Folytatásos teleregény

Ha ti is benne vagytok, akkor írhatnánk egy ilyet. A lényege az, hogy mindenki ír egy keveset, aszerint, amit az előtte lévő írt, és azt bárki folytathatja, de csak ha tényleg értelmeset tud írni. Ez komoly lenne, nem pedig poénkodós. A világ az mondjuk "world of cell live", amit szerintem mindenki ismer legalább alapszinten, időben pedig kb. az mint cell live 3-4 amikor játszódik. (Tudom hogy nem szerepjátéknak minősül ez, de talán ebbe az alfórumba passzol legjobban.)
Na, majd akkor meglátjuk mi sül ki belőle, kezdeném is:

Már hónapok óta nem látott semmilyen értelmes élőlényt ebben az elátkozott vadonban Rőtszakállú Gortrak, az önkéntes száműzetésbe vonult törpe Hrodvir-pap. Majdnem fél éve hagyta el a messzi Északon lévő otthonát, amelyet felprédáltak Astusan Hordái az ő hibájából... Eleddig csak néhány goblin fosztogatóval hozta össze a sors az útja során, akik azonban hamar megtapasztalták harci pörölyének erejét. Fogalma sem volt, hogy jelenleg merre jár, eddig mindig csak délnyugat-fele tartott, mert azt mondták, arrafelé van egy hatalmas emberi birodalom, ahol számos törpe is él.
Távoli fényeket látott hirtelen az erdő mélyéről kiszűrődni, talán egy kunyhóból jöhettek. És ha így van, talán ezt az éjszakát nem kell a szabad ég alatt töltenie - gondolta. Elindult hát a fények felé...

...-Az ott a falu bírója - mutat az első,szétplaccsant fejű tetemre -
-Az meg ott - mondja könnyfakadva,az őt üldöző Zombira mutatva - Az édesapám(:C),mondja,majd megpróbál odarohanni hozzá,de Gortak visszarántja.
-Még megmozdulhat. - Teszi hozzá magyarázatként,majd a lány rövidest abbahagyja a rúgkapalást.
-Mi történt itt? - Kérdi miután valamelyest megnyugodott a kölyök...

- Káosz Dicsősége, Káosz Dicsősége!
Talán egy álom volt...
De nem. Ahogy felébred Gortak, hallja tovább a kántálást:
- Káosz Dicsősége, Káosz Dicsősége! Vért a Vér Istenének! Astusaaaaan!
Az éjszakánál is mélyebb sötétség veszi körül. Valószínűleg egy veremben van. Nem tudja, mennyi ideig tapogatózik a mély sötétségben, a kislányt nem találja, de hirtelen egy hangot hall...
- Étel! Adj ennem!
Egészen közelről hangzik fel.
- Napok óta nem ettem!

-Rám ugyan nem! - kiáltja vadul,majd a a szeme megakad egy vastag boton,és azzal sújt a patkány felé.Fejét célozva megpróbálja szétlottyantani az agyvelejét,de az nagyon gyors,jobbra kitért előle,majd a bokája felé kap rettenetes fogaival.

-Edit:elírtam,bocs,elfelejtettem hogy elvették a fegyverét

...miután a patkány nekiesett a falnak, Gortanak maradt pár másodperce felmérni a terepet. A kör alakú veremben egyetlen dolog volt, egy falándzsa - úgy néz ki, ezt adták neki segítségül. A probléma csak az, hogy egy törpe nem bánik túl jól a lándzsával, de mivel jobb lehetősége nem volt, kihasználta a lehetőséget. A következő pillanatban már a kezében volt a lándzsa, a patkányemberre irányítva hegyét...

Valaki igazán folytathatná. =)

Gyakorlott fegyverforgató volt, de ettől a fegyvernemtől mindig is idegenkedett, és annak idején, mikor még csak az alapkiképzést kapta, nagyon örült, hogy az illendőség diktálta minimumon túl nem kellett időt szentelnie a gyakorlásának. Legyünk őszinték, ő még ezt az illendő minimumot is elhagyta volna, ha teheti. Döfésre emelte a lándzsát. A külvilág zajai elmosódtak körülötte. Egy pillanatra újra ott állt emlékeiben, a mostanra ki tudja, milyen régóta elhagyott kaszárnyaudvaron, és hallotta a kiképzőtiszt hangját: "Ostoba fickó, nem mindegy az, mi van a kezedben?! Fogd már fel, hogy a végén _te magad_ leszel a fegyver..." A lándzsa meglepő pontossággal hatolt be a patkányember jobb szemén, és már csak egy kicsit kellett rádőlni a nyélre, hogy annak rendje és módja szerint felcsússzon az agyig...

(... avagy éljen superdwarf ))