Rivergard 3 - Aftermath

Mikor Rothen von Holmgard megérkezett a királyi várba végre úgy tűnt, hogy Krannon megmenekül a biztos pusztulástól. Akkor még senki sem tudta, hogy Krannon pusztulása valójában aznap fog elkezdődni. Miután egy királyellenes báró, Gilbert le Rouge megölette Holmgard grófját Krangard Katedrálisában egyre inkább kiéleződött a helyzet a várban, mindenki egymásra mutogatott, hogy mégis ki a felelős a gyilkosságért. A feszültséget csak fokozta Tell-Nagash bérgyilkosának, a tulkui származású Tenzin Zongzhének az érkezése, aki felesküdött, hogy segít Tulku ellenségének Tell-Nagashnak, amiben csak tud, mivel a mostani Tzok központú tulkui vezetés elpusztította városát, Bardut. Tenzin egy a mágusok által elfogott tulkui követ, Tien Langjü szerzetes szerepét eljátszva tovább hangolta a várbélieket egymás ellen. Az első komolyabb gyilkosság Kaspars Bronius, a királybíró halála volt, akit a barbárok vezére, Theodulf öletett meg, mivel megnyilvánulásai alapján úgy ítélte meg, hogy Kaspars a hatalmat akarja. Nem sokkal ezután érkezett a krannoni barbárok fősámánja, Bran Krangard várába, hogy tárgyaljon az érsekkel a barbárok szellemhitének államvallásként való bevezetéséről. Sajnos nem túl sok mindent sikerült megtárgyalni, mert nem sokára Theodulf is meghalt a király udvari mesemondójának, Salihnak köszönhetően. Theodulf után rövid időre vette át a barbárok vezetését szárnysegédje, Alarik és még egyszer, utoljára összehívták a királyi tanácsot, hogy rendet teremtsen, ám pont ellenkezője történt; Siegfried király és Gottfried, a sekrestyéslovag közötti feszültség felszínre került, melynek következtében az egész trónteremben eluralkodott a fejetlenség és Alarik parancsára kezdetét vette a mészárlás, melyben odaveszett a király, Dietrich érsek, valamint maga Alarik is. A főurak biztos halálához természetesen a tulkui Tenzin is nagy részben hozzájárult. A felhergelt barbárok, kiket a sámán is bujtogatott Raginwald vezetésével akit csak értek legyilkoltak a várban, majd kitörtek a városba, ám ott már egyre inkább zúgolódott egy barbár ellenes polgárokból és köznemesekből álló tömeg, akik elfogták az őrjöngőket és felakasztották őket. Eztán uralkodott el igazából a káosz Krannonban. Mikor Theodulf serege Gainas fia Eurik pacifikálása után értesült vezéreik haláláról a krangardi várban feldühödve kivonultak Krannonból új hazát keresvén. Útjuk közben feldúlták Khorsfoix városát és megölték Gilbert le Rougeot is, aki von Holmgard halálát intézte, majd továbbhaladtak Lüxosz elnéptelenedett vidékeire és ott telepedtek meg. Mindeközben Hadrosz bevette Stolzburgot és meg sem álltak egészen Krangardig. Előrenyomulásukat az is segítette, hogy Tell-Nagash Holzgard urának, Gerhard Kettlernek ígérte a krannoni trónt és így a holzgardi seregek is csatlakoztak a hadrosziakhoz. De nem csak Hadrosz indította be a hadigépezetét, hanem Lah'Moran, mely a meggyengült Khorsfoix őrgrófságot és Holmgard tartomány seregeit elsöpörve úgyszintén Krangardig jutottak, valamint Corax is, áttörve a Kranharg-szorost. A három sereg aztán Krangardban találkozott, a hiszékeny Gerhard Kettlert kivégezték, Krangardot, Krannon egyik szimbólumát pedig Tell-Nagash jóváhagyásával a földdel tették egyenlővé, Krannon földjét pedig a három ország felosztotta egymás között. Egyedül a Roanne von Isengrin vezette Isengrin tartomány tarthatta meg valamelyest önállóságát Khaldun Ankh'Nalith mágus közbenjárásának köszönhetően. Az Ősforrás barlangjára Krannon ellenségei nem akadtak rá, beomlott, állítólag még Kranfrüchtling, a Forrásszökevény halálával egy időben. Pár hónappal később sorozatos támadások után Vorthel völgyét is elérte Tell-Nagash hatalma, I. Astenasust pedig kiadták Coraxnak ahol aztán árulónak nevezték ki és karóba húzták. Tell-Nagash és Tulku között most már valóban csak a törzsi háborúkban meggyengült szkírek, valamint Rivergard városa áll. Talán a szellemek megkímélik a barbárok szent városát...

Ami a krangardi vérengzés túlélőit illeti, nos...
Tenzin Zongzhe a sikeres küldetés után visszatért Tell-Nagashba, ahol a mágusok megjutalmazták, ám feladata még korántsem ért véget és még sokat kell dolgoznia azért, hogy Tzok elnyerje méltó büntetését.
A király mesemondója, Salih, aki a Yath-sivatag földjéről érkezett és utólag sosem kiderült indokok miatt, melyek között egyesek személyes ellentéteket, mások pedig a tulkui közbenjárását sejtetik, megölte Theodulfot elmenekült Krangardból és állítólag ő is Tell-Nagash felé vette útját.
A trónteremben történt mészárlást túlélő Gottfried lovag a fejetlenség hírére érkező Justus Danzig királyi testőr, Karl von Freikorps, a stolzburgi hírnök és Elfreda a vár őre a vérontás elől bemenekültek a vár kazamatarendszerébe, majd mikor kitisztult a levegő a Katedrálisban egy városi őr valamint Hilda Meyer, a meggyilkolt királyi testőr, Isabella Mortens, azaz Isabeau de la Marteille fegyvernöke társaságában elmondtak egy utolsó imát Krannonért. Tisztában voltak vele hogy immár túl késő új királyt választani, Tell-Nagash és bábjait pedig már lehetetlen megfékezni, így Gottfried vezetésével magukhoz vették Kranhírn koronáját és elmenekültek Krangardból. Azóta is bujdosnak Krannonban, ámde követőik száma egyre növekszik. Habár formálisan már nem létezik Krannon, de vannak még akik szívükben hordozzák az Ősforrás erejét.

Krannon Mindörökké!