Vívás: technikák, tapasztalatok és útmutatók

Belzee írta:ezért van egy kovácsolt 12-es egykezesem balkézi hárítótőrrel és egy 12-13-as másfélkezesem, neked meg kovácsolt kard helyett köszörült késed (messer=kés németül) ha mejbevernek izomból akkor is megérzed főleg ha a másfélkezest konzervnyitóként fordítva lóbálva közelítik feléd

Leó miből gondolod hogy az az anyag nem kovácsolt? Pedig az gépi kovácsolt, és utána lett köszörülve majd edzve, mint minden kardkészítő aki tömegcikket készít, vagy elérhető árú cuccot. Bár nem láttam a spádédat, arról nem mondok semmit, viszont alapvető tapasztalat hogy az átlag kovácsolt kardpengék, amik megfizethető nekünk egyszerű halandóknak, azok általában olyan minőségű vagy még rosszabb szokott lenni mint egy általunk köszörült kard. Már csak technológilaig is mert míg egy köszörűlésnél már az a anyag adott minőségő nem ég bele szennyeződés se az alak formálásánál, sem edzésnél, míg kovácsolásnál roszabb a helyzet mert ha nem megfelelően készítik elő már csak a kokszot megy tele szennyel az acél, és ha csak laprugóból formára ütik akkor csak kevésbé szennyeződik, viszont ha damasztolják és jó sok réteget hajtanak, akkor a kard belselyébe is kerül, a rétegek nem kötnbek össze, pikkelyesedni és bomlani kezd, lásd Jáni ilyen "teszt" kardja amit a múzeumban csináltak.

Gem Kapocs írta:
A vércsatorna egyetlen dologra való, hogy kikönnyítse a kardot. Nem merevíti, erősíti a pengét, mechanikának tessék utánanézni, merevséget a legnagyobb keresztmetszettel számolunk ami a vércsatorna bekörszörülésével csökken!

Khm... Ez egy félreértés amúgy, igen is merevíti a kardot bizonyos szempontból. Nem lesz tőle erősebb persze de merevebb hatása lesz ha oldalról ütik meg(már ha jól van megcisnálva a vércsatorna). Pont a kisebb önsúly és a nagyobb maximális szélesség miatt. Amúgy van ahol csak dekorációs elem mert nincs értelme.

Szerk.: Csak nem bírtam ki hogy ne szítsam tovább a kedélyeket, de valamit még hozzáfűznék zárójelben.

Szóval az alapján amit a mechanikáról tudok nem elképzelhetetlen számomra, hogy egy jól elkészített vércsatornás hosszúpengéjű kard jobban viselte ha oldalról rávágnak mint a vércsatorna nélküli. Mitöbb az I idom nem véletlenül I idom... Nyilvánvaló halfswordben a vércsatorna nélküli kard az erősebb, de ha lazán van tartva a penge és rávágnak oldalról a vércsatornásban megeshet hogy annyival kisebb belső stressz keletkezik, hogy nehezebben törik el. Ki kéne próbálni de kicsit drága lenne. Egy dologban biztos vagyok egy bizonyos pengehossz alatt a vércsatorna csak gyengít a pengén, az egész a hullámmechanikájával (van ilyen szó?) van összefüggésben.

Hogyan ne fogjunk/tartsunk kardot.

No meg aztán a kifordult állás... stb. (És mennyire jó, hogy ezt a képet a "gyakorlások" mappából találtam...)
Mindenki jó valamire, ha másra nem, hát elrettentő példának...

Én szoktam hamis éllel vágni egykezessel is

Szerintem nem ilyen vészes a helyzet, Skalle a szokásos stílusában salapált egyet jobbról balra, és az amúgy is fostalicska nehéz kard lendületét nem tudta visszafogni, ezért a test- és kéztartása kifacsarodott és még Lekvár lándzsáját is elsodorta.

Graaaaaaooooowwwwwlll...
Szóval...
Ha a szélesség és a vastagság adott, a vércsatornás kard könnyebb és kevésbé merev.
Ha a szélesség és a súly adott, a vércsatornás kard merevebb.
Ha a vastagság és a súly adott, a vércsatornás kard valamivel merevebb.

A vastagság-merevség négyzetesen (vagy köbösen, lusta vok átgondolni rendesen) arányos, a szélesség-merevség pedig egyenesen. Tehát kétszeres vastagság minimum négyszeres (vagy nyolszoros, majd utánajárok) oldalirányú terhelhetőséget jelent, míg kétszeres szélesség csak kétszerest.

I-idom: a leggyakrabban felhozott indok. Az I-idom a VELE MEGEGYEZŐ SÚLYÚ laposvasnál vagy rúdnál merevebb. Feltételezem, az azért tiszta, hogy egy azonos befogási méretekkel rendelkező tömör test merevebb lesz.
...
További ajánlott olvasmány arról, hogy akkor most mi a jobb és korhűbb, a kovácsolás vagy a szikraforgácsolás.
Továbbá itt van egy kis tanulmány a hőkezelésről. Nem emlékszem, hogy említik-e benne, de pl. a 1080 acél már jól kezelhető differenciáltan, azaz el lehet vele érni 60+ HRC-t az élszalagon úgy, hogy közben rugalmas marad.

meg.: senkit se áll szándékomban fikázni. Külföldönis rengeteg mítosz kering a fegyverekről. Személyes kedvencem, mikor a rácsszerkezet tömörülését hozzák fel indokként a kovácsolás mellett, miközben hőkezelés közben nosizé, elhagyják az újrakristályosodási hőt. Azaz mindennemű szemcsefinomodás megy a kukába az edzés közben, a megeresztés végére pedig már gyakorlatilag köze nem lesz az eredeti szerkezethez. (kivételek persze vannak, pl wootz, ahol a cementitháló makroszkopikus szinten van jelen, azaz effektíve kompozit anyagnak számít. Na, wootzból spec. csak kovácsolással érdemes pengét kialakítani.)

Jelentős mennyiségű pluszinfó (legalábbis nekem, gondoltam, megosztom), hála a myarmoury.com két tagjának, akik dokumentálták Owen Bush kardkovács-szemináriumát.
1, Azé' tűnik annyira bucinak egy csomó eredeti egykezes gombja, mert számottevően keskenyebb markolattüskét használnak, mint én, így szükséges szereléksúlyból kompenzálni a kiesett tömeget. Mivel Owen is azok közé tartozik, akikre érdemes figyelni, ezért ezt megjegyzem - ezek szerint az enyéim túlbiztosítottak.
2, A vékony tüske mellett mélyebben vissza van lágyítva a penge töve, mint az enyémek, így nagyobb szakaszon lágyabb. Szintén érdekes, hogy a visszalágyítási vonal sokkal élesebb, mint az enyémeknél - ismét, túlbiztosítás a részemről, úgy tűnik, nem okoz akkora gondot az éles átmenet, mint ahogy gondoltam/számoltam, azaz a különbség elhanyagolható.
3, A markolatfát a tüskével égetik át - a lényeges az, hogy az általuk még jónak ítélt fa annyira szenes, hogy én már bőven kidobnám. Ismét túlbiztosítás a részemről.
4, A tüske markolatgombon belül futó része ilyesztően vékony és keskeny, én kb 35-40%al szélesebb és vastagabb tüskét használtam mindig. Meglepő módon, ISMÉT túlbiztosítás a részemről.
5, Nem új infó, de ráfér a sűrű ismételgetés - még a kovácshegesztés-specialista kardkovácsok IS köszörüléssel fejezik be a pengét.

Végeredmény: általánosságban minden kardot túlságosan is erősre csináltam, ami szükségtelenül sok időt vett igénybe. HA VALAHA is lesz újra műhely, két fő széria lesz, "normal" és "monster", felteszem, egyértelmű, mi lesz a különbség.

Viszont:



Magyarázd már el hogy mi itt a zornhau értelmezésében az újszerű-extrém. Akármennyit nézem nem jövök rá mi a poén, max annyi hogy hagyja erősre becsúszni a másik pengéjét és onnan reagál.

Nem is tudom, talán az, hogy a kéz lejjebb van a vágás kezdésénél, mint a végénél, ezáltal se nem a klasszik oberhau, se nem a vom tagból kipattintott langen ortba érő vágás, se nem a japánosan húzott szelés?
Egy-az-egyben bőven nem alkalmas mindenre, amire a zornhaunak jónak kéne lennie (de ez ugyanúgy áll a japóra, a klasszikoberhaura meg a lepattintottra), viszont magát az erőgenerálási módszert átgondolva kivitelezhető az, ami majdnem jól sikerült a te bucinehéz messered ellen az én jóval könnnyebb messeremmel. Mellékesen hangsúlyoznám a "majdnem" szót - a közel nonexisztens büszkeségem talán túléli, hogy egy vagy fél kilóval nehezebb és messzebbre súlyozott fegyver ellen nem igazán működött.
Értelemszerűen ez még mindig nem "végleges", "definitív", "tökéletes" megoldás, de eddig a MI tapasztalatunk szerint ez nyújtja az egyik legközelebbi eredménymátrixot a zornhauról írtakhoz képest. Találj jobbat, akkor meg azt fogom propagálni. Ha meg neked máshogy működik a leírtakhoz közeli módon, akkor metál, nem egy értelmezési különbség fogja kiváltani a kölcsönös rektális inzultust sztem, ha mind a kettő (vagy sok) működik.

Bo shudah. Nem azért kérdeztem mert nem volt jó amit csináltál, hanem mert nem értettem. Amikor próbálgattuk azzal voltam elfoglalva hogy ne basszalak agyon és közben ne nyársalódjak fel a messeredre
Tehát akkor ez tkp egy oberhausított zornhau egy kicsit hülyén de viszonylag validálisan megfogalmazva.

...azért fontosnak tartom megemlíteni, hogy a német "jelmondat" csak akkor helytálló, ha a másik is behatóbban ismeri akár a német, akár az olasz rendszert. Sima natúr embernek, aki nem fért hozzá egyikhez sem*, meglehetősen kevéske esélye van bármit is kezdeni azzal, ha az ellenfél egyszeres időben dolgozik.

*: ejtsd: többség. Nagyon szép, hogy ma mindenki a vívókönyvekből tanul, meg nincs is más megoldás nagyobbrészt, de nagyon torz képet fest a korabeli erőviszonyokról. Ringeck is azzal kezdi, hogy a könyve azoknak szól, akik már tudnak vívni, és hogy ő csak a Vom Tagból jövő dolgokkal foglalkozik. Namost, a későbbi nemsportember vívómesterek német oldalon jórészt Liechtenauerre és Ringeckre építenek, az alapok, amiket Ringeck láthatóan alapértelmezettnek tekint, nincsenek leírva. Tehát gyakorlatilag a vívókönyvestanulásos téma rendelkezik azzal az igen nagy hátránnyal, mint az egyszeri ember, aki általános után egyetemre megy, és fogalma sincs, hogy mit nem tud. Ebből jönnek aztán az olyan zseniális megjegyzések, mint pl Fiore nem is tudott vívni, mert egy csomó állása használhatatlan - pontosabban az adott emberkéknek (sok van) fogalma sincs, hogy hogyan kéne használni, de ezt nem mondhatják, mert oda lenne a renomé. Nekem sincs, megjegyzem.


Am Sonir, ha gondolod, kölcsönadhatom a delikvensnek a messeremet. Azért neki, mert a messerem kb egy súlyban van Ordallal (csak majdnem fél méterrel kisebb is), viszont majdnem 20 centin van a súlypontja, ami NEKEM kényelmes, más viszont megöleti vele magát.

(am tipikus példa a könyvekből kimaradt, alapnak vett dolgokra az Alte Hau, amit a "Doebringer"-ben említenek egyszer, azután sehol, pedig nagyon szépen megfog mindent, ami a támadó jobb oldaláról jöhet, azaz szinte mestervágás. Szintén kimarad a könyvek jó részéből, hogy a mestervágások majdnem mindegyike invertálható. Szintén kimarad a Zwerchau majdnem függőleges variánsa, ahol ALULRÓL vágsz bele a másikba.)

Összeröfenésben benne vagyok, de akkor már inkább én viszem ki Agyart Beszédes név, messer, ellenben tör-zúz-harap-szakít. Ha az ember súlyozatlan baltanyéllel gyakorolt előtte. Ha nem, akkor A - kirepül a kezéből az első megmozdulásnál B - magába/lábába állítja mert nem tudja kontrollálni C - még mielőtt akármit csinálni, kitöri a saját csuklóját. Megjegyzem, Agyar nehezebb mint Ordal. Csak ehhez van egy jó 45-50 centivel rövidebb összhossza.

Ahriman: Vajon miért néznek rám bután AE edzésen mikor könyvbeli dolgok helyett inkább arra alapozok amit közös gyakorlások alkalmával kitapasztaltam? hint: Igaz, mi is a vívókönyvek alapján indultunk ki, de kurvára nem szoktunk technikázni. Általában az odabaszok ha nem jön össze megoldom ahogy tudom az irányelvünk.
Mondjuk mikor zwerchet magyarázták tetszett az edző megjegyzése: "Alberből nem lehet zwerchet vágni." Előtte kapott tőlem 3 ember 3 találatot alsó zwerchből. És még csak nem is függőleges volt, inkább 35-40 fok környéki.
Szintén megjegyzem, annak ellenére hogy Eglar sem, Ahriman sem és én sem vagyunk azon a szinten messerből amin szeretnénk, a német jelmondat minden egyes alkalommal beigazolódni látszott. Ha én egy lábat vesztettem volna a másik egy fejet/kart, ha felvágott gyomorral fetrengtem volna kulcscsonttól szegycsontig nyitottam volna fel az edzőtársat. Meg nem utolsó az sem hogy a semi-contact miatt hiányzó erőt is bele szoktuk számolni, ami szintén nem mindegy, sem sebesség, sem az okozott roncsolás szempontjából (bár Agyarnál az önsúlya miatt szinte tök mindegy ), erről AEben megint csak agresszívan elfeledkeznek.

Ahriman írta:(am tipikus példa a könyvekből kimaradt, alapnak vett dolgokra az Alte Hau, amit a "Doebringer"-ben említenek egyszer, azután sehol, pedig nagyon szépen megfog mindent, ami a támadó jobb oldaláról jöhet, azaz szinte mestervágás. Szintén kimarad a könyvek jó részéből, hogy a mestervágások majdnem mindegyike invertálható. Szintén kimarad a Zwerchau majdnem függőleges variánsa, ahol ALULRÓL vágsz bele a másikba.)

Még jobb példa a kimaradt dolgokra a lábmunka, amiről konkrétan SEHOL nincs sokkal több annál hogy "ugorj előre ballal" - sok helyen nem is fektetnek rá nagyobb hangsúlyt, csak tudj triangelezni oszt jóvan, vagy még azt se (ld. indokolatlan mennyiségű haditornász). Tavaly ugyan az ARMA publikált egy nagyesszét arról hogy kielemezték indokolatlanul sok vívókönyvben a lábak állását, és ebből kisakkoztak némi lábmunka alapot amivel eddig senki sem foglalkozott, mi elbasztunk pár hónapot a kielemzésére és egy rakás ilyen látszólag "á nem jó semmire" technikát meg rajzot más megvilágításba helyez, szóval mi pl beépítettük a tematikánkba. Mivel a cikk szabadon hozzáférhető, ezért igény esetén linkelem a megfelelő topikban.

Random adalék: Egyébként ez a "nem tanult mindenki vívókönyvből a középkorban sem" érv elég gyakran előkerül a bullshitvívás védelmében is, viszont ettől függetlenül egy rakás dolog van, ami nem szerves része a vívókönyvek anyagának (szándék, élirányítás, ilyesmi), és mégis sokan megfeledkeznek róla a modern gyakorlók közül, pedig a kor harcosának - akár tagja volt valamely iskolának, akár nem - magától értetődő kellett hogy legyen.

Megjegyzem pont az tetszett meg anno a fórumban hogy lehetett mondani véleményt.
Mindegy, lényeg:
Ne akarjunk összehasonlítani egy civil és egy csatafegyvert, mert nagyjából annyira kapunk reális eredmény mint amikor egy ceruzát és egy tollat hasonlítunk össze. Más célú eszközök, eltérő felhasználással, ennyi.

off / még Gem véleményes megjegyzésére: Véleményt lehet mondani, ha az túlmutat az "ez a fegyernem szerintem szar"-on. Egyébként, ugyanúgy mint az "anyád - tiedé" jellegű postok, nem tesznek túl sokat hozzá a társalgáshoz. Ha szeretnél erre válaszolni, az offtopikban tedd meg.

Apropó lábmunka - a korábban emlegetett Die Less Oftenben bemutatták a Kali gyémántlépést, amivel félelmetesen jól működik minden mestervágás, ha Kriegbe akarsz roncsolni utána, ráadásul van közben időd transzmutálni a lépést egy klasszik háromszögbe (őszintén remélem, hogy ugyanazt értjük alatta ), ha "meggondolod" magad. Ez a módszer sincs sehol leírva, viszont ha egyszer láttad, onnantól már baromira triviális és egyszerű, és túl jól működik vele gyak. minden ahhoz, hogy el lehessen vetni. Úgyhogy bármennyire is vicces, FMA-ból pár dolog nagyon könnyen átültethető WMA-ra.

Egyéb kimaradt dolog - poleax és/vagy alabárd csatában való használatáról SEMMILYEN anyag nincs. Ami van poleaxra, az mind párbaj, amiből pár okos még azt is képes volt kihozni, hogy a poleax CSAK párbajban használatos. Viszont az ábrázolásokon látszik, hogy párbajszituációban azt mutatják, ami a vívókönyvekből lejön, viszont csataábrázolásnál nagyon máshogy fogják a népek.

Bullshitvívást nagyon nem célom védeni, még mielőtt bárki félreérti. Sokkal inkább azokra gondolok, amit más harcművészetek alapnak vesznek (főleg a FMA), mint pl az, hogy minimális elmozgással fegyverkontakt nélkül is szét lehet kapni a másikat. Jóóóóval többféleképpen, mint amennyire a vívókönyvek mutatnák.

Azért az FMA-t hozom fel általában, mert náluk még mindig van életben olyan mester, aki képzett ellenfelek ellen élesben bizonyított. Élesben = éles fegyverrel, ölési szándékkal.

(and on a side note, lehet, hogy nem lenne hülyeség az előző pár postot vágni vívásos topicba )

Vágás megtörtént, kicsit kavar van még az időrenddel de itt lehet folytatni merazjó.

Na, akkor érdemi megjegyzés a rapíros vidre. (Kildar leninjázott a vágással )
Látványos, hogy hány dolgot hagytak ki. Gyakorlatilag csak olyan technikát tettek be, amivel "igazolhatják", hogy a rapír egy kifinomult fegyver, kifinomult technikával, kifinomult stílussal. Értem a mögöttes propaganda-indokot, de ugyanannyira nem szeretem, mint a katana hypeolását.
Javaslom átolvasásra a kor párbajainak leírását. Érdemes megfigyelni, hogy hány ért véget közülük 10 percen belül - aki lusta átnézni, a többség tovább tartott. A szúrás NEM alkalmas szerkezeti sérülés okozására, csak igen kivételes esetekben VAGY széles pengével, VISZONT a széles penge kardnál jelentősen rontja a szúráscentrikus kialakításra való törekvést. Még egy tisztán átszúrt nyaki verőér is hagy majd' egy percet az áldozatnak, ami BŐVEN nem az instakill fight ender. Nem, egy átszúrt nyakú ember NEM áll le, mert a sokk miatt NEM FOGJA FEL, hogy megsérült. Érdemes átolvasgatni pár külföldi rendőrségi jelentést, ahol az áldozat vagy elkövető több lőtt sebbel is harcképes maradt percekre, ill. esetileg megszökött és túlélte több lőtt sebbel. Szintén megfigyelhető rendőrségi jelentésekben, hogy az elszenvedő fél még azt sem fogja fel, hogy felvágták a hasát. Ez a jelenség még fokozottabban előjön, ha mindkét fél tudja, hogy meghalhat, mert így az adrenalin és az egyéb hormonális harci drogok már a tényleges trauma előtt termelődnek.
Pont ezért esett meg sűrűn anno, hogy a párbajnak nem maradt életben résztvevője, mert egy hasszúrást elszenvedve még bőven meg tudod szúrni a másikat. Sokszor. Akit érdekel ennek a problémának a fröcsögős-kurvaanyázós kifejtése, az olvasson Silvert.
Ezen kívül a videóból hiányoltam a "csúnya" részeket. Fabris egy képzett gyilkos volt, akit !elméletileg! bérgyilkosként is igénybe vettek esetenként, érthető módon így a vívókönyve sem nélkülözi a gyakorlatiasságot. A Krieg és a Ringen am Schwert ugyanúgy jelen van rapírnál is, ha tetszik, ha nem.
...
A rapír egy jó fegyver ARRA, AMIRE KITALÁLTÁK. Végtelenül szúráscentrikus, technikailag főleg az Absetzent és a Windent használja. Ezen kívül a többi korábbi koncepció is jelen van, de erősen torzítva és sokkal kisebb hangsúlyt kapva. A késői rapírok legfőbb gyengéje, hogy a három csodából minimum egyet feladnak, de esetileg kettőt is, ezáltal egy szintén városi használatra specializált eszköz, aminél jelen van mind a három, előnnyel indul vele szemben.
...
Elébe mennék egy tipikus viszontválasznak, miszerint a rapír mégiscsak nagyon jó, mert kiszorította a többi típust. Ez egész egyszerűen nem igaz. A "true" rapír kialakulásával egyidejűleg az addig jellemzően messer-jellegű egyélű oldalfegyver átment inkább falchion-jellegűbe, hanger néven, mely fegyver legalább annyira elterjedt volt, mint a rapír. A hanger elég hamar keveredett stilisztikailag a közel-keleti fegyverekkel, és a 17. századra ki is alakult a perzsa-francia keverék szablya, amit mostanában valamiért magyarnak vagy lengyelnek emlegetnek, bár stilisztikailag óriási különbségek vannak. A téves asszociáció oka valószínűleg az, hogy a magyar és lengyel fegyverek IS sokat vettek át a közel-keletiekről, de némileg máshogy. Meglepő módon az 1848 körüli időkről készült festményeken már a magyaroknál is a francia-perzsa keverék szablya látható főleg, tehát igen, az a fajta szablya jelen volt a magyaroknál, csak a terjedési irány nem stimmel.

Asszem ennyi. Összegezve: a rapír specializált fegyver, miáltal adott szituációkban hátrányt szenved el univerzálisabb ellenfeleivel szemben. A videó technikái szépek, de összességében hiányos és téves képet fest.

OK, out of tolerancia.
Van ugye a háromszöglépés nevezetű mókás és hasznos dolog. Namost, egy bizonyos egyesület (a nem regisztrált látogatók miatt nem nevesítem) azt tanítja, hogy létezik valami furcsa ideális szög erre. Természetesen létezik ideális szög, távolság, sebesség - az ADOTT HELYZETRE. Tudom, hogy ez egy szürreális elképzelés közelharcban, de kéééépzeld, SZÁMÍTANAK a körülmények.
Na akkor, mi az a háromszöglépés? Az igényeknek megfelelő lábbal az igényeknek megfelelő irányba az igényeknek megfelelő sebességgel az igényeknek megfelelő távolságra lépsz, az igényeknek megfelelő szögben elfordulsz a frissen leérkezett lábaddal, a fellépő perdületet pedig a hátsó lábaddal állítod meg.
Magyarra fordítva: ha a bal oldalába akarsz kerülni, jobb lábbal jobbra-előre törsz ki, érkezel lábujjhegyre (NEM TALPRA MERT SZÉTCSESZI A TÉRDED, HA NAGY ÍVET KELL FORDULNOD), kiperdülsz jobbra, hátsó lábadat húzod magad után úgy, hogy akkor állj meg a fordulással, amikor szemben vagy a célponttal. Természetesen, ha a tengelyed körül 15-20°-ot fordulsz, akkor a perdülés közel észlelhetetlen, ha 60° környékén vagy felette, akkor szinte piruettszerű. Utóbbi pl akkor jön jól, ha nem mellé, hanem MÖGÉ akarsz kerülni, bár akkor akár 180° is lehet a perdület. Mondom AKÁR.
A szögeken, távokon, sebességeken meg annak függvényében VARIÁLSZ, hogy milyen helyzetben mit akarsz elérni. NEM, NINCS UNIVERZÁLIS IDEÁLIS SZÖG, TÁV, SEBESSÉG, CSAKIS AZ ADOTT SZITUÁCIÓBAN.

MNNE (Meg nem nevezett egyesület) ennél sokkal fájdalmasabb butaságokat is tanított, csekélységeken kéretik nem fennakadni

Gemnél rákérdeztem a fájdalmas butaságokra, kedvem is támadt írni egy kicsit. Magukat a butaságokat nem írom ki, de sztem maguk a témák, az, hogy ezekről írni kell, minősíti.
Első körben, az alapállásokról. Szar szó, mert nem állsz meg bennük, egész egyszerűen ezekben a pozíciókban van a legtöbbet a fegyvered használat közben. A jelenleg ismert német tradíció a Vom Tag köré épül, ld Ringeck Kommentárjai. Minden más állás a Vom Tagból jön: Ochs = V.T.-ből Zwerchau, Pflugh = V.T.-ből szelővágás, Alber, Nebenhut, Eisenpfort stb = V.T.-ből Oberhau, Schrankhut = V.T.-ből Krumphau, etcetcetc. Ettől függetlenül természetesen szükséges jól ismerni a többi állást is, megbízhatóan mozogni közöttük, stb, de az ELMÉLETI kiindulópont a Vom Tag. Természetesen az adott helyzet függvényében ez változhat.
A mellékállások azok a pozíciók, ahová ritkán érkezik a fegyver. Ha csak az alap öt mestervágást használod, akkor ugyancsak ritkán fogsz Langen Ortba kerülni - a magasan és messze tartott Pflugh akkor is Pflugh, nem Langen Ort vagy Sprechtfenster. (ha nem lenne evidens, Langen Ortnál és Sprechtfensternél a fegyver KÖZÉPEN van, a többi szúróállásnál OLDALT. Igenbazmeg, számít.)
Node, miért baromság egyáltalán az állás szó? Azért, mert NEM ÁLLSZ MEG. MOZOGSZ. Nem csak lábbal és testtel, de a fegyverrel is. Nem kötelezően állások között, sokkal inkább az álláson belül. Ha nem tiszta, nézd meg, mit csinál az ellenfeled, ha csak annyit változtatsz a megszokotton, hogy Vom Tagnál enhén mozgatod előre-hátra a kardot, ahelyett, hogy egy helyben tartod. Folyamatos mozgás közben jóval nehezebb észrevenni, hogy pontosan merrő és mit akar majd vágni. (Mondjuk a másikra várni eleve némileg ellentétes a német iskolával, de erre még visszatérek)
Másik fontos dolog az alapállásokhoz - itt sincs univerzálisan ideális szög. Ha a fegverem közel alkalmatlan a vágásra, ezért csak arra használom, hogy szúrásra alkalmas pozícióba kerüljek biztonságosan, akkor a Vom Tagot célszerűbb függőlegesen tartani, hogy a lehető legkisebb ívet kelljen vele leírnom. Ellenben ha a fegyverem vágásra optimalizált, akkor célszerűbb hátradöntve tartani, hogy maximalizálhassam a hatékonyságomat. Ha a fegyverem szúrásra alkalmatlan, de nagyon jól szel, akkor az Ochsot célszerű lebiccentett heggyel tartani, hogy ezt kihasználhassam. Természetesen ettől még alapvető törvényszerűségek vannak, pl ha szúrni akarsz, mutasson a célra a hegyed, stb.
Még mindig idetartozik a honnan mit lehet vágni kérdéskör. Vágóállásból csak vágni tudsz, szúróból csak szúrni - ha Pflughból akarsz Oberhaut vágni, mindenképpen váltanod kell vágóállásba. A tipikus "kiemelem oszt vágok"-nak a "kiemelm" része Vom Tagba viszi a pengét. VISZONT. Előfordul, hogy a váltás annyira gyrs, hogy nem okoz hátrányt, pl Ochsból Zwerch. Ott is átmész egy vízszintesen tartott Vom Tagon, de a sebesség miatt ez nem okoz gondot, kivéve NAGYON gyors és pontos ellenfélnél.
MÉG MINDIG az alapállásoknál tartunk - ha valamiért esetleg védekezésre adnád a fejed, akkor vedd figyelembe, hogy MIT és HOGYAN tudsz védeni. Pl Ochsban egy erős Zornhaunál szükségtelenné válik a tartósélelmiszer-beszerzés, akármit csinálsz. Sőt, ez elmondható minden olyan esetről, amikor teljes erejű vágást blokkolnál bárhonnan. Azonban könnyű vágásokat blokkolhatsz, csak tudd időben megkülönböztetni - ja, hogy pont ezért nem épít a német iskola a védekezésre? Meg mondjuk azért, mert egy korhű ruhában lévő emberről NEM mondod meg, h mégis mennyire erős vagy gyors vagy bármi ránézésből.

End of part I.

Part II

Végre más. Vágások. Szóval, nézzük, hányféleképpen tudsz Vom Tagból jobbról Oberhaut vágni.
1: Végigvágsz egy oldalra eltolt Alberig. Gyors, erős, pontos, aránylag rövid vágás.
2: Végigvágsz Nebenhutig. Undorítóan erős, gyors, pontos, nagy elérésű vágás, az elsőhöz képest a fő eltérés az, hogy erősebben beledőlsz testből a vágásba.
3: Vágószeléssel Pflughba érsz. Alacsony elérés, pontatlanabb, lassabb, de nem figyelmen kívül hagyandó. Akkor hasznos, ha a másikon csak ruha van, és nagyon éles a fegyvered, ergo jól tud szelni.
4: Vágással ELŐRE ÉS FELTOLT Pflughba érkezel. Közepesen erős, nagyon gyors, nagyon pontos.
5: Aránylag mélyebben tartott Vom Tagból ütsz - a kezed emelkedik, a hegyed süllyed. A leggyorsabb vágás, de nagyon gyenge a többihez képest, így pusztán a vágás nem alkalmas védekezésre - a megfelelő mértékű elmozgással azonban könnyen alkalmassá tehető erre is.

Namost. Minden módszernél figyelembe kell venni a kívánt hatást és a körülményeket. Ténylegesen a vágással akarom megölni, vagy csak szúrást készítek elő? Biztonságos távolságot akarok tartani, vagy be akarok rontani Kriegbe? Mennyire alkalmas a hegyem vágásra-szelésre-szúrásra? Etcetcetc - de ezek alapján választod meg, h a fegyvered MELY RÉSZÉVEL célzol. Heggyel célozva kockáztatod a fegyvered sérülését - egy "átlagos" XV penge hegye nem bírja az oldalirányú terhelést túl sokáig, az erősített hegyű verzióknak pedig vágásnál nagyon gyenge a behatolóképessége. Azonban HA a fő szempont a biztonságs távtartás ÉS a hegy alkalmas vágásra ÉS bírja is, akkor célszerű azzal célozni. Ha ezek nem állnak, akkor célszerűbb a kard egyéb részeit használni - pl a nullrezonenspontot, vagy annak környékét.

Hirtelen ennyihez volt idegzetem, este valsz jön a Part III.

Editelhetném, de így feltűnőbb. MNNE-tagokat specifikusan megkérdezve tértem ki problémás területekre, azonban néhány problémás területtel kapcsolatban véleménykülönbség van köztük is, h mit hogyan tanítottak.
Így aztán DISCLAIMER:
A trigger az MNNE volt, melynek kapcsán néhány lényeges dolgot leírtam. Lehetséges, hogy olyat is, amit ők is jól tanítanak. Részemről a cél nem a faszhosszverseny volt, hanem a befolyásolható emberek gonosz manipulálása - mármint úgy értem, h közérdekű információk terjesztése volt.

Üdv!

Pár hozzászólással fentebb Ahriman írt pár dolgot a szúrásokról.
Csak megerősíteni tudom a témában.

Elmesélek egy rövid történetet:
Augusztusban Lengyelországban voltam fellépésen egy hagyományőrző egyesület tagjaként. A rendezvényen a csata előtt összeálltunk a lengyel srácokkal, amolyan baráti párbajokra, kiesős alapon.
Párbajoztam egy lengyellel, elkezdtünk birkózni, s miközben én átfogtam, hogy megemeljem, és földhöz vágjam, kivette az övemről a saját (!!!) tőrömet, és hátbaszúrt vele. Próbálkozott rendesen, teljesen szétszabdalta az ingem és a farsetto-m hátát. Mikor földrevittem, láttam, hogy nála van a vesés tőröm. Visszakértem, felsegítettem a srácot, majd győzelmem biztos tudatában álltam ki a küzdőtérről. Ekkor szólt menyasszonyom, hogy vérzik a hátam...
Az eredmény: 5 cm mély szúrt seb jobb lapockám alatt, alatta 3-4 közel 15 cm széles vágások, és egy fél cm mély szúrt seb a hasamon.

Nekem is furcsa volt, hogy egyáltalán nem fájt, talán pici dörzsölést, húzódást éreztem csak. Azért ijesztő belegondolni, hogy egy ilyent nem érez meg az ember.