módszerekhez folyamodtam: egész egyszerűen bevallottam drága férjuramnak a vallási meggyőződésemet. Ő meg vérfertőző hajlamait. Majd átvágta a torkom. A parasztoknak azt mondta, a káosz ragadott el. Legalább a hírnevemre vigyázott...
Összességében tehát: a falu megmenekült, a hitem napvilágra került, a káosz és a birodalom egy ideig békénhagyja Ralsenberget. Mission completed. Meghalni is sikerült, bár rájöttem, hogy ez annyira nem jó kveszt.

Megjegyzés: namost, nekem gyanús, hogy ez a szegény teremtés kísértő szellem lett, ugyanis furrcsa metafizikai elvei miatt kizártnak tartom, hogy a lelke bárhová kerülhessen...

Láthatólag többeket meglepett, hogy a karakterem pontosan azt csinálta, amire kitaláltam, és hogy ez nekem jó volt, úgyhogy megmagyarázom gyorsan. Mivel korábban próbálkoztam többé-kevésbé komplexebb karakterekkel, de különféle okokból kifolyólag egyszer sem volt elegendő agykapacitásom a normális kijátszásához, mire a játékra került a sor, egyértelmű volt (nekem legalábbis), hogy értelmetlen intelligens karakterrel próbálkoznom, amennyiben nem tudom garantálni, h a játék idejére kipihent/egészséges/szerkezetileg ép legyek. Ezen kívül baromi frusztrált voltam (és vagyok) amiatt, h a kezem miatt nem tudok semmi normális munkát elvégezni vagy edzeni, valamint amúgy is dolgozni akartam az ütőerőmön és az élirányításomon (erre a fejsze egy kézzel fogva nagyon alkalmas, mert ha kifordul, hajlamos kissé életveszélyesen kitérni, azaz erős a motiváció, h ne forduljon ki ), továbbá a felaprított és egy helyre gyűjtött fa határozottan jó dolog. Ezen kívül ja, szeretek répelni.
A játék nem-favágós részét is határozottan élveztem, bár a karakterem kissé furcsállotta, hogy hirtelen mekkora nyüzsgés lett - a falusiakat se tudja megkülönböztetni egymástól tökéletesen, erre jön egy rakat ember és/vagy látomás, és azt kérdezik, h láttam-e ilyenmegolyan alakokat és nem röhögik ki, amikor madaras emberekről, meg hosszúkörmű nőről, meg hasonló izékről beszél. Osztán a madarasok meg a csillagosok úgy csináltak, mint a farkasok meg a vadkutyák, szal fenyegetően megálltak egymással szemben, meg kerülgették egymást, meg kiabáltak, de engem békénhagytak, oszt én se szóltam bele, me' az állatok dolgába se szólok bele, amíg nem engem akarnak megenni. Valamivel később volt nagy kiabálás a faluban, oszt' elgondolkodtam, hogy jobb vót nekem messzebb innét, nem volt ekkora zaj, meg voltak állatok. Ebben a zajban az egyetlen említésre méltó állat, amit láttam, egy 8cm hosszú százlábú volt (mióta élnek mo-n ekkorára növő százlábúak???).
A legkevésbé élvezetes rész az egyik tönkből kiömlő vöröshangyaboly volt, pontosabban az általuk előidézett fuckload of csípés, amiből 4 a herémet érte, yey. Mára a combomon néhány csípés 2cm-re dagadt, szal valsz a hangyák azt hitték, h fallout larp van, és ők radioaktívak.
Mindent egybevéve a játék sztem kimondottan kurvajó volt.

Tetszett a játék, egyáltalán nem bántam meg, hogy eljöttem Annak ellenére sem, hogy az in-es idő nagy részében a káoszos íjász(ok) vesszőfogóját játszottam, ill. karakterem életének utolsó fél óráját végig-agonizáltam egy nyílheggyel a mellkasomban De legalább több sebből vérezve fel tudtam tartóztatni addig Ashiékat, amíg a papunk újra nem töltötte az ágyút, hogy aztán felrobbanthassa
In-es célom végülis teljesült, Sigelinde nem került az ellenség kezére, és igaz ugyan, hogy a teljes birodalmi osztag (a karakteremmel együtt) hősi halált halt a szurdokban, ez a közjáték éppen elég volt arra, hogy közben a falu csinos fehérnépe lerombolja a káoszoltárt, amit ezúton is köszönök nekik.
Ami számomra kissé furcsán vette ki magát a játékszituációt tekintve, az Deman-nak szól: a keretsztori szerint mi egy utánpótlástól elzárt kis birodalmi osztag vagyunk / voltunk, ellenséges területen. Tehát a "KÁOSZHÍVŐK!!" felkiáltások néhány fekete ruhás alak megpillantásakor (mindezt a játék legelején) nem hinném, hogy teljesen validok voltak, hiszen pont az lett volna a célunk, hogy ha tehetjük kerüljük a konfrontálódást, utánpótlást szerezzünk és elhúzzunk a vérbe.
Számomra az egyik legemlékezetesebb jelenet az marad, mikor Lorin bebálnázott a dszindzsából és a mellkasomba tűzött egy takaros nyílvesszőt... Összerogytam, erre Spectre elkezdett kihúzni a "tűzvonalból", én meg a földön vonszolva magam próbáltam a pajzsommal védekezni, miközben újabb vesszők koppantak a pavézén ill. mellettem a földön Feelinges volt, na, főleg hogy a derék strázsamesternek végül sikerült kirángatnia a veszélyből
Összességében baromi jól éreztem magam, örülök, hogy ott lehettem.

Ahriman írta:A legkevésbé élvezetes rész az egyik tönkből kiömlő vöröshangyaboly volt, pontosabban az általuk előidézett fuckload of csípés, amiből 4 a herémet érte, yey.

Ne haragudj de most nagyon kiröhöglek

Hú de sokat írtatok... nekem is tetszett a játék, jó volt bekerülni a parasztok közé, akik azért mégsem voltak olyan barátságtalanok a kívülállókkal szemben. Amit nem értek a mai napig, hogy a népnek miért kellett a palotában maradnia olyan sokáig, miután világosan megmondták, hogy nem lesz ostrom? nekem szerencsém volt hogy elmehettem káoszoltárt keresni, de a többi lányoknak sokáig bennt kellett maradniuk amit szerintem nehezményeztek.
Összességében jó kis larp volt, nekem tetszett az esti extra játék és a tábortüzezés is.
Mivel többen kérdeztek a számszeríjammal kapcsolatban megosztom azt a doksit ami alapján Iffar megcsinálta nekem.
https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=explorer&chrome=true&srcid=0B51suaml9DEDNzQ1NTZhZDItZDE5Ny00OTFiLTgwYmUtMzA3ZDMxNGVlMDUy&hl=hu

ha nem működik szóljatok.

Üdv, nekem is tetszett a játék...
Johannes W. Graupel (Dara János) káplárról, a birodalmi osztag ellátmányos tisztjéről ez kevésbé volt elmondható, mivel remekül megtapasztalhatta, hogy milyen is a Káosz pusztító Ősereje... valamint alkalma nyílt felmérni, hogy pontosan mennyire nincs ellátmány. Az egyetlen szívfájdalmam, hogy végül a javaslatom, miszerint Heinz káplárt parancsszegésért végezzük ki, esetleg fokozzuk le... de legalábbis vegyük el tőle a számszeríjat, nem valósult meg semmilyen mértékben. De végülis nagyjából elégedett lehettem, őseim földjére újfent visszatérve a talán még el is ástak valahol a Graupel családbeli felmenőim közelében, miközben a leszármazottuk Hans, éppen Arassur és Hármak... na meg a Birodalom dicső küldetésével foglalkozott. Ralsenberg népének pedig csak gratulálni tudok, remekül hozták a semleges, de végül győztes harmadik felet... Úgyhogy sajnálom is kicsit, hogy nem jöttem inkább sírásónak...

Üdv,
Jó volt a játék. Igazából két dolgot hiányoltam az egyik a helyszínen is említett pénz, illetve ennek nem léte. Jó lett volna a nagy káoszban némi jövedelemhez jutni, vagy bármilyen javakhoz.

A másik dolog amit hiányoltam az a rejtély. Nem csak erről a játékról, de mivel mostanában volt egy eszmefuttatásom ezzel kapcsolatban, sokkal jobban kijött. Érdekesebb lett volna (számomra) a játék, ha nincs minden közölve a játékosokkal, ha kicsit kell agyalniuk/kutatniuk. Ha mást nem akkor, hogy miként lehet az oltárt lerombolni.

Mindenesetre én jól el voltam. A karakterem is jutott némi plusz információhoz. Most már legalább tudja, hogy ha egy sárkány méretű holló elég bölcs hozzá, akkor hiába vérzik folyamatosan sose hal meg, bár az örök kérdés marad hogy ez a tény miként hat bizonyos kultisták körmeire...

A számszeríj pedig elsősorban ez alapján a pdf alapján készült
https://docs.google.com/viewer?a=v&pid=explorer&chrome=true&srcid=0B0Jzn2x6LI3FZDNjZTZiMmYtNWU0My00ODJmLWEzMmItYWExNTUyN2RjYzQ1&hl=en_US

Ahoy!

Elsősorban a képek:
https://picasaweb.google.com/115875855181578862600/DemgardiKronikakRalsenbergOstroma?authkey=Gv1sRgCKqQx-yiztbL9AE

A játék nekem nagyon tetszett, hiába voltunk kevesebben, a játékélmény legalább olyan jó volt mint a korábbi Demgardi Krónikán.
Ha időm engedi írok majd egy hosszabb beszámolót is, de egyenlőre még Iffarnak is lógok eggyel, a Holthatár okán.

Üdv!