Fegyverek - a virslitől a latexig

Én most lenni boldog, nagyon. Mókás amúgy, hogy fényesebb és normálisabb fémszíne van, mint az eredetinek, lévén az karcos-flexnyomos-antikolt.

egykezes fejszének indult de csak ekkora nyelem volt... 80 centi a teljes hossza, a fej legszélesebb pontja 22 centi, a hátulján a bumszli meg még egy réteg poli



És itt van a tesója, 93 deka, 120 centis hossz, legfölül 30 centi széles, a "tüske" 10 centis

a lap poli nyélhez rögzítéséhez mit használtál?

bandázs szalagot, valamint a csőpoli körbeöleli

this just came in:

Ha valaki tudna nekem információt vagy olvasnivalót adni a 15. század végi német hosszúkardok biometrikus méretezéséről (avagy amikor az ember méreteihez igazítjuk a kardot) azért nagyon hálás lennék.

Penge szerelékek nélkül oldalra nyújtott karral szegycsonttól középső ujj hegyéig ér. Markolat könyökízülettől csuklóízületig. Markolatgomb ezen túllóghat.

Gem Kapocs írta:Penge szerelékek nélkül oldalra nyújtott karral szegycsonttól középső ujj hegyéig ér. Markolat könyökízülettől csuklóízületig. Markolatgomb ezen túllóghat.

én úgy tudom hogy akár belefér annyi eltérés hogy nem szegycsont hanem azzal átellenes vállig is beleférhet ízléstől függően. Markoat pediglen úgy tudom hogy vagy ujjhegytől könyékig vagy ráfogva a gombra, úgy könyékig érhet.

Te már az erősen 16os méretezésről beszélsz.

Sztem meg holnap átnézem myarmouryt, mert ott még forrást is megjelölnek......

Amúgy legáltalánosabb megoldás, ha fogsz kb sok képet azonos korból és időből, és a fegyver alkatrészeit a felhasználó méreteihez viszonyítod, és azonos/hasonló kardoknál átlagolsz - ezzel a módszerrel a legtöbb hosszúkard a Gem által írt méretekre jön ki, de van pár erős kivétel. Főleg a sváb és dán hosszúkardok, amiknek jellemzően azonos vagy rövidebb a pengéje, mint a többinek, viszont a markolat a pengehossz fele.

Na, holnap visszatérek rá.

Akkor elnézést a kellemetlenségért, kérem kapcsolja ki.

Hupsz, most már saját accról.
Igazából te se mondtál hülyeséget, főleg, mert benne volt az "ízléstől függően" kitétel - valóban volt ilyesmi arányosságú kard is bőven elég az ábrázolások szerint.
Also, emlékeim szerint 1460 környékéről valamelyik német írta azt, h a teljes hossz pont férjen be a hónod alá, markolatgombra fogva könyéknél legyen a keresztvas, a keresztvas meg legyen olyan széles, mint a markolat hossza gomb nélkül, úgyhogy ez a nagyobb méretezés se kizárólagosan 16os.
Röviden, sosem egyszerű.

Föntről lefelé haladva Drosten (akit Eglar Jokkaként ismer), jómagam és Fride gumikardjai, a hétvége termése. Paraméterek később.

Closeupok a kardom szerelékeiről:
https://lh5.googleusercontent.com/_CFJFJWd-zi4/TaH5qxzkWqI/AAAAAAAAAPM/JY5K9_Myy5U/s640/20110410%28001%29.jpg
https://lh4.googleusercontent.com/_CFJFJWd-zi4/TaH5rDz65hI/AAAAAAAAAPQ/_tFvuX3l9yQ/s640/20110410%28002%29.jpg
https://lh6.googleusercontent.com/_CFJFJWd-zi4/TaH5rQiDkeI/AAAAAAAAAPU/yoTTDaLgZxE/s640/20110410%28003%29.jpg

mitől gumi?

Semmitől, ez egy tévesen használt kifejezésem a bofferre.

Iffar, Oldamur!
Végignéztem a képeket, grat a játékhoz!
Fegyverekről kicsit ejtenék pár szót.
A kalapácsot már pre kitárgyaltuk, inkább technikájában szolnék bele, ha jól láttam pár képen látszik hogy a nyél a fej síkjával néha nem zár be derékszöget, tehát "lötyög" rajta, van olyan amin a saját súlyától is! Erre figyelnék mert vagy nincs eléggé benne a nyél, vagy rosszúl van rögzítva, ami gondot fog valszeg okozni. Egyébbiránt szép, igényes a kivitelezése, tetszik kifejezetten.
Másik még a kardok, nézegetve a képeket a latex kardjaitok eléggé szépek, jónak tűnnek főleg így súlyadattal is, annyit lehetne még talán javítani rajtuk, hogy valahogy a legkülső rétegre zártcellás szivacsréteget fabrikálni, hogy síkot adjon, ezáltal gyak bolti kinézetű fegyvert alkotnátok. Viszont ki is szeretném próbálni, élesben mit tud, de mivel helyileg messze vagytok, így vállalnátok e esetleg egy általam adott mérettel és alakkal egy kétkezes elkészítését, persze nem ingyen, és ha igen mi lenne az ára? Privben várom a választ errea kérdésre! Köszi!

Üdv,
A kalapács sajnos meghalt. Azokon a képeken épp az utolsókat rúgta. Bár a játék előtt átesett egy operáción, melyen igyekeztem felkészíteni, sajnos a játék izgalmában a túl heves használat kikezdte RIP

A kard elég jól teljesített, amitől a legjobban féltem, hogy leszakad a keresztvas, szerencsére nem következett be, sőt...
A zártcellás poli lesz valóban a megfelelő, kár h korábban nem gondoltam rá.

Kardkészítés: Esetlegesen lehet róla szó. Írd meg itt, vagy privben milyen méret, milyen alak és elgondolkozom rajta. Árat akkor tudok majd kalkulálni.

Mivel már húsz perce ezen vitázunk Ashival mert a képek alapján nem egyértelmű, megkérdem közvetlenül:
A kalapácsban a nyél tört, vagy a fejrögzítés adta meg magát?

Egyik sem
A nyél is egyben van, és a fej is rajta maradt.
Viszont a belső stabilítás mondta fel a szolgálatot.
Alapvetően a kalapácsfejben 4db párna szivacs van, és alapesetben a nyél elmozog oldalirányban és előre-hátra. (okosabb lett volna 1db szivacsot belerakni... de ekkora volt kéznél
Legutóbbi operációnál egy farostkeretet raktam bele, ami elég masszívnak tűnt. A keret felülnézetben ilyen: #
középen a rúd, és a négy sarokban támaszkodik a szivacsokhoz. Elméletben jónak kellett volna lennie.
Nagy eséllyel viszont ezzel volt a gond. Vagy eltört, vagy elmozdult a párnák között... (még nem néztük meg)

Kérdés, elsősorban Ahriman felé:
Egy feder-t (remélem ez a neve) mennyire nehéz "használható" karddá varázsolni? Szal van bármi akadálya annak hogy megélezze az ember, hegyet varázsoljon rá és utána használja mint egy rendes kardot? Sose volt még a kezemben amúgy ilyen szal azt se tudom hogy rugalmasabb-e kicsit mint egy rendes kard vagy sem

Nem, federből nem tudsz éles kardot csinálni - vagyis tudsz, de elég kevés értelme van. A feder lényege, hogy a lehető legnagyobb élvastagsággal rendelkezzen, miközben azonos a súlya egy éles kardéval. Ezt úgy érik el, hogy gyémánt helyett téglalap v I keresztmetszetű a penge, és fele olyan széles, mint az éles. Ha végigszámolod, kijön, hogy így azonosra jön ki a súly - viszont pár feder, főleg a sportverziók könnyebbek, mint a "rendes" kardok, hogy biztonságos sporteszközök legyenek. Akár rendes kardot szimuláló federről, akár könnyítettről van szó, a megfelelő élezés annyi súlyt venne le, hogy mindenképpen könnyebb lenne, mint egy közepes súlyú egykezes, ráadásul a pengéből anyagot eltávolítva a súlypont is hátrább tolódik.

Ha jó alapból a feder, akkor ne baszd szét - ha szar, akkor meg többre mész azzal, ha csinálsz a pengéből 2-4 tőrt. Ha meg hosszabb éles eszköz kell olcsón, akkor javaslom a Tramontina hosszú machetéjét, vagy a Cold Steel kétkezes machetéjét.

szerk.: mondjuk ha vaskosabb a feder (6-8mm a tövénél), akkor lehet belőle tűrhető rapírt csinálni, de az a szerelékezés miatt soksok pluszmunka.

másik kérdés a messer eredetről van valami bővebb info/forrás?

Holnap hosszabban válaszolok, most röviden csak annyit, hogy a messerre emlékeztető egyélű, néha fokéles, szegecselt markolatú naaagy kések konkrétan Róma felemelkedése óta állandóan jelen vannak a germán területeken. Gyakorlatilag a standard clip-point messer csak annyiban tér el elég sok 5. századi langseaxtól, hogy van rajta nagel és keresztvas - de néhány langseaxhoz képest csak a nagel a különbség, meg a szerelékezés formavilága. A korábbi formákhoz képest kicsit több az eltérés, de nem sokkal.

Nagyjából ez az első lépés a messer felé. Johnsson kutatásai általában annyira alaposak, hogy a legtöbb dolgot bemondásra el lehet neki hinni, ha mégis marad, amire rákérdeznél (pl források ismertetése), myarmoury-n el lehet érni nyíltan vagy privátban is, és hajlamos is válaszolni.
...
Ahogy ő is írja, a II. és VI. század között egyelőre nincs leletanyag nagyméretű harci késekről, azonban a VI. században robbanásszerűen térnek elő a seaxok - olyan mértékben, hogy a szász népnek konkrétan a nevét is ezek adják. Itt már közvetlenül megfigyelhető, ami a későbbiekben is tartja magát, hogy a civil-étkezési-munkakések, a civil harci kések és a csatakések között leginkább méretben és arányokban van eltérés. A langseax nem azonos a Geibig-tipológia 14es típusával, ami rendes kardszerelékezéssel bír, ezáltal közelebb áll a falchionhoz, mint a messerhez - azonban a seaxoknál a markolattüske nem mindig látszik ki, ami egy esetlegesen bőrrel borított markolatnál már szinte lehetetlenné tenné a különbségtételt.
Két lándzsahegyű, egy letörőhegyű és egy azonosíthatatlan hegyformájú langseax.
Gazdagon dekorált seax a langseax-á válás határán. A forma neve brokeback v broken back. Nem mountain... XD
Masszív lágy törésű brokeback langseax. Ne hagyd, hogy az agyad autokorrigáljon, az élszalag kettős ívet ír le nagyon finoman.
Kisméretű seaxok - a brokeback forma előnyei ennyire kis méretnél nem igazán jönnek ki, viszont a korábbi állításomat alátámasztja.
Átlagos seax jó reprodukciója az Albiontól, korrekt hüvellyel. Itt tisztán látszik a markolat szegecseltsége - ha a markolatfa körülveszi a tüskét, és le van ragasztva, egyetlen szegecs is elég. Mellékesen ez az egyszegecses megoldás sokkal sűrűbb, mint legtöbben gondolnánk, egészen a 20. század elejéig minden évszázadra jut legalább egy ilyen lelet. Ha ezt a pengét megnézed, tisztán látszik, hogy hogyan vált a brokeback a későbbi clip-pointtá.
...
A következő lépések ismét homályosak, a X századtól a XIV. századig nemhogy harci kések, de különösebben tőrök se kerülnek elő tényleges leletként. Ami biztos, az az, hogy az alapkonstrukció nem változott sokat - az egyetlen lényegi jelentőségű dolog az, hogy a legtöbb esetben az él átkerült a másik oldalra. Ez főleg akkor szembetűnő, ha a korábbi lágy törésű langseaxot összehasonlítod ezzel: lovassági kétkezes crushkilldestroy a Maciejowskyból. A lényegi formavilág változatlan, azaz a homályos területre bármit berakhatsz a kettő közé - csak arra figyelj, hogy a langseaxok jellemzően szarrá vannak rúnázva, ami azért egy XII. század környéki francia húsipari szakmunkásnál kicsit furán veszi ki magát.
...
A következő lépés valahol a XIV. század környékén a nagel hozzáadása - lehet, hogy korábban megtörtént már, de a hiányos leletanyag, illetve a meglévő leletanyag pocsék feldolgozottsága miatt nem lehet biztosra tudni. Ami biztos, az az, hogy a XV. század első harmadában már nagyon elterjedt eszköz volt a penge síkjából kiálló tüskével rendelkező egyélű vágóeszköz, ami legkésőbb a század közepe környékére szétvált több, aránylag élesen körülírható stílusra, úgymint: bauernwehr, messer (azonos a langmesserrel és a grossmesserrel), kriegmesser, rugger. A hauswehrt is ide sorolják néha, de ezt a szót jellemzően mindenre használták, amit otthonvédelemre tartottak, beleértve a számszeríjakat, illetve később a lőfegyvereket is. A hausschwert elnevezés jó eséllyel modern elképzelés, jellemzően erősebben ívelt, nagelt vagy hárítógyűrűt nem alkalmazó, hosszúkard méretű vagy nagyobb messerszerűséget értenek alatta.
A bauernwehr jellemzően rövid (80cm pengehossz alatt, az átlag kb 40-50cm), keresztvasat nem használó forma. Néha még bolster sincs, ilyenkor a nagel egyszerűen a markolatfából áll ki oldalra.
A rugger annyiban tér el a bauernwehrtől, hogy a penge közelebb áll a háromszögprofilhoz. Nincs kellően dokumentálva az összes lelet, ami ruggernek számít, de ránézésre ill a szerelékeket elnézve azt mondanám, hogy valamivel közelebbi súlypont és merevebb penge jellemző rájuk, mint a bauernwehrekre.
A messer-kriegmesser határvonal korántsem olyan éles, mint azt korábban gondoltam, úgy látszik, a kriegmesser meghatározást egyszerűen azokra a messerekre használták, amiket elsődlegesen csatába szántak, akár elsődleges, akár oldalfegyvernek. Azaz néha 120-140 cm környéki messereket is simán csak messernek hívnak, és van, hogy 80-90 cm környéki eszközre mondják, h kriegmesser. A lényeg, h a messernek keresztvasa van, és szegecselt markolata, amit néha bőr takar, valamint egy konkrétan nem megfogalmazható formavilága, aminek meghatározó részét képezi a súlyához és méretéhez képest hosszú markolat.
Az 1460as évek környékére német területeken a messer formavilága nagyon divatos lett, még alig 10cm környéki pengéjű evőkésekre is nagel és a tulaj teljes méretű messerével konzisztens dekorációjű markolat és markolatvég került. Ekkorra már a korábban ritkán dekorált bauernwehr is előfordult minden minőségben a hőkezeletlen lágyacél pengéjű szaroktól a valószínűsíthetően importált wootzból készült, drágakőberakásos, mozaikszegecses, áttört díszítésű komplex nagelű, házak árával felérő mesterművekig (habár ez utóbbira csak ábrázolások utalnak - akit zavar, az nézzen meg személyesen pár Drezdában kiállított tárgyat)
A pengék formája csak a rugger esetében adott, azon kívül csak annyi mondható el, hogy az 1500as évek elejétől sűrűbben fordulnak elő egyenletes szélességű, erősebben (akár 20cm emelkedésű) ívelt darabok, valamint ekkortól egyre ritkábbak a kifejezetten széles vagy nagyon agresszívan cakkozott hátú darabok.


Általánosságban elmondható, hogy a "kurvanagy konyhakések" nem változtak sokat. Az üres foltokat némi gondolkodással ki lehet tölteni: nézd meg, mivel zárult az adott korszak leletállománya, nézd meg, mivel nyit a következőé, a különbségeket átlagold és értelmezd rá az adott kor jellemző formavilágát - nagy valószínűséggel egy hihető fegyvert fogsz kapni. Lehetne még bőőőőőséggel írni ezekről, de mindjárt bekómálok, also nem akarok feleslegesen gépelni - ha pontosítod a keresést, akkor megígérem, hogy holnap válaszolok rá, és 4-8 nappal később tényleg válaszolok is. /sarcasm
(viszont ha holnap nem zombulom szarrá magam munka után, rakok be szép képeket messerszerű fegyverekről sokféle minőségben)

csak mert miért ne:

'aint dead yet.

having fun constructing a 14th C rondel dagger atm.

been an interesting bit museum study a few days ago, photographing a particularly weird find. an indian bichwa dagger, found on the site of cullodden battlefield in scotland. possibly contemporary to the battle, though I'm sceptical of that.
either way, what the hell is a southern indian/tamil dagger doing being lost on a scottish battlefield? Who knows.

To be fair, Colloden was an international affair - English, High and Low Scots, French, Irish, Hessians etc. Given that the French had Pondichéry at that point, I don't think it's impossible for a dagger to have made its way from Southern India to France or Holland, and from there travel with a soldier to Scotland.

potentially true, but still pretty weird.

personally, I suspect its a later date than 1746, though. I was'nt seeing any of the details I'd expect on a blade for that early. my gut instinct was saying its 1820's or so, though indian subcontient weapons arent my area of speciality at all...

interesting though.


btw, which Chivalric Society were people thinking of? I seem to be a bit out of the loop on events the last few weeks, given I've have my head buried in a workshop churning out stuff.