Rivergard 5 - Aftermath

Több mint nyolcszáz évvel ezelőtt történt, hogy a tulkui származású Ratna Nangdzö Tsengron legyőzte Hrånland három legnagyobb fejedelmét, Véres Gorleiket, Ezüst Lokkirt és Jégszívű Ulvurt, majd királlyá koronáztatta magát Vörös Ragnar néven. Első királya uralkodása alatt a norgok országa látott egyszerre gyarapodást és pusztulást, hatalomvágya a végén pedig kishíján egész Krignost pusztulását jelentette...
Miután Ragnar, serege maradékával és az utolsó életben maradt szellemlátókkal Varmgard szigetére menekült egykori barátja, a Fekete Sámán által irányított holtak serege elől, felépítette erődjét a sziget legmagasabb pontján és kiadta parancsba sámánjainak, hogy találjanak egy módot arra, hogy a Holtak Pörölyét – mely az élőhalott harcosok elátkozott lelkét a világhoz köti – végleg elpusztítsák. Az öt sámán, Arn, Kol, Gaut, Hjar és Fridleif a király legnagyobb bajnokát, Sculf Valfarsont akarták egy rituálé segítségével felruházni az Örökkévaló Szellemek erejével, aki aztán így képes lesz dacolni a Fekete Sámánnal és seregével, majd elpusztítani a Holtak Pörölyét. Sajnálatos módon a szellemlátók kudarcot vallottak, a mágia túl sokáig tartott és a holtak a rituálé közben mészárolták le őket, melynek köszönhetően nagy mennyiségű mágikus energia szabadult fel a környéken. Sculf megkapta ugyan a szellemek erejének egy részét, de így a halandó és a természetfeletti lét határán ragadt, egy gyötrelmes állapotban. Miután Ragnart is legyőzték, a király utolsó szavaival elátkozta a Fekete Sámánt, hogy az többé ne használhassa a Holtak Pörölyét, Sculfot pedig megbízta a fegyver őrizőjeként. Ragnar akarata szerint és a Szellemek tanácsára – hogy még nehezebb legyen hozzájutni a Pörölyhöz – a harcos feloldotta a Pörölyt a hegycsúcsot körülvevő mágikus energiákban, melyek így a szigeten ragadt holtakat is távol tartják a környéktől. A fegyvert ezek után már csak akkor szerezheti meg bárki, hogy ha ezt a temérdeknyi mágikus energiát egy pontba gyűjtve újra materializálják, majd utána legyőzik az őrzőt, Sculf Valfarsont, aki azóta egy Gorm nevű öregember formájában él Ragnar erődjében...
A félbeszakított rituálé hatásai azonban nem csak Varmgard szigetén érződtek. Az Örökkévaló Szellemek erejének egy része a világ egy másik mágikus gócpontjában csapódott le ismeretlen indokok miatt, ahol így manifesztálódott az Erdőszellem Gyermeke. Valódi rendeltetéséről önmaga sem tudott, és sorsa beteljesüléséig egy fiatal lány alakjában bolyong zavartan és céltalanul a világban.

Vörös Ragnar halála után vagy nyolcszáz év telt el, hogy távoli leszármazottja, az ifjú Armar Ulftharson az átkozott Fekete Sámán jóslatait követve negyven emberével együtt Varmgardra lépett, hogy megszerezze a Holtak Pörölyét. Armarnak sejtése sem volt róla, hogy csapatuk negyvenegyedik tagja, a déli származású Fearghus fia Kildar testében, a Fekete Sámán mestere, Razakhel, avagy a mélység egyik leghatalmasabb szelleme szunnyad.
Armarral nagyjából egy időben a Tulku szolgálatában álló hrånlandi trónbitorló, Vidkun serege, Kettil Alfengr vezetésével, valamint a Tell-Nagash szolgálatában álló Andronikos Argyros nevű kereskedő által felbérelt teuþazi zsoldoskompániák, Vultuulf fia Thidrek vezetésével is a szigetre léptek, hogy megszerezzék a Holtak Pörölyét és eljuttassák mestereikhez. A Sors gondoskodott róla, hogy itt gyűljenek össze a világ legfontosabb entitásai; a zsoldosok seregében ott volt az Erdőszellem Gyermeke is, akire Thidrek emberei még pár évvel ezelőtt találtak rá és Aldának nevezték el.
Mind a három sereg óriási veszteségeket szenvedett mire feljutottak Varmgard hegycsúcsára. Először a tengeri vihar, majd a holtak támadása tizedelte meg soraikat, Vidkun seregének történetesen csak egy túlélője maradt, de őt is megölték mikor később Ragnar erődjében megpróbált merényletet elkövetni Armar herceg ellen.
A harcosok a hegycsúcson találkoztak a zavarodott öregember alakjában élő Sculffal, egy nap leforgása alatt kiállták a próbákat és megfejtve Ragnar titkát felnyitották az első király sírját, Armar pedig magához vette felmenőjének ősi kardját és az amulettet mellyel a Pörölyt használhatja. Napnyugta után végeztették el a rituálét az elátkozott harcossal, mely a Holtak Pörölyét újra anyagi formába öntötte, de ugyanakkor megszűntette a mágikus energiákat is, melyek megvédték a helyet a holtak támadásaitól. A rituálé elvégezte után Razakhel teljesen átvette az irányítást Kildar teste felett, de miután sikertelenül próbálta megölni az este folyamán a herceget és elragadni tőle Ragnar kardját – mely bukásának kulcsa – elhagyta a hegycsúcsot hogy összegyűjtse élőhalott seregét, mellyel másnap az erődöt megostromolhatja. Armar és életben maradt emberei (köztük az időközben a hercegnek felesküdött Thidrek, és Alda, az Erdőszellem Gyermeke) számára az éjszaka hátralevő része nyugalmas volt, egyedül az Urdmarkból érkezett sámán, Gudrún hagyta el az erődöt a Szellemek sugallatát követve.
Másnap a herceg sikeresen kiállva Sculf utolsó próbáját magához vette a Pörölyt, majd felkészültek az erődben Razakhel támadására. Habár sokáig tartották az erődöt végül nem bírtak a holtak megszámlálhatatlan hada ellen. Miután Armar arról is megbizonyosodott, hogy a Mélység Szellemének hatalma mellett a Pöröllyel nem képes irányítani az élőholtakat, embereivel menekülőre fogta. Egy titkos járaton keresztül a pár túlélő elhagyta az erődöt és kijutott a vadonba, ahol aztán Alda segítségével sikerült is rejtve maradniuk a holtak fürkésző szemei elől. Razakhel rövid idő után feladta a kutatást a herceg után, és összegyűjtve Varmgard összes élőhalott harcosát elhagyta a szigetet. Útja azonban nem Krignostba vezetett, hanem keletre, a Fekete Lápba, feltehetőleg, hogy ott növelje tovább erejét, mielőtt a halandók ellen vonul. Visszatérte így titok maradt a világ számára, mely még mindig Tulku és Tell-Nagash konfliktusával volt elfoglalva.
A holtak távozása után Armarék visszaindultak Mímsborgba az egyik megmaradt hajóval, melyet a sziget partján találtak. A herceg visszatértét az urdlingok és az oda menekült hrånlandiak kitörő örömmel fogadták, majd elkezdték szőni a terveket Hrånland visszafoglalására. A hadjárat megindítása előtt Armarnak viszont még maradt egy elintézetlen feladata. Aldával az oldalán ismét felkereste a Fekete Sámánt és ígéretéhez hűen feloldozta a kárhozott vénembert Ragnar átka alól. A Fekete Sámán megköszönte, majd kijátszva a herceg figyelmét megpróbálta elragadni tőle a Pörölyt, de az Erdőszellem Gyermeke egy különös sugallattól vezérelve közbelépett, és erejét elsőként kimutatva legyőzte a hitszegő sámánt és véget vetett több száz éves életének.
Pár héttel később, Armar miután nagy számú seregével partraszállt Hrånlandon, híre futótűzként terjedt szét az országban. Mikor a norgok tudomást szereztek róla, hogy nála van a legendás Holtak Pörölye, százával álltak át hozzá Vidkun seregéből. Ulfthar fia úgy nyerte meg a hadjáratot apja trónjának visszaszerzésére, hogy nem is kellett használnia a Pörölyt. Mire a fővárosba, Skallenfjordba ért, már úgy vártak rá, hogy a Keselyű Vidkun feje a kapu fölé volt kitűzve. Így történt, hogy a fiatal herceg kezében a Holtak Pörölyével és Ragnar kardjával elfoglalta Hrånland trónját Armar királyként.
Ami a sámánt, Gudrúnt illeti, ő azt a bizonyos sugallatot követve szintén elhagyta Varmgard szigetét, de ő is a Fekete Lápba indult, hogy ott várjon Razakhel érkezésére, és hogy kiderítse mire is készül azon az elhagyatott vidéken...

A krannoni időszámítás szerinti 1469-es év mindkét világhatalomnak szerencsétlenül alakult. Míg a Tell-Nagash ellen küzdő krannoni ellenállás egy renegád mágussal egészült ki, a Tulku szomszédságában lévő Hrånland egy szokatlan mágikus hatalommal rendelkező uralkodó alatt függetlenedett. Lassan kezd érződni hogy hátrányos helyzetbe kerülnek a világbirodalmak, de közel van már az az idő is, hogy egymásra lecsapjanak amíg viszonylag erejük teljében vannak. És mialatt a hatalomvágytól elvakítva lángba borítják a világot, addig a Fekete Lápban rejtőző démoni erő csendben figyeli az eseményeket...