Vívás: technikák, tapasztalatok és útmutatók

Akkor kezdeném is egy hosszabb, vitaindító hozzászólással.

Egyrészt a topikot azért hoztam létre, mert már többször láttam, hogy bizony akadnak a fórumon, és a fórumos emberek környezetében olyan tagok, akik értenek is valamennyit a különböző vívási technikákhoz, illetve az ehhez a témához fellelhető lexikális dolgokról is van fogalmuk, így ezentúl nem vesznek el az ilyen hozzászólások az Offtopikban. Ezen felül a topikban elvárt a megfelelő komolyság.

Vívással kapcsolatos, de nem technikákról szól a következő pár sor. Annakidején, kezdő fakardozóként, burkolatlan fegyverekkel megtanultunk vigyázni egymásra valamelyest, ugyanakkor Sohtem kivételével egyikünk sem tanult soha kardozni, és ezt nem is tekintettük olyan nagy bajnak. Mostanában azonban (konkrétan gyakorláson Dreegar) olyan emberekkel is összefutottam, akik ezt kifejezetten tanulták, és alkalmazni is tudták. Biztonsági szempontból kétségesnek tartom a dolgot, a gyors támadások sokszor nagyon is erőset ütnek, LARP szempontból pedig kifejezetten hangulatromboló tud lenni a dolog.

Az egyik ilyen, hogy A csapat technika képzettsége folytán 5678437578465-szor veri agyon B csapatot, akinek játékosai szintén hasonló fegyverzetet viselnek, és még ugyanannyian is vannak. Hasonlóan visszás helyzeteket kelt, ha XY mezei harcos bárkit könnyen képes legyőzni, még más csapatok vezetőit is, akik mondjuk saját népük legjobbjai közül is a legkiválóbbak. Vannak olyan esetek, amikor a kiváló kardforgatás nem is passzol egy-egy karakterhez, s mégis lazán kenterbe ver akárkit. Ráadásul a nem képzettek számára a harcok sorozatos kudarcokhoz vezetnek, amelyek a játék hangulatát is képesek teljesen tönkrevágni, esetleg egyesek emiatt már szombat délután elmennek a sátrukba.

Én személy szerint sosem tanultam kardozni, amit máig sem tartok problémának, vigyázni a csapattársaimra és másokra pedig megtanultam, a mostani harcmodorom leginkább az óvatos pajzsos csapkodáson és az ellenfelet meglepő manővereken alapszik, mint pl. a fordulatok, vagy a kard egyik kézből másik kézbe való átdobása. Ezeket mind még korábbi kardozásainkon tapasztaltam ki, nem olvastam könyveket és nem vettem részt oktatásokon, mindenesetre ha egy-egy hazai LARP-on kardozni kell, akkor meg szoktam állni a helyem, és ez jelen helyzetben bőven elég is, elvégre larper vagyok, nem hagyományőrző.

Akik pedig tudnak kardozni, vagy legyenek kicsit "bénábbak", vagy harcoljanak, ahogy tudnak, mindenki eldönti maga. Csak egy kérdést vetettem fel, amit remélhetőleg meg is beszélünk majd.

Ne, a képzettségeket ne hozzuk be fegyverforgatásra. Nem a képzettség a megoldás, hanem a hiteles szerepjáték. Ha parasztot játszik valaki, akkor ne csapkodjon pallossal és ne irtson le egy fél sereget. Sok helyen működött az elképzelés, hogy az emberek becsületalapjára bízunk mindent, mégis, ahhoz tényleg önfegyelmet kell gyakorolni (ez sokszor nem is megy), amikor egy végső csatában karakterünk és nem saját magunk képességei szerit kell cselekednünk. Aki pedig IN nagy harcos szeretne lenni, képezze magát, foglalkozzon vele. Ha mindenképp valami törvényszerűséget kellene ráhúzni a problémára, akkor elmondható, hogy a karakter tudását a játékos tudása behatárolja, ugyanakkor a karakter tudása nem feltétlen éri el a játékos tudását. Ahogy írtad, meg kell tanulni kardozni és meg kell tanulni veszíteni is.

Én annak idején Cell 4-en jobbágy voltam, és amikor besoroztak a birodalmiak közé, akkor is látványosan rosszabbul vívtam, mint ahogy egyébként képes lettem volna rá. Lándzsát adtak, de igazából egy sima kardos ember is le tudott verni, mert tisztában voltam vele, hogy harcosnak öltözött jobbágy vagyok, és nem harcos.

Margit-sziget koncepció nem rossz, elég sok pesti ember van, de vannak páran olyanok is, akik vidékiek és nincs pénzük mindig felutazni. Otthon szoktunk a srácokkal kardozni, egy-két emberen azért már kezd látszani a hatása, de még éppen elég feladat áll előttünk. Olyan szinten soha nem fogok kardozni, hogy ilyen meg olyan alapállás, a cseleket, trükköket igyekszem én is elsajátítani, akár megfigyeléssel is, de szerintem egy-egy LARP erejéig kár jobban belemenni a dologba.

Amúgy latexkarddal akkor sem csapkodnék, ha lenne rá pénzem, egy 10 dekás szarról kevésbé hiszem el, hogy kard, mint egy rendesebb súlyú, famagú kardról.

Deman
Nem néztem a videót, erről a gépről nem nagyon menne el, viszont kíváncsi vagyok, hogyha a latexkardot valakinek beletolom izomból a szemébe, azt is túléln-e maradandó károsodás nélkül. Nem, nem ütni, hanem szúrni.
Amúgy én maradok a reális fegyver súlyának 50-80 százalékánál. Egyelőre, nincs kedvem kalimpálókardot készíteni LARP-ra sem, nagyközönségnek pedig pláne nem ajánlanám, mert elég csúnya visszaélések lennének belőle.

Soloviel
Emberellenőrzés means meghívásos rendszer, illetve fegyverellenőrzéskor megfigyelni, hogy a kedves játékos a saját fegyverével hogyan vív.

Sonir
Luminán akad egy-két jó dolog, ami biztonsági szempontból igencsak előnyös, kérdés, hogy a ráfordított pénz és energia megéri-e arányában ilyesmire. Mert akinek allergiája van, alap, hogy azért tudjon is róla, ennek csak kajánál vagy gyógyszeres kezelésnél van szüksége. Az orvos okos dolog, nagyon is, de a legtöbb LARP helyszínéül szolgáló erdőkbe nehéz egy állandóan ott állomásozó mentőautót szervezni.

Amúgy pedig továbbra is a balesetek elkerülése legyen a cél. Ez a kontrollnál kezdődik, kész. Nem kell odaütni teljes erőből, ész nélkül.