Fallout - Élménybeszámolók

Háát, egy ilyen mondat után: "Bezzeg emlékszem még 1980-ban..." Erre tisztán emlékszem, mert itt döntöttem el hogy le foglak ütni és kikérdezünk

Gem Kapocs hogy érted azt hogy nem hallottál megszólalni minket IN-ben? Az, hogy nem beszéltünk orosz akcentussal azért volt, mert noha LKM-ből jöttünk, és vörösök vagyunk, származásra nem voltunk oroszok (ellentétben Homárékkal, akik egy orosz menedékből jöttek)...

Nem titeket, téged elég sokat hallottalak beszélni, Keruakot viszont nem emlékszem hogy IN game hallottam volna beszélni. A tévedés lehetőségét persze fenntartom, de ha jól emlékszem akkor sem problémaként emlegettem, csak megemlítettem.

Neim ís jöettünk órosz prijotból. Csaek éeppen éegyik deduska vólt órosz. Mi megtanúultuk széepen a heelyi felszínlakóek nyeelvéit.

Hát, eleinte aggódtam, hogy milyen is lesz úgy, hogy még csak egy pisztolyom sincs, hiszen a Fallout, ahogy Cápa esete is mutatta, nem feltétlenül az a világ, ahol ki tudod magad dumálni a bajból. (no offence meant) Számomra a játék jó részét az LKM-es bandával közös lakhelyen dzsesszelés, ill. különböző helyeken való lapítás, és a sorstársakkal való mélyértelmű (vagy kevésbé az) IN beszélgetés tette ki. Fél napig Ashival strázsáltunk a bunker tetején a fedezékben, hogy kivárjuk az alkalmas pillanatot, mert mind a két LKM-es, mind az M30 karaván arra kért minket, hogy segítsünk Gemék elfogásában. Mivel mindkettőnknek kellett áru az M30-tól ill. az LKM-esek és Desmond-Keitel olyan jó fejek voltak hozzánk, beleegyeztünk. (és majd' éhen és szomja haltunk már a végére)
A másik nagy lapítás (és az Ivan és Lena Kovač "Jari" közötti első mélyenszántó beszélgetés a barátság fogalmáról és az ölés szükségességéről) azután volt, hogy az unatkozó Tic-Tacék nekiálltak lövöldözni a hangárban, ahol laktunk. Sajnos itt történt az a sajnálatos tévedés, melynek során seriffünk szerelmes szívét Ámor nyila helyett az enyém járta át... ^^
Én meg futottam az életemért, kicsit Matrix-utánérzés volt,a hogy elfütyültek a felem mellett az utánam küldött golyók. Rohanok, látom Ivánt egyezkedni Girhes Emillel, akkor mondtam neki, h az "ál-oroszok" (csak így hívtuk Geméket) összevissza lődöznek, ki az erdőbe, ha élni akar. Mivel sokáig nem keresett minket senki, visszaóvakodtunk a városba, Kántor boltjába. Mihelyt beértünk (Krixet és Nitrót találtuk ott egyébként), az unatkozó rablók vettek tűz alá minket. Bár gyanítom nem látták pontosan hol és hányan vagyunk, mert mintha csak vaktában lődöztek volna. Pillanatnyi tűzszünet. Valaki beordít:
- Ki van odabent?
Lapítunk, mint az a bizonyos a fűben. Abban a pillanatban keresztülszambázik a terepen Leonov, mire három pisztoly és egy felajzott íj szegeződik rá. Felteszi a kezét, és tovább óvakodik kifele:
- Csák én vágyok, Léonoff...
Utána Cápa próbálkozott be nálunk, valamit szorongatott a kezében. Figyelmeztettem, h dobja el ott kint, vagy lövök, de ő csak jön be, dumál és dumál, a kezében levő vmit meg mindjárt Krix kezébe nyomja.
- Basszus, ez radioaktív! - üvölti Ivan, mire elengedem a bekészített nyílvesszőt... szal a bosszú is megvolt a reggeli szíven lövésért. (amit ugyan nem Cápa követett el, de a meghalás előtti ötperces szabály miatt pechjére Ashival csak az ő arcára emlékeztünk)
Végülis azt csináltuk, hogy a kereskedő cuccát pár mozdulattal zsákba gyömöszöltük, be a raktárba, a sugárzóanyagot meg Ivan egy gázmaszkkal rákanalazta. Az egész nem tartott tovább 1-2 percnél, de azért annak rendje és módja szerint rosszul lettünk utána. Bár addigra már rég az erdőben hasaltunk.
Csináltunk haditervet is. Közepesen nyílt volt a terep, ezért úgy feküdtünk be, hogy az egyik fedezékbe, amit balról lehetett látni, Ivan meg én, a másikba, amit jobbról, Nitro és Krix. Az lett volna a terv, hogy akinek az oldaláról jönnek, az a csali, és magára vonja a támadók figyelmét, a másikak meg lelődözik hátulról az ellent. Ezt ott szúrtuk el, hogy mikor Kántor jött az LKM-esekkel keresni minket, mindkét oldalról jöttek. XD De szerencsére megúsztuk.
Ivan meg azért kapta a "Tiszta Szív" nevet, mert valóságos lelki hófehérke volt a rablókhoz meg a bekattant ex-LKM-esekhez képest. Továbbá képes volt felfogni a törzsi bosszúállás szentségét, és önként segítséget ajánlott a karakterem IN főcéljának az eléréséhez, és még testőrködni is próbált mellettem, mikor megtudta, hogy vérdíj van a fejemen.
Ehhez kötődik egy "kedves" jelenet. Mikor Cápa (IN-es nevét sajna sose tudtam meg, mindig "a szalmakalapos"-ként emlegették legtöbben, bárkivel is beszéltem róla) a bunker tetején való lövöldözés után megpróbálja rábeszélni Kántort, hogy adjon el engem a seriffnek meg a vérgyűjtőknek. Természetesen az orrom előtt. Kántor elküldi a fenébe. Cápa elindul lefele a dombon. Mire Ivan rám néz: - "Lelőjem?" Én csak bólintok...
Egyébként értelemszerűleg Berolddal (Ashi), a törzsi "kollégával" töltöttem a legtöbb időt, és játék után mindkettőnknek az volt a végkövetkeztetése, hogy nem is volt rossz dolog ilyen karakterrel jönni, sőt...
Szóval minden kezdeti fenntartásom ellenére élveztem, és a társaság is kifejezetten jó volt. Külön szinesítés volt számomra az, hogy a nemes Vitéz Úr éppen egy törzsi leányzót szemelt ki magának, és újfent sajnálom a kis félreértést. (Jari nem sajnálja, mert feszélyezte kissé az udvarlás)

És Zsófinak ill. Keitelnek ezúton is megköszönöm, hogy a jóvoltukból meleg teához ill. kajához is jutottunk. (na és a felejthetetlen Dharma-cola )

üdvözlet mindenkinek!

Első és valszeg utolsó raiderként írok élménybeszámolót...
fantasztikus jó játék olt rész szórakoztam larpon ilyen jót. Nem nagyon ovltak végre out beszélgetések, nem volt csalás, egy apró 30másodperces vita volt amit a mai napig nm értek nem szeretem a "de igenis eltaláltalaaaaak brühühüü" hisztiket amit nem képes abbahagyni egy tapasztalt airsoftos. nah mind1.... soksok kedvnc jelenet maradt meg bennem csak párat idézek remélem érdekel titeket

Domb tetején áll a Skorpió testvérek 4 fős csapata körülött Bajtemetés az m30 és az LKM..ez már ömmagában lehangoló mogöttünk zölden füstöl egy gáránát...épp a másik irányba fújta a szél (elnézést most vulgáris leszek dehát a karileírásban benne volt hogy a csapat nagyon sokat káromkodik) Sherif előlép: -Mit akartok?
kicsit elgondolkodunk hiszen csak a domb tetején álltunk és körbevettek mindet (jójó előtte kiraboltuk a törzsieket na)
Én: (probálom kivágni magunk hogy ne lőjenek szét minket hisz Derszu hadnagy lőtávján belül voltunk jobbra ) Csak a kocsmába indultunk épp
Penge: Feldugom a seggedbe ezt ha nem takarodsz innen (emeli magasba pisztolyát
Én: Kösz penge
Penge: nem alkudozok
Sherif: szabadon lemehettek a kocsmába ha elrakjátok a fegyvert
mielőtt megszólalnék
Penge: a nagy szar mész a picsába innen!
hm...kudarcot mondott a diplomácia...Kacat elfutott a többiek szitáválőve


Másik kedvenc: ugyan nem látam de sok közöm volt hozzá
LKM-el tűzharc az említett tűzharc előtt. Röpködnek a golyók, még Homárra is rálőttem mert semeikünk nem értette a másik mit csinál és mindek lövöldözik. 10-15 perc macska egér játék lövöldözés...látok egy alakot háttal nekem éppen két ajtón átláttam teljesen keresztbe és csak a válla lógottki...rálövök...tökéletes célzás..telibe.
Homár szemszögéből így hallottam: Végre megérkezett a sheriff akivel beszélni akartunk mosolyogva üdvözölne egyszer csak hátába csapódik egy lövedék és összeseik orvosi ellátás után túlélte


uccsó rövid sztori...Angyal a medicünk taktikája. Derszu messze tőlünk a fűben hasal alig láttam a zöld rejtőszín miatt én nem lőttem el odáig a shotival de az ő mp5öse lazán elért volna...bebújtunk egy fedezékbe...agyal kinéz, és gyorsan visszahuppan...látok 5 golyót elsuhanni az orrom előtt...(kicsit para volt ) angyal kilép és integet...majd gyorsan vissza...még 5 golyó...ezt kb 4x eljátszotta különböző táncokkal és integetésekkel mire megérkezett a másik LKM-s akivel egyn agyon jót párbajoztunk (először és utoljára gyöztem mp5ellen ) mire üvölti...DERSZU GYERE MÁR! Derszu: KIFOGYOTT A LŐSZER!! én: kösz angyal


zárásképp cska annyit...ha lezs Fallout larp 2 8és meg is leszünk ismét hívva) akkor tuti ott lezs a banda megint hogy kcisit megbojgassuk az életet

u.i.: Kildarnak és aki még ottvolt (már em emléxem) kösz a tűzpárbajt nagyon élveztem és büszke vok magamra hogy 4 ember ellen 5percig kitartottam egyet asszem fejbe is lőttem...sorry

Nos, akkor eljutottam odáig, hogy nem maradhatok szégyenben.

Kezdődtek az események csütörtök délután, amikor megtudtuk, hogy kicsit többet kell dolgoznunk a dolgainkon. Soloviel értesített engem meg Shivant a helyzetről. Kaja bevásárol, hangulatjellegítő izék kitalál, táskába táraz, egyebek. Kapkodás ezerrel. Lett egy szép kis 50kg-nyi tartalommal rendelkező málhazsákom. Szép, meg nagy, meg mindenbelefér - de iszonyúan vágja az ember vállát. No mindegy. Itt kicsit kételkedni kezdtem abban, hogy jó játék lesz...

Majd másnap, találkozás.
Odaért mindenki időben, kellemesen telt a vonatút, majd felmásztunk (megtenném kifakadásomat: _MIÉRT KELL MINDEN LARPNAK HEGYEN LENNIE MESSZE AZ ÁLLOMÁSTÓL?!?!?!_ )a helyszínre... és közben belefotottunk két olyan aranyos, édes, brünytyümpüntyüm kiskutusba, hogy csak na...
Beléjük:
Éppen a csalitosba másznak be


Éppen a Soloviel által nekikadott sert iszogatják


Sajnos azokat a momentumokat, nem tudtam megörökíteni - nomeg bocs a ritkafos minőségért - amikor a legédesebbek voltak, pl. Soloviel karjában/az én karomban, mikor puszizkodnak egymással, stb.

No mindegy.
A játék előtt volt egy kis vita - hogy önjelölt nemes karakterem feloldozható-e a kardot behozni tilos! szabály alól. Mert erőforrásilag szarul álltunk elősztoriba illett... na mindegy. Erre majd később visszatérek, de itt egy picit elborult aggyal kijelentettem nem gyengén cinikusnak/irónikusnak szánt mondatomat, melyben azt üvöltöttem, hogy: "Akkor ragaszkodjunk konzervatív seggfejként az előre lefektetett szabályokhoz, és vessük el a kezdeményezőkészséget, az intuitivitást és a szabad szellemet, intelligenciát. Mostanáig így gondolom.

Majd IN-time - berendeztük, csinosítgattuk a kocsmát, amennyire csak tudtuk, békésen álltunk mindenhez (kivételt képez, hogy egyszer összevertem Koppányt, mert gúnyt űzött a művészetemből ), aztán a megszerzett energiacella, ami a rádióhoz kellett eltűnt. Itt elpattant valami, Koppány, aki akkor gyanúsnak tűnt, mert mindenfelé kavarta a szart... nos leütöttem, elhurcoltuk, átkutattuk, majd kezét összeláncoltam (nem gyengén... igaz Skalle? ) és nekiláttam kifaggatni. Ezt a "faggatást" (üvöltés, rugdosás, és egyéb finomságok) hallgatta végig Pangloss, alias Behajtó. És ahogy másnap OUT-ban beszélgettünk, mondta, hogy rendesen felállt a nem létező hátán a szőr az egésztől...
Körülbelül ilyen magasságban érlelődött meg bennem az elhatározás, hogy agyműtét, mert már sokan felhívták rá a figyelmemet, hogy nem vagyok valami épelméjű... (Retrogád amnézia, súlyosbító tényezőként mániás-depresszióval, megtámogatva egy csipetnyi hisztériával... finom, mi? ) szóval a régi jól bevált módszer - vascső elő, magam izomból fejbecsap. Élljen! Doki ott szörnyülködött... majd rendberakott.
És amire büszke vagyok - a pénteki játék első és egyetlen szándékos gyilkossága. Összefutottam Kölyökkel... ő meg se szó, se beszéd rámlőtt fél méterről... és most emlegetem fel a kardos incidenst - ha akkor engedélyezik a kardot, akkor halott vagyok. Mert a golyó a "vascsövet" találta el. Pár pillanatig nézünk, majd kitörtem a nyakát...

Az alvás része a dolognak egyáltalán nem sikerült... hideg volt, kosz volt, begörcsölt a combom, végül feladtam. Majd találkoztam Nagashal, aki hasonló problémákkal küzdött és lesétáltunk Isaszegre, és vissza. Utána baráti eszmecsere pár emberkével, komfortosítása a kocsmának egy tűzgödörrel, stb.

A szombati játék számomra kaotikus volt. Jó volt, hogy szereztem egy shotgunt, majd összekovácsolódott a nép... végül a rádióüzenet tönkretette az egészet, és onnatól kezdve, frissen gyógyult elmém ismét kezdett megőrülni. Főbb sérülések, listázva: Desmond szétlőtte a gyomromat - a hős Keruak felcser rendbehozott egy stimpakkal míg Doki oda nem ért. Nyilvesszőt kaptam a vállamba - nem húztam ki, így Bicsak mester rendbetett. Egy raider átlyuggatta a tüdőm (miért mindenki a jobb oldalomra célzott? a szívem ellenkező oldalt van... ) amit a kedves vérvevő néni rendbehozott. Az utolsó, hatalmas csatában kétszer kaptam lövést a karomra (egyszer jobb, egyszer ball... Kryx-től és Keruaktól) amiket két loot-olt Stimpak segítségével meggyógyítottam. A többi - csodával határos módon csak súrolt. Szóval baromi jó volt. Csak keveset tudtam tenni, hisz maroknyian voltunk, rosszul felfegyverkezve... és különben is... mi nem akartunk semmi rosszat.

Csak túlélni.
Végülis baromira élveztem a dolgot, bár néha akadtak kétségeim, hogy most ki mire megy rá... airsoft, vagy szerepjáték...?

És most nagggyon csúnya, gonosz dolgot teszek, és beszólok.
De ha nem mondom ki, akkor csak emésztem magam.
Keitel-t egyszer láttam szerepjátszani, mikor legelőször találkoztunk, megkérdezte, hogy ismerem-e xy-nőt. Utána már csak taktikus lépésekkel (IN-ben nagyon ki is röhögtem...) fegyverével hadonászva és azt használva láttam csak...
Mostmeg ha jól olvasom a fegyver erősségén van kiakadva. Mármint a szabályozáson.
Ezt meg kellett említenem. Ez van.

Lényegében összeszedtem a dolgokat. Majd ha van még valami, ami eszembe jut, illetve amire reflektálok, akkor születik újabb poszt. Most elégedjetek meg ennyivel.

Üdv,
"Vitéz" Harkányi Levente
Bajtemetés Sheriffje

Egyébként a stimpak használatához én is szólnék, mert egyvalaki tartotta be ami rá volt írva (és az sem mi voltunk mondjuk nekem nem is volt rá szükségem mert csak halálos sebet kaptam)... tehát a sokktól használója elájul!
Keitelt én láttam vizet eladni
Damien amikor a "bolond" nemes szerepében járkáltál abszolút meg voltam győződve hogy tetetés az egész és a cél információgyűjtés.
A banditák meg amúgy jól nyomták . Arról amit Artemis mesélt: kifogy a lőszer a tárból. Berohanok a hangárba, keresek a szememmel, nincs-e valahol valami lőszer. Közben vártam mikor bukkan fel Artemis kezében a shotival. Gondoltam legalább szép legyen: letérdeltem a földre, magasra emelve az mp5-ömet. Ekkor égi szikra: egy korábbi harc során kivettem a táramat hogy cseréljek, mert nagyon kevés volt már benne a lőszer, de még kell lennie benne néhány darabnak. Gyorsan betettem, megkerültem az épületet, és pont Artemisék hátába botlottam. Amúgy 4 lőszerem volt benne . Ezt a szép kis csatát követően történt az "úristen, fejbe lőtte magát" jelenet.

Időközben eljutottam oda, hogy magam is megírjam az élménybeszámolómat, ellenben előttem már megtették mások, így csak két dolgot emelnék ki.

Először is azt, hogy hosszú idő óta ez az első szervezésem, amivel úgyahogy elégedett vagyok. Persze, ez sem tökéletes, vannak hibák, amiken javítani kell, és vannak dolgok, amik nem kerültek be a játékba, de az eredménnyel végülis meg vagyok elégedve, hiszen az eddigi 50-60%os szervezési aránnyal (tervezett és végül ténylegesen játékba kerülő dolgok aránya) ellentétben kb 90-95%ra saccolom a bekerülés arányát.

Másodszor is, amit nem győzök elégszer kiemelni: Szerintem marhajól sikerült kihoznia mind a résztvevőknek, mind a véletlennek a Fallout világának fanyar, ironikus humorát. Egyetlen példát mondok csak, konkrétan azt amikor Skalle bement a seriffhez a kocsmába, hogy megkérje, kössenek békét az M30-al. Abban a pillanatban ahogy Damien rábólintott, hogy "rendben, legyen béke", már repült is be a sárga gázgránát az ablakon (ráadásul tévedésből )

Jó volt. Volt szerepjáték, minimális OUT rinyálás, izgalmas harcok és dzsindzsázások.

(Viszont nem értettem, hogy egy gyomorseb miért gyógyítható hiphop stimpackkal... főleg akkor, ha a lándzsa a target hátán jön ki. A gyógyító cuccok hatását és ezek kijátszását, a testtájak szerinti sebzések rendszerét meg a bizalmi elvérzést még át lehetne gondolni...)

Derszu: a te szemszögedből még nem hallottam sztorit h mi történt a lőszerkifogyás után de ezek szerint kedves LKM-es társad mentett meg mert nem tudtam utánadmenni az ő golyózáporától...a tarkónlőtte magát...hát basszus...ott szó szerint a holtak is röhögtek... nem bírtam abbahagyni, de Cápán télleg nem kell meglepődni...ő ezt is elhiteti bárkivel aki az M30 szeme láttára pakolja ki a boltot mosolyogva úgy hogy két őr őt nézve nem veszi észre...sokszor lelőtteék..megérdemelte...de elmaradhatatlan fallout arc

Élménybeszámolás from szervezői oldal 2.0: Számomra is igen jónak számított ez a játék. Az Alariusi Expedíción kívül nem volt még ilyen jó tárgybekerülési arány, bár sztoriszálon kicsit gyengébb lett a végjáték mint terveztem. Cserébe soha még ennyire nem élveztem szervezést és magát a játékot mint résztvevő.
A költségvetési célokat is kb sikerült tartani, leszámítva azt a néhány egyént akik voltak olyan kedvesek és pénteken délután szóltak hogy mégsem jönnének miután mer a terepbérlés le volt fixálva. Persze amennyiben korrekten rendezik a rájuk eső részt akkor no problem.

Ashi: A Stimpakek hatása elsősorban az, hogy begyógyítja a sérüléseket függetlenül azok elhelyezkedésétől. Ha valakinek a gyomrán-belein áttolsz egy lándzsát-golyót-nyílvesszőt, akkor az nem hal meg azonnal így bőven van ideje a stimnek hatnia. Megjegyzem még egy tüdőlövés is ad elég időt arra hogy beadják a cuccot. Legfeljebb abba lehet belekötni, hogy milyen fertőzések és szennyezések kerülhetnek a szervezetbe egy ilyen seben át, de szerintem ez már szőrszálhasogatás lenne.
Ugyanakkor tény, hogy kicsit gyengébbre terveztük az eredeti hatást, viszont az is igaz, hogy nem hoztuk be játékba az összes stimet. Végül jobbnak tűnt sok felgyógyult sebesült, mint mégtöbb "feltámadó karakter". Így is Jézusüzemmódban nyomultátok végig a játékot (tisztelet annak a néhány kivételnek akik nem haltak meg, vagy akik halálukat elfogadták játék végén).

UI: egy kis segítséget kérek: http://picasaweb.google.co.uk/lobster1978/Prijot82# képtárban a hiányzó-hibás arcokról lécci tájékoztassatok. Hirtelenjében felírtam aki eszembe jutott, de nem vagyok benne biztos hogy mindenkinek a legmegfelelőbb nevét találtam meg...

Nem látom például hős Krukovunkat Magitort

Meglátásom szerint, ha OUT-nevek vannak felírva, akkor Tic-Tac = Frozen Flame.

A sok utólagos vitázás ellenére eléggé tetszett a játék, úgyhogy leírom azokat a dolgokat, amik tetszettek, a többit máshol megvitatjuk.

A szabályrendszer szerintem jó volt, ezen tényleg nem múlt semmi. Ha hozzá sem nyúlnának az sem zavarna nagyon.

Volt egy pár limitált cool dolog, amiben keveseknek volt része, de közéjük tartoztam, ezek:

Füstgránát használata: Hát amikor begyulladt úgy beszartam, hogy öngyújtóval együtt elhajítottam. Nyílt téren sajna nem szuperált, még taktikai takarást sem adott, de azért próbálkozni jó volt vele.

Hideg fényrudak: marhára vágytam arra, hogy szétdobálhassak pár ilyet valami sötét alagútban, mint a filmekben, és ez össze is jött.

Kutatás a bunkerban: elég jó hangulatúra sikerült, itt használtam az előbb említett fényrudakat, a visszaszámlálás, és az időhiány miatt elég jó lett, szinte filmszerű. Érdekes, hogy mások is csak pisztollyal mentek be, bár sejthettem volna, hogy itt nem lesz mumus, de mégsem így gondolkodtam akkor. A német visszaszámlálás, és a saját lihegésem hallása elég jó hangulatossá varázsolta ezt a röpke tíz percet, közben végig világítottam a földet, nehogy botlódrótba akadjak.

Lakatnyitás: csak az elitnek? Egy lakat került a játékba, na szerencsére épp ott voltam, és kinyithattam, el is kértem, akinek megmutattam, annak tetszett a dolog.

Ezen kívül egész jó volt kereskedni, szerencsére volt mivel, az öngyújtó a végére tényleg értékesebb lett, eladtam, és vissza is vásároltam párszor. Kántoron kívül mással sajnos nem nagyon tudtam kereskedni, kevés kivétellel, egy energiapalackot, és pár flakon vizet tudtam eladni.

A lakótársaim jófejek voltak, jó volt velük taktikázni.

Főbb összecsapások:

Második nap volt az első komolyabb összecsapás, a raiderek a bunkerunkban kotorásztak, a két LKM-es előről, Én az épületet megkerülve hátulról támadtam, Őket sikeresen kifüstöltük.

Raiderek a dombtetőn, no altató gránátot nekik, de azt elfújta a szél, ezért maradt a lövöldözés, de ismét sikeres lett.

Ami már nem, ismét a raiderek a bunkerunkban, el akarták venni Nagyezsda ládáját, hát sajnos útban voltam. Itt volt egy pici vita, szerintem Én lehettem a hunyó, mert egyszer eltaláltak, de úgy véltem, hogy olyan embertől, akit már előbb lelőttem. Szerencsére mikor ezen egy pillanatra elgondolkodtam más lelőtt, így igazság lett, mert ha az első lehet nem is, de ez biztos érvényes volt, és közben nem lőttem le senkit. Utólag átbeszélve nem lett összeveszés szerencsére.

Második körben az áll oroszok kotorásztak a bázisunkban, no itt engem igen hamar kilőttek. Én is lelőttem valakit reflexből, de gyorsan szóltam is, hogy él, mert engem már hamarabb elkaptak, így is volt, Ő is így látta, tehát semmi vita nem volt abból, hogy Ő jogosan folytatja a játékot.

Harmadik körben a végén ismét a raiderek, ezúttal a kis épületben, kettőt leszedtem, azután az ajtón kilépve szájba lőttek. Nem is panaszkodom, mert megérdemeltem, ez a karma, kicsit örültem is, hogy nem csak Én vétek, de azért nem árt jobban figyelnem.

Még ez előtt volt egy sikeres akció, amikor az áll oroszok ásták be magukat a domb tetejébe. Na itt jó sok lőszert ellőttem messziről, végül egyik tárból a másikba kellett áttölteni, hogy kijöjjön egy egész, szerencsére erre az állóháborúban fedezék mögött volt idő. Kántor az egyiket leszedte shotgunnal, Én egy kerülővel leptem meg Őket, így lett vége. Itt azért nem voltam túl finom, ezt jogosan tették szóvá, és el is fogadtam a kritikát, szerencsére nem vesztünk össze, elég megértőek, és elnézőek voltak.

Nem írtam le minden eseményt, csak a nagyobbakat. Gyakran volt a csapatunkban baráti tűz innen-onnan, de szerintem ez is hozzájárult a játékélményhez.

A legjobb jellemjáték talán Leonov-é a hiteles akcentusa miatt, ez nem lehet túl könnyű dolog.

A játéktárgyak végre igazán jól néztek ki.

Edit: Ja igen, sajnos Annamáriára (Eva Green-re) hiába vártam, nem jött el. Bár lehet, csak azért, mert nem szóltam neki a játékról.

sorry nem tudtam hogy szájbalőttelek :S ha a ez a karm dolog működik én előre visszakaptam derszutól mp5el 5méterről 5x....egyik épp a járomcsintomat találtam eg mivel ez volt sz első halálom a játékban kicsit megrettentem h ilyen fájdalmas lesz a játék de szerencsére legközelebb csak a kis airsoft összetámadások alkalmával kaptam golyónyomot
(elnézést a fájdlmas emlékek kimaradtak a leírásból)

üdv

u.i.: Keitel szégyeld magad...igazán elküldhetted olna neki a meghívót... szívesen láttuk volna, és biztos vagyok benne, népszerű tagja let volna a csapatnak de ki az az Edit? (szar volt tudom nem kérek tockost)